A vallási ünnepek némelyikét elég rosszízű szóval „parancsolt”-nak vagy „kötelező”-nek nevezik. Szent István még érthető módon törvényt hozott a vasárnap megünnepléséről: „Ha valamely pap vagy ispán, avagy valamely más hívő személy valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el tőle a lovat, amit gazdája, ha akarja, ökörrel megválthat, és az ökröt egyék meg, ahogy mondottuk. Ha pedig valaki más szerszámokkal dolgozik, vegyék el tőle.”
A középkorban több mint kilencven ünnepnapot tartottak, vallási és céhünnepek, királyi (állami) ünnepek követték egymást.
1092-ben a szabolcsi zsinat állította össze az első magyarországi ünnepjegyzéket. A XV. és XVI. századból csak egyházmegyei kalendáriumok maradtak ránk.
A felvilágosodás korában a haszon és az adóbevételek növelése érdekében radikálisan csökkentették a kötelező ünnepek számát. Mária Terézia 1753-ban XIV. Benedek pápától kérte ennek korlátozását. A királynő a pápai bréve alapján 1754. január 11-én adta ki a magyarországi kötelező ünnepek jegyzékét. Még a két világháború között is lényegében ez volt érvényben.
A pápa, bizonyára jól ismerve a magyarság Mária-tiszteletét, az ünnepek három csoportjának egyikét Mária-ünnepeknek szentelte. Az első csoportba tartoztak Jézus Krisztus ünnepnapjai: karácsony, újév, vízkereszt, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, Szentháromság, Úrnapja. A másodikba a Mária-ünnepek: Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Nagyboldogasszony, Kisasszony, Szeplőtelen fogantatás. A szentek ünnepeit Péter-Pál (június 29.) és a Mindenszentek (november 1.) képviselte.
A kommunista diktatúra azután
„a múltat végképp eltöröljük” jegyében szinte teljesen megszüntette a hagyományos magyarországi kalendáriumot.
Karácsonyból fenyőfaünnep lett, másnapját munkanappá tették. Szent István király ünnepének nemzeti tudatba ágyazottságát jelzi, hogy csak a tartalmát próbálták „átkeresztelni”. Karácsony, húsvét és újév kivételével kommunista politikai tartalmú lett a hét ünnepből álló kalendárium: a „felszabadulás” ünnepe április 4-én, a munka ünnepe május 1-jén, a kommunista alkotmány ünnepe augusztus 20-án és a nagy októberi szocialista forradalomé november 7-én. A közvéleményt a legfájdalmasabban karácsony ünnepének megcsonkítása érintette, május elsejének kétnapos ünneppé tétele korántsem jelentett kárpótlást.
A diktatúrára jellemző módon még az újonnan elrendelt ideológiai ünnepjegyzék is akasztással végződött. 1952. december 26. ködös, nyirkos reggelén súlyos vasúti (HÉV) szerencsétlenség történt Buda-Császárfürdő megállónál. A Szentendréről érkező, a Budapest-Margit híd felé közlekedő HÉV-szerelvény – áthaladás helyett, téves váltóállítás miatt belerohant az állomás első vágányán indulásra váró esztergomi vonat mozdonyába. Huszonhatan meghaltak és ötvenheten sérültek meg. Molnár Imre váltóőr gondatlanságát nem a vasúti szabályzat alapján ítélte meg a bíróság.
Éppen a karácsony másnapja eltörlése miatti közhangulat okán
az Államvédelmi Hatóság járt el vele szemben, szabotőrré nyilvánították, halálra ítélték és kivégezték.
A rendszerváltás után többen is megállapították az iratok alapján, hogy törvénysértő, koncepciós eljárás és ítélet volt. Károlyi Imre közlekedési ügyész 1990-ben ezt még a perújrafelvétel előtt megállapította.
1956-os forradalom és szabadságharc után karácsony másnapja – a vallási tartalom háttérbe szorításával – ismét munkaszüneti nap lett. A déli harangszó megmaradt a Magyar Rádióban.
Március 15-ét a „forradalmi ifjúsági napok” keretében próbálták a kommunista forradalmi ideológia szerint átértelmezni.
A szabad szombatok bevezetése annyiban érintette az ünnepek rendjét, hogy többé nem került sor a vasárnap munkanappá nyilvánítására. A „szabad szombatokról”, vagyis az ötnapos munkahétről 1981. április 27-én jelent meg a kormányrendelet. Ennek értelmében fokozatosan vezették be, először a 42 órás, majd 1984-ben a 40 órás munkahetet.
A rendszerváltoztatás során elsőként – még a Németh-kormány intézkedése révén – november 7-ét, mint ünnepnapot szüntették meg, majd ez történt április 4-gyel is. A szabadon választott parlament elsőként október 23-at tette nemzeti ünneppé. Később Szent István ünnepe állami és nemzeti ünnepé vált, s március 15-e végre méltó nemzeti ünnepünk lett.
A parlament képviselői indítványra szavazta meg, hogy november elseje, Mindenszentek és Nagypéntek is állami ünnep legyen. Az ünnepi rend helyreállításának egy híja van még: hazai kalendáriumunk nem lehet teljes a magyar történelem által is megszentelt Nagyboldogasszony ünnepének munkaszüneti nappá nyilvánítása nélkül.
