Nyolcvanadik születésnapján köszöntjük Korzenszky Richárdot, a Tihanyi Bencés Apátságot újraszervező és lelki-kulturális központtá fejlesztő prior emeritust, az egyházi oktatás újraindítását a kilencvenes években irányító tanárt, a figyelmes lelkipásztort és az Országút rendszeres szerzőjét. 

Ünnepnapjaink, régi szép adventi szokásaink vásárivá üresednek. Eszközeink tökéletesednek, a célok azonban egyre homályosabbak. Amikor a céltalan rohanásban elmagányosodva magunkba zárkózunk, jusson eszünkbe: Jézus ma is szállást keres, befogadást a szívünkbe.

Jézus országának mindenki polgára lehet, aki örömhírét elfogadja, törekszik az igazságra, a békére és az örömre. Abban a világban, amely a hatalom birtoklását tartja fontosnak, mindnyájan hozzájárulhatunk, hogy őszintébbek, igazabbak legyenek az emberek.

Őszidőben, s életünk alkonyán fogékonyabbá válunk az elmúlás gondolatára. Semmilyen emberi alkotás nem örök, mégis vágyakozunk arra, hogy ne pusztuljon el minden. Jézus el nem múló igéi az önfeláldozás útján vezetnek az örökké tartó életre.

Közvéleményünk vajmi keveset hallott a II. vatikáni zsinatról, és szinte semmit sem tudhat annak egyik mozzanatáról, amit „katakombaszövetség”-nek szoktak nevezni. Miért különültek el egy katakombába a „szegény egyház” püspöki csoport tagjai, s mi volt a céljuk ezzel a szövetséggel?

Az előnyös látszat kedvéért hajlamosak vagyunk becsapni akár önmagunkat is. Az álságos szerepjátszás, a képmutatás megmérgezi kapcsolatainkat, tönkreteheti közösségeinket. Hazugságra építeni életet, családot, társadalmat nem lehet.

Emlékezetes Requiem-előadás indít a halál európai kultúrájának újragondolására egy haláltól idegenkedő, élvezetközpontú korban, járvány idején. A Dies irae apokaliptikus strófáiból is rendre előbukkan a jobb lator tenger vétkét egyetlen könyörgő szóra eltörlő megfeszített Üdvözítő szelíd arca.

Halottak napja táján keményebben érint meg saját mulandóságunk ténye. Jézus azt akarja, hogy embertársunkat úgy szeressük, mint önmagunkat. Az ő rendelései szerinti élet az egyetlen mód, ami az elveszett Paradicsom után sóvárgó ember számára megnyugvást jelenthet.

Az élet zűrzavara néha elvakít. Hagyjuk, hogy elvakítsák szemünket látszatigazságokkal, hogy elveszítsük a megkülönböztetés képességét. Van-e bátorságunk a jerikói vak Bartimeussal kiáltani: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Van-e bátorságunk segítséget kérni?

Amióta VI. Pál megfigyelőként nőket is meghívott a vatikáni zsinatra, s kijelentette: az egyház büszke rá, hogy felszabadította a nőket, egyre több női munkatárs kap szerepet a vatikáni intézményekben is. Ferenc pápa kulcsfontosságú hivatalok vezetőivé is kinevezte őket.

Számítás nélküli áldozatvállalás híján üres az élet, hideg a világ. Önként vállalt odaadásunk nem megköt, hanem fölszabadít, értelmet ad az életünknek. Rajtunk múlik, hogy szolgálatunk által több lesz-e a világban az igazságosság, a béke és az öröm.

A nagy vagyona miatt a Mester mellett dönteni képtelen bibliai gazdag ifjút ugyanaz kínozta, mint a polgári jólétben megnyugvást nem lelő költőt. A teljességhez nem elegendő a birtoklás. Az élet megoldása: elengedni, nem ragaszkodni a mulandó kincshez.

A házasság, a család stabilitása közügy, nemzeti ügy. Ha a társadalom alapsejtje beteg, beteg az egész társadalom. A legtöbb, amit egy gyermek az életben kaphat, az őt vállaló és szerető, egymáshoz hű szülők, akik el nem hagyják egymást semmiféle bajban.

Ötven esztendeje, hogy Mindszenty József bíboros majd' tizenöt esztendő után elhagyta az amerikai nagykövetséget. Az enyhülés éveiben jelenléte már minden politikai szereplő számára zavaróvá vált. A távozásra végül emlékiratainak kiadása érdekében szánta rá magát.

A világosság és a sötétség harca állandóan jelen van a világban. Jézus megalkuvás nélküli követést vár el tanítványaitól. Ellene mondunk-e a sötétség csábításának? A mindenkori szélirányhoz igazodva élünk, vagy vállaljuk a konfrontációt is meggyőződésünkért?

Máté Teodóz ferences pap alázattal tudott szembesülni azzal, hogy hivatástudat és érvényesülési ösztön egyaránt vezérli tetteinket. Képes volt akár diákjaitól is bocsánatot kérni, tudott bárkit meghallgatni, a zárkózottakat szóra bírni, a kétségbeesetteknek reményt, mindenkinek lelki otthont kínálni.

Míg a harminc éve hazánkban járt II. János Pál pápa ismerte gondjainkat, a mi nyelvünkön beszélt, Ferenc pápa egy távoli világból érkezett hozzánk, üzenetei gyakran zavarba ejtenek. Szabó Ferenc jezsuita atyával beszélgetünk, aki közelről követi a pápák működését.

Az életét rendje érdekében Magyarország és Kanada között megosztó jezsuita szerzetes, Sajgó Szabolcs vall családjáról, papi hivatásáról, a kulturális, nyelvi, társadalmi határokon, a periférián élők között végzett szolgálatáról, irodalmi-szerkesztői munkásságáról, a harmadik világban tett jószolgálati útjairól.

Európai kultúránk meghatározó szertartásáról, az eucharisztiáról mindig komoly viták zajlottak. Ferenc pápa mostani liturgiai intézkedéseit némelyek sérelmezik a római katolikus egyházban. Mike Károly közgazdász írása és Pákozdi István lelkipásztor, liturgiatanár hozzászólása ezt mutatja be.

Nemcsak Ferenc pápánál, de a katolikus egyház korábbi vezetőinél is szemtanúi lehettünk már annak, ahogyan a mindenkori Szentatya egy kisgyermeket a karjaiba vesz, és megáldja őt. Múlt vasárnap Pomozi István is végignézhette, ahogyan dédunokáját Ferenc pápa megöleli.

Nehéz kiszakadni kisszerű gondolkodásmódunkból. Mindenkiben ott él a hiúság. Szeretünk méricskélni. Kitűnni a többiek közül. A Jézus által ajánlott szűk út a szolgálat útja. Ő maga ad rá példát: „ …ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Mk 10,44)

Ez egy sokat szenvedett egyház megújult, utat kereső nemzedékének örömteli kongresszusa volt, derűs és tiszta arcú, idős, érett és fiatal emberek, szépen éneklő, fegyelmezett keresztény közösségek ünnepe, nyitottan a világegyház és más felekezetű testvérek felé.

Csodának lehettünk tanúi, az Úr méltó szabadtéri vacsoráján a figyelmező és fegyelmezett sokadalomban Ferenc pápa az egyetlen Mester szavait segített meghallani: Gyertek mindnyájan, Atyám áldottai! Egy pillanatra megnyílt a mindeneket hordozó Szépség határtalan világa.