A gönci református templom tőszomszédságában álló múzeumnál Jánvári Béla református lelkész fogad. Fiatal és lelkes, és mint kiderül, nemcsak a gyülekezetéről meg a múzeumról tud mindent, de Gönc történelme és Károlyi Gáspár élete is a kisujjában van.
A Károlyi Gáspár Múzeum és Bibliakiállítás azért jött létre, hogy bemutassa Gönc neves prédikátorait, iskolamestereit, az általuk létrehozott értékeket. Emellett közzéteszünk számos egyházművészeti kincset, kiegészítve az egyházmegye és az egyházkerület közösségeinek értékeivel – mondja el a lelkész, amikor arról érdeklődöm, ugyan miért is jött létre ez a kiállítóhely.
Megtudom azt is tőle, hogy a kiállítás kincseinek nagyobb része a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiből érkezett Göncre. A tárlat 1999 májusában nyílt meg, majd hat évvel később, 2015-ben a Károlyi Gáspár program Program keretében nyerte el új kinézetét. Lássuk, mit kínál az ide érkezőnek.
A hely szelleme
A létesítmény négy terme közül az első Károlyi Gáspár nevét viseli. Egy kicsit helytörténeti jellegű: egyik tárlóban a gönci templom újjáépítéséért támogatáshoz folyamodó levelet láthatjuk, a takácsok céhének szabályzatát 1694-ből, énekeskönyvet 1676-ból, valamint néhány régi érmét és pecsétnyomót. A másodikban régi jegyzőkönyveket vehetünk szemügyre, mellettük a gönci toronysisak tervét és más, a mezőváros akkori mindennapjait felidéző dokumentumokat. A harmadikban 18-19. századi dokumentumokat láthatunk, egy darab helyben készült, GM márkával ellátott tégla és egy karcolásos díszítésű tetőcserép társaságában.
Kevesen tudják, de már a bibliafordítást megelőzően is jelentős értéket adott Gönc a korabeli kultúrának – híja fel vezetőm a figyelmem. – Székely István gönci lelkész itt írta meg az első magyar nyelvű világtörténetet, melyet 1540-ben, Krakkóban nyomtattak ki Chronica ez vilagnac yeles dolgairol címmel.
A három tárló mellett helyet kapott a teremben Károlyi mellszobra is. Nagykárolyból, a bibliafordító szülőhelyéről, Gönc testvérgyülekezetétől érkezett az ottani szobor vázlata, a nagyváradi Deák Árpád szobrászművész alkotása.
Az egészen bizonyos, hogy az 1580-as években, történelmi és politikai viharok közepette magyarra fordítani a szentírást, valamint ki is nyomtatni azt, merész és bátor cselekedet volt – sem a török, sem az osztrák nem nézte jó szemmel az efféle cselekedetet. Mégis: a Károlyi/Károli-Biblia, más nevén a Vizsolyi Biblia 1590-re elkészült, ráadásul igen jól sikerült: e mű a legrégibb fennmaradt – amúgy ma is használt – teljes, magyar nyelvre lefordított Biblia. A fordítást Károlyi és lelkésztársai végezték Göncön, a könyv már-már illegális kinyomtatásában pedig Mantskovits Bálint nyomdász segédkezett Vizsolyban, e kevésbé szem előtt lévő településen.
Fellapozom Rákóczi bibliáját
A második terem az Oroszországból visszaérkezett könyveknek ad otthont.
Régebben itt volt a bibliakiállítás. Ám amikor a múzeum 2015-ben megújult, a bibliák felkerültek a tetőtérbe, egy kibővített, interaktívvá tett tárlat részeként. Felvetődött a kérdés, hogy mi legyen ezzel a teremmel. Nem kellett sokáig töprengenünk, a válasz szinte magától adódott. Ugyanis az Oroszországból visszaérkezett könyvek között van Rákóczi fejdelem saját – a nyeregtáskájába illő, méretre gyártatott – bibliája, amelyet magával vitt hadjárataira, s amelybe néhol jegyzetelt, s kedvenc verseit aláhúzta. Egy fakszimile kiadását el is helyeztük itt.
Az eredeti ugyan Sárospatakon van, de a másolatot fellapozom: higgyék el, felemelő érzés.
E könyvek történetét így foglalja össze Jánvári Béla:
A második világháború idején ezeket az ősnyomtatványokat és egyéb értékes kiadványokat meg akarták menteni. Jó ötletnek tűnt elvinni Budapestre, és ott bankok széfjébe záratni. A Vörös Hadsereg katonái persze minden páncélszekrényt szétszedtek, hát megtalálták a könyveket, és magukkal vitték értékes hadizsákmányként. Amelyeket azonban józan paraszti ésszel Patakon befalaztak, azok itthon maradtak.
A Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárából széfbe zárási céllal kiválogatott, majd a fővárosból elhurcolt 172 kötet 2006-ban került vissza Sárospatakra. A könyvek visszaadásának emléket állítva láthatók itt a kiállításra kiválogatott ősnyomtatványok és bibliák.
Úrasztala mindenkinek
Az itt látható tárgyak többsége a környéken készült. Talán kilenctizedük az egykori Abaúj-Torna vármegyének gyülekezeteiből érkezett. A terítők többsége a gönci gyülekezet felbecsülhetetlen értékű relikviái. Láthatjuk Sathmáry Király Klára úrasztali terítőjét, melyet a zilizi gyülekezetnek adományozott, valamint Máriássy Krisztináét, melyet a hangácsi eklézsiának készített. Kiállítottunk egy török terítőt, mely a hernádszurdoki gyülekezettől került a múzeumi gyűjteménybe. Van itt jegykendőből alakított úrasztali terítő; különféle anyagból készült edények: habán korsó, ón- és rézkancsók; kereszteléshez, úrvacsoravételhez használatos eszközök, kelyhek, poharak. Ezek közül nem egy itt helyben, Göncön készült.
Bibliák? Odafent!
Nem szoktuk elárulni a látogatás kezdetén, hogy mi van a tetőtérben: egzotikus Biblia-kiállítás, 3D-s monitorral, interaktív vetélkedővel, számítógéppel, Vizsolyi Bibliával meg egyéb kuriózumokkal – mondja Jánvári Béla a kiállítás utolsó terméről. Igaza van, jómagam is egyből ide kéredzkedtem volna – és milyen jól tettem, hogy türelmesen vártam.
Az egyházművészeti teremből lépcső vezet fel a bibliakiállításnak otthont adó száznegyven négyzetméteres tetőtérbe. A hely makulátlan, mintha skatulyából húzták volna ki, a fából és üvegből készült új tárlókban térben és időben is távolból érkezett könyvek mesélnek némán.
Ez egy QR-kód leolvasós applikáció, a Biblia állatai és növényei jelennek meg benne – tudom meg vezetőmtől, amikor egy komódra emlékeztető tárgyba épített monitor felől érdeklődöm. Hirtelen azon gondolkodom el, hogy az évi öt-hatezer látogató közül vajon hányan nem próbálják ki ezt a mókát.
A terem központi eleme nem is lehetne más, mint egy korszerű, henger alakú tárlóban kiállított Vizsolyi Biblia. A nyomtatvány meg van becsülve, ezen a helyen biztosan nem fog penészedni vagy meggombásodni – szemmel láthatóan jól érzi magát a bársonnyal borított helyén. És valóban kiváló társaságban van, a teremben körben kínai, koreai, perzsa meg ghánai szentírások sorjáznak, különféle énekes és imádságos könyvek, Misztótfalusi Kis Miklós Amszterdamban nyomtatott Aranyas Bibliája, avagy Komáromi Csipkés György újrafordított Magyar Bibliája – és egyéb ritkaságok.
Estébe hajlik az idő, indulnom kell. Elköszönés előtt még lefényképezem a templomkertben Károlyi Gáspár egész alakos szobrát. A bronzférfiú 1890 óta tekint mozdulatlanul a templom felé, ölében könyvvel, kezében pennával. Látom rajta, valami nagyszerű gondolat foglalkoztatja – fémarca retinámba ég. Miközben ráadom a motorra a gyújtást, nemes vállalásáról lejegyzett vallomása jut eszembe: „…szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni; egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.”
