Pedig válogathatna bőven az elnevezésekben: volt Sétány (hely), volt Theaterplatz, lévén ott a pozsonyi színház, volt Radetzkyplatz, 1899-től Kossuth Lajos tér, 1921-től (Palackyról, a híres cseh történészről) Palackého sady. A szerencsés befutó Pavol Országh Hviezdoslav szlovák költő (1849–1921) lett, Pozsony egyik leghíresebb terének jelenlegi névadója.

A Hviezdoslav tér a Nemzeti Színházzal (képek a Wikipédiáról)

 

Kedves Olvasó,

ha szépkorú vagy, ingyen utazhatsz a Szlovák Államvasutakon,

persze nem úgy, mint szűkebb honunkban: előbb ki kell váltani a 2 × 3 centiméteres fényképpel ellátott arcképes igazolványt, majd Szlovákia területén kell megvásárolnod a jegyet, amelyért 0 eurót kell fizetni (IC-n 1 eurót a helyfoglalásért). Ha Hegyeshalomig eljutsz, onnan már csak kétszer kell átszállni, potom 3,40-ért (euróban), és Rajkán át eljutsz Petrzsalka állomásig, ez Pozsony-Dél. Ha netán petrezselyemre gondolsz, elárulom, hogy ez a régi Ligetfalu, amely már az első republikában csehszlovák lett. A pozsonyi hídfő további három faluja csak 1945 (a Trianonhoz képest kevésbé ismert 1947-es párizsi béke) után.

Ha budapesti vagy, legjobb, ha elmégy Esztergomba, átsétálsz a hídon, kigyalogolsz a pályaudvarra, és ott veszed meg az expresszre a helyjegyet, arra az expresszre, amely Budapestről Bratislavába megy. Még jobb,

ha jössz Budapestről, leszállsz Sturovóban, a helyszínen megveszed a szlovenszkói egyeurós jegyet, és a következő vonattal továbbmégy.

Kicsit bonyolult a rendszer, de aki spórolni akar, annak ideje van, akinek pedig nincs ideje, annak pénze van, és megveszi a Budapest–Bratislava nemzetközi expressz jegyet.

Ezután már csak a helyi közlekedés misztériumaiban kell eligazodni. Ha van apród (euróban), akkor bedobhatsz egy eurót egy automatába (előtte azonban nyomd meg a számos gomb közül az egyiket, hogy az automata be is tudja fogadni), majd nyomtasd ki, és ne felejtsd el a felszállás után érvényesíteni: azaz rányomtatni az aktuális dátumot. Ezzel harminc vagy hatvan percig utazhatsz, tarifa szerint.

Balról a vár, középen a koronázódóm

 

Ha megmaradtunk a Pozsony-Délnél, akkor (ha a 80-asra szálltál fel és jó irányba), élvezheted a Szlovák Nemzeti Felkelés hídján a látványt: balról a vár, amely a szlovák kormány székhelye és múzeum, jobbról a koronázódóm. (1563 és 1830 között tizennyolc – amelyből hét királyi feleség – koronázásának helyszíne volt.) Ha négy megálló után megérkeztél a Zochovához, amely a Belváros (Staré Mesto) álneve, innen már megkezdheted a városnézést, amit célszerű stílszerűen egy kapucsínóval kezdeni a Kapucinskán. Bár itt mindenki „ham and eggs”-et eszik.

A trinitáriusok temploma

 

A trinitáriusok templománál észreveszed a Mihály-kaput, ha arrafelé kanyarodsz, sok-sok turistát látsz, és a számukra kiépített infrastruktúrát. Ha elhaladsz egy nagy-nagy épület előtt, nos,

a reformkori rendi gyűlés székháza előtt vagy, ezt magyar és szlovák nyelvű felirat is hirdeti,

no meg az egyetlen nevesített képviselő, Ljudovit Stúr (Párkány-Sturovo névadója) hatalmas emléktáblája az épület bal oldali részén, amely ma a Szlovák Nemzeti Könyvtár. Itt őrzik a Szlovenszkó-szerte feloszlatott kolostorok kódexeit – szlovákul „Inkunábuly” –, amelyek jegyzéke az elmúlt évtizedekben jobbára megjelent. Ha magyar középkori kódexeket keresel, célszerű elfáradni ide, mert

összegyűjtve a régi Felső-Magyarország összes kódexét egy helyen megtalálod

(ha fizikailag nem is itt tartják, de kérésedre lehet, hogy idehozzák).

Pozsony jelképe, a Szent Mihály-kapu

 

Ha felkanyarodsz egy utcával feljebb, a klarisszák épületegyüttesével találkozol, amely kolostor alapvető fogalom a régi magyar irodalom és a magyar nyelvészek számára. A Kapitulskán – a Káptalan utcán – előrehaladva megtalálod a Cirill–Metód Teológiai Kar épületét, amely egykor a pozsonyi Jogi Akadémia, a reformkorban bencések által vezetett akadémia épülete, ezzel szomszédos a koronázódóm, Georg Raphael Donner 1734-ben készült Szent Márton-szobrával. Ha szerencséd van, nyitva találod, lévén éppen istentisztelet, és egy kicsit be is engednek, éppen annyira, hogy mukkanás nélkül bekukkanthass a koronázódóm belsejébe. Ha fotót akarsz, jobb, ha az interneten keresgélsz vagy veszel egy képeslapot.

Szent Márton székesegyháza

 

A dóm másik, déli oldalán megtalálod a Rudnay teret (Rudnayovo námestie), szemben az Úri utcán pedig (Panska ulica 35. szám) a műemlék Salvator Patikát, amelyen három nyelven hirdeti a felirat, miről is van szó.

Ezután kijutsz a Hviezdoslav térre, ahonnan messziről kibontakozik a színház épülete. Majd amikor kisétáltad és kigyönyörködted magad, kanyarodj vissza a Belváros felé, és nemsokára

a Prímási Palotánál találod magad, ahol az austerlitzi csata után a pozsonyi békét írta alá Talleyrand,

de nem lenne ott az épület, ha Batthyány József, Magyarország prímása nem építtette volna oda, a városháza mellé.

Prímási Palota (fotó: Diego Delso)

 

Ha a pozsonyi magyar szentmise helyét keresed, megtalálod a Frantiskanske námestién, azaz a Ferenciek terén, amelynek gótikus szentélye kívülről is impozáns látvány, ráadásul be is kukkanthatsz az előtérből a templom belsejébe.

Nem soroljuk fel az összes látnivalót, csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy itt minden szlovák nyelvű, és ha nem szerelkezel fel régi magyar Belváros-térképpel és megfelelő bédekkerrel, idegennek fogod érezni.

Régi városháza

 

Pozsony koronázóváros, nem csupán a magyar múlt egyik emléke, hanem

ma is inspiráló hely, hogy megismerjük a régi haza kiemelkedő épületeit és emlékeit.

Időnként el kell oda látogatni, hogy felfogjuk, mekkora is volt a hon, és mekkora lehet ma, legalább a szívünkben és a lelkünkben.