Alig négy hónap telt el azóta, hogy Eötvös Péter ezekkel a mondatokkal felelt egy interjúban arra kérdésre, hogy életművében hová helyezné el az akkor bemutatás előtt álló egyfelvonásos operáját, ahogy maga nevezte a „tragikomédiát zenével”, a Valuskát. Tizennegyedik, első magyar nyelvű librettóra komponált operáját, mely Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című műve alapján született. Káosz, manipuláció és rombolás jellemzi azt a világot, amelyben kibontakozik a groteszk tragikum, Valuska János és anyja, Pflaumné históriája. Feszültségteli, nyugtalanító, máskor lírai a zajokkal, zörejekkel, nemegyszer bántón, fülsiketítő hangokkal megszakított, fölerősített zene, amely egyszerre sejtet baljós előjeleket és mutat humort. Végletesség és mágikus groteszk, merész zenei gesztusok jellemzik a Valuskát. Akárcsak a korábbiak – a Három nővér, A balkon, az Angyalok Amerikában, a Szerelemről és más démonokról, a Lady Sarashina, Az ördög tragédiája, az As I Crossed a Bridge of Dreams, a Paradise reloaded (Lilith), a Harakiri, a Radames, az Aranysárkány, a Sleepless, a Senza sangue –, ez az opera újra megmutatta, hogy Eötvös Péter milyen mélyen érti és érzi a színházat, miként alkot regények adaptációjával öntörvényű, ám teljes színpadi műveket, zeneileg milyen pontos, hibátlan karaktereket teremt, miként jellemzi hangjaival figuráit.
Zenei képességét Kodály Zoltán fedezte föl, tizennégy évesen vette föl a Zeneakadémiára, a különleges tehetségek osztályába a Székelyudvarhelyen 1942-ben született Eötvös Pétert, akinek a szülei a háború elől menekülve 1944-ben kerültek Miskolcra. Édesanyja és nagyapja is zenész volt, a gyermek korán hallgatta otthon a muzsikát, úgy mondta, négyévesen kottát írt. A Zeneakadémián zeneszerzést tanult, majd ösztöndíjasként Kölnben karmesterként végzett. Zenei útja és a színház gyorsan találkozott, a Vígszínház zenei vezetője lett, huszonegy éves korától színházi és filmzenéket szerzett, nevéhez fűződik az Álmodozások kora, a Macskajáték, a Tüske a köröm alatt filmmuzsikája, kísérőzenét komponált Az ember tragédiája Major Tamás rendezte előadásához. Esterházy Péter szövegére 2015-ben írta a Halleluja – Oratorium Balbulum című világi oratóriumát.
Élete jelentős részét külföldön töltötte, 1968 és 1976 között a Stockhausen Ensemble tagja, 1978-tól 1991-ig a Pierre Boulez által alapított Ensemble Intercontemporain művészeti igazgatója volt. Önálló darabot ajánlott Pierre Bouleznek, akitől a vezénylés technikáját sajátította el, s komponált Stockhausen tiszteletére is, őt a zeneszerzésben tartotta mentorának. Frank Zappával is dolgozott együtt, az ő emlékére írta Psalm 151 című művét. 2010-ben született a Schiller Levelek az ember esztétikai neveléséről ihlette vokális műve, 2013-ban volt az ősbemutatója a Speaking drums című, Weöres Sándor nonszensz verseire íródott művének és az Hommage à Domenico Scarlatti című alkotásának.
Karmesterként az elmúlt évtizedekben a világ legnagyobb zenekarait, többek között a Berlini, a Müncheni, a Londoni és a Bécsi Filharmonikusokat rendszeresen dirigálta, 1992–1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar, 1998-tól 2001-ig a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, 2022 óta pedig a Concerto Budapest első vendégkarmestere lett.
Eötvös Péter 1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, majd 2004-ben pályakezdő zeneszerzők és karmesterek támogatására az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítványt. Több külföldi zeneművészeti főiskolán tanított, rangos fesztiválokon tartott szemináriumokat, visszatérő professzora volt Szombathelyen a Nemzetközi Bartók-szemináriumnak. A Budapest Music Centerben, amely alapítványának is helyet ad, rendszeresen szervezett nemzetközi mesterkurzust karmestereknek és zeneszerzőknek.
Művészetét számos díjjal ismerték el, többek között megkapta a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat (1997), öt évvel később Kossuth-díjjal tüntették ki, 2003-ban Budapest díszpolgára lett. A következő évben Cannes-ban megkapta a MIDEM zenei fesztivál legjobb élő zeneszerzőnek járó életműdíját, 2007-ben a Frankfurti Zenei Díjat, 2008-ban a magyar kultúra követe címet, valamint 2011-ben a velencei zenei biennále Arany Oroszlán életműdíját. A Magyar Szent István-rendet 2015-ben vehette át, 2017-ben Prima Primissima díjas lett, 2018-ban Hazám-díjjal és Németországban Goethe-éremmel tüntették ki. Tagja a francia Művészet és Irodalom Lovagrendjének, a Royal Philharmonic Societynek, a berlini Művészeti Akadémiának és a Svéd Királyi Akadémiának, tiszteleti tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Március 15-én alkotói életművét a Kossuth-nagydíjjal ismerték el.
A kortárs zenevilág kiemelkedő alkotóművésze ment el Eötvös Péterrel, aki türelemmel viselt, hosszan tartó betegség után, nyolcvanéves korába hunyt el. Hiánya ma még fölbecsülhetetlen.
Nyitókép: Eötvös Péter zenekari próban a Müpa Bartók Béla hangversenytermében 2022-ben Fotó:MTI/Mohai Balázs
