Közmegegyezés van ugyan róluk, de nem eléggé ismert a következő három alapfogalom: helyes sorrend: pápa, utána Mindszenty; továbbá a „menedék” és az „Emlékirataim” szavak helyes jelentése; végezetül a hercegprímási, prímási hivatal értelmezése: Nagy-Magyarország vagy Csonka-Magyarország területére.
Eltérő az értelmezése a következő alapfogalmaknak: „Első közjogi méltóság”, továbbá melyik a helyes sorrend nála: „Hazám és egyházam”, vagy pedig „Egyházam és hazám”.
Vitatandó alapfogalmak: száműzetés, illetve engedelmesség vagy felelősségáthárítás.
Már nem vitatott fogalmak helyes használata
A helyes sorrend: pápa, utána Mindszenty. Nem pedig: Mindszenty, utána a pápa.
Az őt kutatók számára az első helyen Mindszenty áll. Őt mentegetik, mert a cél a boldoggá, majd szentté avatása. Ő maga azonban úgy gondolta, hogy első helyen a pápa áll, hozzá címezte leveleit, 1945–1948 között legalább nyolcvanat találtunk, amelyek nemzeti, politikai jellegűek. Száz körül van a pápához és a bíboros államtitkárokhoz írt leveleinek száma a követségről (1956/1960–1971) és tucatnyi a bécsi tartózkodás (1971–1975) idejéből. A pápa nevezte ki őt, a pápával levelezett, amikor az amerikaiak menedékének elhagyásáról vagy kinevezése alóli fölmentéséről volt szó.
Ha csak a hercegprímásra függesztjük tekintetünket, nem értjük a pápa magatartását. A pápa mint hivatali elöljáró értelemszerűen több információ birtokában volt, mint beosztottja és kinevezettje.
A pápaságnak két kormánnyal kellett kapcsolatot tartania, hogy Mindszenty helyzetét megoldja.
Első helyre kell tennünk a pápaság szempontjait, mert így tudjuk értelmezni a hercegprímáséit.
Mindszenty hagiográfusai úgyszintén első helyre a pápát teszik, hiszen a mindenkori pápai hivataltól várják a bíboros hercegprímás tiszteletének engedélyezését: a boldoggá és a szentté avatást.
Menedék, nem menedékjog (1956. november 4. – 1971. szeptember 28.)
A „menedékjog” („azilum”) kifejezés az Emlékirataim egyik fontos szava, sem Mindszenty, sem környezete, akik a kéziratot fogalmazták, nem tudták, hogy az amerikai jogértelmezés nem ismeri a menedékjogot. Bár az amerikai diplomaták, mint erre korábban rámutattunk,
kezdetben szinonimaként használták az azylum kifejezést is, később tisztázták, hogy csak refuge-ot, emberbaráti célból nyújtott menedéket nyújtanak
és csak addig, amíg arra az üldözött és menedéket kérő személy védelme érdekében szükség van.
Ez a felfogás a diplomáciai missziós állomások, konzulátusok, követségek és nagykövetségek területenkívüliségét védi, hiszen ezek a diplomáciai missziók a fogadó ország területén találhatók, és csak addig, amíg a helyi kormányzat a területenkívüliséget megadja. Nem célszerű kihívni a helybeli kormányzat haragját, hogy ezt megvonja, bár erre a másik fél arányosan ugyanazon intézkedésekkel szokott válaszolni.
A helyes kifejezés tehát a menedék.
Az amerikai nagykövetség Budapesten, a Szabadság téren (képek a Wikipediáról)
Az Emlékirataim szó jelentésváltozása 1971. november 29. után
Két (ellentmondónak látszó) állítás egyidejűleg igaz: Az Emlékirataim egy kötetben jelent meg, 1974 októberében, illetve az Emlékirataim nem jelent meg, kéziratban maradt. Ugyanis
az Emlékirataim (Memoirs) szóval jelölt szöveg alatt maga Mindszenty Magyarország történetét írta,
így értette, különös tekintettel arra, hogy a tatárjárás, törökdúlás stb. után az egyház mit tett az ország újjáépítése érdekében. A Memoirs menet közben négy, majd hat kötetre növekedett. Amikor közeledett kiutazásának időpontja, 1971 júliusában Clement G. Scerback amerikai diplomata azt jelentette, a bíboros arra kéri: kölcsönözzön ki bizonyos könyveket az Országos Széchényi Könyvtárból. Az OSZK azonban júliusban zárva tart. Ekkor egyértelműen az általa tervezett utolsó köteten, saját történetén dolgozott.
Ennek a hat kötetnek Bécsbe, a Pázmáneumba jutása leghamarabb 1971. október 30-án, legkésőbb november 9-én, tehát a hercegprímás október 23-ai esti érkezését követően történt. November 23-án tartotta az első megbeszélést, ekkor tíz kötetben akarta kiadni az emlékiratait. Karácsonykor
a Welt am Sonntagnak adott nagyinterjúban jelent meg a különbségtétel, azaz: „történelmi munkáim” és „emlékirataim”.
Az interjút magyarul a párizsi Irodalmi Újság közölte 1972. január 15-én. Ezentúl az Emlékirataim szó arra vonatkozik, amit titkárai dolgoztak ki, főleg Vecsey József első titkárának korábbi művei alapján, s amely 1974 októberében jelent meg. Feltehető, hogy ebben a különbségtételben Habsburg Ottó 1971. november 29-i tisztelgő látogatásának fontos szerepe volt.
Az Emlékirataim szó helyes értelmezése a kulcsa az 1971 utáni, az Apostoli Szentszékkel és más tényezőkkel való konfliktus feloldásának. A szó 1971 végén jelentést változtatott. Ennek a felismerésnek hordereje nagy, mert későbbi konfliktusainak jelentős részét e tisztázatlanság okozta.
Hercegprímási, prímási hivatal értelmezése: Nagy-Magyarország vagy Csonka-Magyarország területére
Bevett fogalom volt a hercegprímási méltóság a magyar újkorban. A feudális jellegű egyházi címeket XII. Piusz törölte el, erről Mindszenty a fegyházban nem nagyon értesülhetett. Kutatásaink szerint a Casaroli-látogatások után tette le a herceg előtagot, mert 1964-től már prímásként írt alá.
Mindazonáltal a bíboros végig Nagy-Magyarország területére értette ezt. A „Mindszenty-mítosz” szerzője ezt a tényt úgy értelmezi, hogy nem fogadta volna el a trianoni békét. Véleményünk az, hogy bár az amerikai elnökökhöz és a római pápákhoz írt leveleiben
ismételten fölemelte szavát a trianoni békekötés igazságtalansága ellen és a szomszéd országba szakadt magyarság védelmében,
tételesen nem mutatható ki, hogy a trianoni béke ellen és honvisszaszerző háborúra felhívóan lépett volna fel.
A hercegprímási, prímási szolgálatot a bíboros a kilencszáz éves magyar múlt örökségeként, a nemzet védelmében, de egyházi téren vélte érvényesíteni. Mint kimutattuk, az Apostoli Szentszék a Magyarország Hercegprímása, illetve Prímása címet a mindenkori országterületre értelmezte. Itt tehát feszültségforrás van egyházi téren, de ez nem vezetett a szomszédos népekkel való összetűzésre, mivel erről, úgy tűnik, mindmáig nem vettek tudomást.
A bíboros a hercegprímási, a prímási hivatalt mindig Nagy-Magyarország területére értelmezte, csakúgy, mint ahogy metropolita-érseki területeit is az Esztergomi Főegyházmegye Szlovákiához került területeire is értette.
Nem vette figyelembe az államhatár-változást 1947 után: a Dunától és Ipolytól északra fekvő esztergomi területekre is igényt formált.
Az Apostoli Szentszék ellenben ezt a mindenkori országterületre, így a nemzetközi jog értelmében Csonka-Magyarország területére határozta meg. Ez nem annyira a szakirodalom kérdése, hanem ténymegállapítás: két állásfoglalás, amelynek megértése szükséges ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a hercegprímás álláspontját és véleménykülönbségét a Vatikánnal.
Továbbra is vitatott fogalmak
Eltérő az értelmezése a következő alapfogalmaknak: „első közjogi méltóság”, továbbá melyik a helyes sorrend nála: „Hazám és egyházam” vagy „Egyházam és hazám”.
Első közjogi méltóság – „homo regius” – „vices praesidentiales gerens” – első zászlósúr
Agostino Casaroli vatikáni diplomata latinul társalgott a hercegprímással, és 1964-ben így írta körül a fogalmat: vices praesidentiales gerens (elnöki/államfői/helytartói jogkörökkel rendelkezik, az államfőt helyettesíti). A homo regius (a király bizalmas embere) kifejezés az amerikai követségen őt látogató König bíboros nyelvi leleménye lehet, 1967-ből dokumentált. A Mindszenty által használt kifejezés: „az ország első közjogi méltósága”.
Így fogalmazott beiktatását követően, a Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök gratuláló táviratára adott válaszában 1945-ben, amelyet az Emlékirataimban is idézett: „MELEG GRATULÁCIÓJÁT HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM.
AZ ORSZÁG ELSŐ KÖZJOGI MÉLTÓSÁGA HAZÁJA RENDELKEZÉSÉRE ÁLL.”
Ennek megalapozásául ugyanott, néhány sorral feljebb, Serédi-idézetet hozott. Az „első zászlósúr” kifejezés ezzel nem ellenkezik, Serédi is így fogalmaz, de tegyük hozzá, 1946. február 1. után (a királyság államformát felváltja a köztársaság) ezt a megfogalmazást már a történelem részeként kell kezelnünk.
Melyik a helyes sorrend: „Hazám és egyházam”, vagy pedig „Egyházam és hazám”?
Mindszenty hercegprímás 1945–1948 között elhangzott szentbeszédeiből három kötet jelent meg, e trilógia címe: Egyházam és hazám. Azonban az a véleményünk, hogy
Mindszenty számára a sorrend: „Hazám és egyházam”.
Megoldási javaslat: A politikai szerepvállalás elsődlegessé vált Mindszenty számára, hazájának és egyházának szolgálatában. Nála a kettő egy, Szent István-i magyar hercegprímásként, majd 1965 tavaszától–nyarától prímásként, ezzel a szellemi-lelki instrumentáriummal vívta meg a harcát a kommunizmussal szemben. A „kinevezem a kormányt” kifejezést pedig nem az egyes miniszterekre, hanem – forrásaink szerint – a miniszterelnök kinevezésére érthette.
Vitatandó alapfogalmak
Száműzetés, illetve engedelmesség vagy felelősség-áthárítás
Mindszenty bíboros értett ahhoz, hogy a döntésekben az utolsó szót mindig a római pápával mondassa ki. Így volt ez 1967-ben, amikor
„ki akart sétálni” (az amerikaiak kifejezése) a nagykövetség épületéből,
az ellen tiltakozva, hogy a budapesti „rezsim” és az USA kormánya nagykövetségi szintre emelte a követséget (még 1966 végén), és az első nagykövet kinevezéséről nem az amerikaiaktól értesült, mint kérte, hanem König bíborostól, 1966 júniusában. Miután minden előkészülettel végzett, végrendeletet írt, rendelkezett személyes tárgyai sorsáról, fogadta König bíboros ismételt látogatásait, végül VI. Pál pápa levelére állt el szándékától, úgymond engedelmességből. Az amerikaiak kommentárja szerint azért, mert tudomására jutott, hogy a világsajtó az ő távozásáról cikkezik, és ez elegendő volt neki ahhoz, hogy szándékának komolyságát bizonyítsa.
Mindszenty József emigrációban, 1974-ben
Mindszenty bíboros ragaszkodott ahhoz, hogy emlékiratai még életében megjelenjenek, vagy biztos kézbe kerüljenek. Miután Puhan nagykövet meggyőzte őt arról, hogy ez a nagykövetségen való tartózkodással összeférhetetlen, és miután VI. Pál pápa 1971 áprilisában maga hozta elő a magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalásakor a kérdést, elindult a folyamat, amely Mindszenty távozásával zárult le.
A száműzetés az ő szava, a valódi indok azonban az volt, hogy még életében kiadhassa védbeszédét: az Emlékirataimat.
A vatikáni diplomáciának kellett aláírni azt az egyezményt, amely távozásának feltételeit rögzíti. Ő maga, amint ezzel Rómában szembesült, haladéktalanul tiltakozott, és spontán Bécsbe távozott. A felelősséget áthárította az Apostoli Szentszék tényezőire. A források által fölvetett szempontok rekonstrukciójáról már korábban több helyen írtunk, bővített, tudományos kifejtésével még adósak vagyunk.
Nyitókép: Kontur András Mindszenty-szobra a XII. kerületben, a Mindszenty József bíboros téren
