Bernáth Szilárdnak a dadogó vidéki rapperről szóló filmje üstökösként robbant be a mozikba 2022 végén. A Larry rendezőjével a film formanyelvéről, Vilmányi Benettről és a középszerűségből kitörés lehetőségeiről beszélgettünk.

Kétgyerekes apukaként gyakran áldom az eget, hogy a kisgyerekek fizikai ereje egészen elhanyagolható. Ha nem így lenne, valószínűleg már rég halott lennék, ugyanis egy dackorszakos három-négyévesnek hiába magyaráz az ember.

Bár nyáron a mozivásznakon nem vert nagy hullámokat, a januári Netflix premier bizonyította, hogy a Szia Életem! egy igazi közönségfilm, hiszen úgy cuppantak rá a hazai nézők, hogy hosszan – és e cikk írásának pillanatában még mindig – a streamingszolgáltató filmes toplistájának élében tanyázott.

Még magasból nézvést / Megvolna az ország… – ítélkezett az első világháború kirobbanása előtt a költő Ady Endre. A filmrendező Gaál István 1967-ben nem magasból, hanem földközelből szemlélte hazánk mindennapi életét, a Keresztelő keserű film.

Írt Petőfi-indulót, kórusoperát A helység kalapácsából, Az apostolhoz komponál zenét, izlandi operába beleszőtte János vitézt. Tóth Péterrel arról beszélgettünk, hogyan lehet zenébe önteni verset, s mi a titka egy kortárs mű többszöri műsorra tűzésének.

Gazsó L. Ferenc, Szerdahelyi Csongor, Hanák Gábor és Szerényi Gábor személyes élményeit felidézve emlékezik Cseh Tamás nyolcvanadik születésnapjára az Országút január 27-i száma. A dalszerző és indiánfőnök január 22-én született, azon a napon, amely 1989 óta a magyar kultúra ünnepe.

Hat éve tavasszal az Arany-bicentenáriumra érkezett a Pesti Színházba Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila korábban, Debrecenben született, a diákszínjátszás hangulatát is idéző játéka, amely újra a színház programjára kerül a Petőfi-év üdvözléseként.

Balatonfüred Város Önkormányzata szeretettel vár mindenkit a magyar kultúra napja alkalmából a Salvatore Quasimodo Közalapítvány által szervezett koszorúzásra és ünnepségre, majd az ezt követő fogadásra.

A kopott dobogón két szék és egy asztal két csészével. Ketten érkeznek, leülnek, az egyik unott arccal, hanyag eleganciával dől hátra, a másik cinkos mosollyal az ajka körül foglal helyet. Bálint András és Jordán Tamás. Együtt százhatvan évesek.

Éppen huszonegy évvel az ősbemutatója után, január 22-én, a magyar kultúra napján vetítik a Magyar Állami Operaház Eiffel Műhelyházának Bánffy Miklós termében a Káel Csaba rendezte Bánk bán operafilm immár digitálisan felújított változatát.

A szomszédunkban zajló történések árnyékában most kissé másképp nézünk a háborús filmekre, így a Netflix választékában debütáló Nyugaton a helyzet változatlan is kellemetlen aktualitással bír.

A Magyar Állami Operaház patkó alakú pincefolyosóján, a páholyok alatt nyílik meg január 14-én az az állandó kiállítás, amely a vészkorszak alatt üldözött, bujkáló vagy elhurcolt operaházi művészeknek, adminisztratív és műszaki dolgozóknak állít emléket.

A Pécsi Nemzeti Színház archívumában bizonyára megtalálható az a plakát, amely Mihail Roscsin Szerelvény a hátországba című tragikus történetének bemutatóját hirdette, s a színészek közt utolsóként, „A szerző” szerepében Morcsányi Géza neve olvasható.

Minden adva van ahhoz, hogy a népi kultúra eredményei a következő évtizedekben is megmaradhassanak – Kóka Rozáliával, Magyar Örökség-díjas népdalénekessel beszélgettünk.

Álomként indult, valósággá vált. A magyar–ukrán Ljasuk Dimitry a pandémia elején önkéntes karanténba vonult a Tisza-tó egyik szigetére. A hosszú magány során nemcsak leforgatta első nagyjátékfilmjét, hanem rájött arra is, miként változik meg az ember értékrendje és mik az igazán fontos dolgok az életben.

Kis magyar abszurd. Ez volt az első gondolatom, miközben néztem Fazekas Máté első nagyjátékfilmjét, a Kilakoltatást, amely a 85 perces játékidejébe olyan mennyiségű társadalomkritikát sűrít, ami más alkotónak a teljes életművébe is alig fér bele.