2012-ben jelent meg a Kármel újságban Szita Irén harmadrendi kármelita szerzetes nővér Mérhetetlen kincsek című tanúságtétele, amely még ugyanebben az évben önálló könyvecskében is napvilágot látott, és 2021-ben elhangzott a Magyar Katolikus Rádió Szép Írás című műsorában is Bálint Márta színművész felolvasásában.
Szita Irén nővér a sok évtizeden át magában hordozott történetet Rumi Tamás kármelita szerzetes kilencvenedik születésnapjára foglalta írásba, mintegy ajándékként korábbi lelkiatyjának. Ez azonban nemcsak az egykori keszthelyi kármelita házfőnök számára jelentett ajándékot, hanem mindazoknak is, akiket érdekel a keresztényüldözésnek az a sötét korszaka, amely a II. világháború után Magyarországon bekövetkezett. De ajándék minden keresztény ember számára is.
A megrázó történet 1950-ben, a magyar szerzetesrendek feloszlatásának évében indul, és a keszthelyi kármeliták elleni politikai és állambiztonsági akciókhoz, a kommunista párt által elhatározott és országszerte megszervezett egyházellenes támadásokhoz kötődik. A huszonöt éves, kármelita szerzetes nővérnek készülő Szita Irénkét azért kíséri be a rendőr a helyi ÁVH-irodába, mert rá akarják venni, hogy írjon alá egy hamis jegyzőkönyvet, amely államellenes összeesküvéssel vádolja meg a keszthelyi kármelita szerzeteseket, legfőképpen vezetőjüket, Rumi Tamás atyát.
A fiatal lány nem hajlandó az aláírásra, aminek következményeként minden törvényes ok nélkül, családja tudta nélkül elhurcolják, Veszprémben napokon át kihallgatásokra viszik, miközben éheztetik, fenyegetik, nem engedik aludni. Végül letartóztatják, és a győri bíróság egy év letöltendő börtönbüntetésre ítéli. Elérkezik a várva várt szabadulás napja, de a börtönirodában nem a szabadulólevelét kapja meg, hanem – mint a társadalomra nézve veszélyes elemet – újból letartóztatják. Újabb bírósági tárgyalás következik, újabb három évre ítélik, amelyből börtönben és kényszermunkán két esztendőt le is tölt, mielőtt Nagy Imre kormánya a hátralévő büntetését elengedné.
Ha csupán ezeket a tényeket nézzük, a magyar történelem hírhedt korszakának szégyenteljes valóságáról szól ez a történet, amikor a politikai erőszak ártatlan emberek sokaságának az életét tette tönkre. De Szita Irénke tanúságtétele nem csupán egy történelmi korszak hiteles megjelenítése: legfőbb értéke azoknak a mérhetetlen kincseknek a bemutatása, amelyeket börtönévei alatt Jézustól kapott. Amikor a fél éven át magánzárkában tartott, kétségbeesett fiatal lány mellett megjelenik Jézus, együtt imádkozik vele a Getsemáne-kertben, nyomorúságos cellája pedig karácsonykor a Szent Család betlehemi barlangjává változik. A Keresztre Feszített lehajol hozzá, vigasztalja őt, midőn a lábánál imádkozik. Tanúságtétele arról szól, hogy a vallatások, éheztetések, kínzások keserves napjaiban nem ő tartott ki hősiesen az igazság mellett, hanem ott volt vele Jézus, aki a szájára adta a szavakat, és erőt adott neki ahhoz, hogy ne hunyászkodjék meg kínzói előtt.
A börtönévek alatt fizikuma összeomlott, végül már enni sem tudott, nem volt képes az esőben, hóban való hosszú gyaloglásokra, a mindennapi kőművesmunka elvégzésére. És amikor a többi rab szabadul, de őt ismét egy ÁVH-s pincebörtönbe viszik, bizonyossá válik számára, hogy el kell pusztulnia. Ekkor váratlanul mégis megnyílik előtte a börtönajtó, és a súlyos beteg, legyengült rab hazatérhet a szüleihez.
Szita Irén nővér élete és vallomása tanúsítja, hogy Jézus a végtelen nyomorúságban sem hagyja el azt, aki benne bízik, képes mérhetetlen kincsekkel elhalmozni a szenvedő embert. Szabadulását és hosszú évekig eltartó gyógyulását követően, ápolónőként dolgozva, Irénke egész élete során áldást jelentett a környezete számára, imádságaival utolsó órájáig segítette a bajban lévőket. 2022. október 1-jén, kedves szentje, Lisieux-i Kis Szent Teréz ünnepén, élete kilencvennyolcadik évében sok szenvedést megélt, szelíd lelke megtért Jézusához. Értünk mondott imádságai erejében azonban továbbra is bízhatunk.
Az Örök Világosság fényeskedjék neki.
Fotó: Monostori Lászlóné
