Halottak napján az alkotó élete nagy részét Svájcban töltő jeles magyar jezsuita teológus, P. Boros László szavait idézzük, akit rendtársa és barátja, P. Vass György professzor mutatott be 1987-ben a Vigiliában. Az 1927-ben Budapesten született Boros 1949-ben, Szegeden kezdte a noviciátust, majd a szerzetesrendek kommunista szétszóratása elől Nyugatra menekült. A jezsuita képzés szabályai szerint filozófiai és teológiai tanulmányait több egyetemen, főiskolán folytatta. Innsbruckban kezdte, majd az olaszországi Chieriben folytatta.
A müncheni egyetemen Romano Guardini volt vezető tanára. Itt ragadta meg Szent Ágoston istenkeresése. Belgiumban szentelték pappá 1957-ben, a Párizs melletti Chantilly után Walesben egy év próbaidő következett, ahol harmincnapos lelkigyakorlatában ismét magával ragadta, élete másik mestere lett Loyolai Szent Ignác.
A népszerű zürichi Orientierung folyóiratban számos cikket írt, a zsinat idején főszerkesztője is volt, és előadásai szintén egyre nagyobb érdeklődést keltettek az intelligens ifjúság körében. Közben húsz év alatt húsz filozófiai és teológiai tárgyú könyve aratott sikert főleg német nyelvterületen, számos fordításban.
1973-ban kilépett rendjéből, majd megnősült ugyan, de jezsuita barátait, olvasóit, élete vezető eszméit nem veszítette el. 1977-ben gégerákot diagnosztizáltak nála. Svájci állampolgárként gyakran látogatott haza. 1981 decemberében a halál teológiájáról is annyi értékes gondolatot megfogalmazó, Istent és az örök hazát mindvégig kereső teológus az öröklétbe lépett. Amikor – Ferenc pápa szavaival – az élet legjava még hátravan.
Boros László könyveiből, teológiai, filozófiai munkásságából a legidőszerűbbnek találom a „végső dolgok”, a halál teológiáját. Mysterium Mortis (A halál misztériuma) című könyvének alapgondolata már fiatalon érlelődött benne. Eszerint
a halál pillanatában áll az ember először személyes, végső döntés előtt. És akkor a nagy találkozás pillanatában ki kell mondani a végleges igent vagy nemet.
„A halálban tárul fel az ember első teljesen személyes tettének lehetősége; ezért az lényegében a tudatossá válás, a szabadság, az Istennel való találkozás és az örök sorsra vonatkozó döntés ontológiailag kitüntetett helye.” Az ember a halál pillanatában tud tökéletesen akarni, megismerni, észlelni és szeretni. A könyv angol fordítója ezt a címet adta a műnek: Moment of Truth (Az Igazság pillanata). A halál olyan „esemény”, amelyben a személy teljes jelenlétével vesz részt.
Ferenc pápa idén augusztusban ugyanebben a szellemben beszélt a halálról. „A halál egy lépés a Jézussal való találkozás felé.” „Ő pedig eljön, nemcsak az idők végén jön el mindenkiért, hanem minden alkalommal eljön mindenkiért közülünk. Eljön, hogy megkeressen minket, és hogy magával vigyen bennünket.
Kérdezhetjük: Mikor jön el az én Uram? Mikor mehetek hozzá? Ez egy kis félelem, mert nem tudom, hogy ez az átmenet mit jelent?
Keresztül kell haladni egy ajtón, ami félelmet kelt, de mindig ott van az Úr keze, amely előre visz,
és az ajtón átlépve ott lesz az Ünnep.” A feltámadt Úristen világában él, ahol mindenkinek van helye, ahol egy új föld formálódik, és épül a mennyei város, az ember végső otthona.
Nyitókép: Mécsesek a stockholmi Skogskyrkogården temetőben (Wikipédia)
