„Több mint két évtizede ismertem meg a bandoneónt – meséli a Franciaországban élő mezzoszoprán –, 2002-től ugyanis rendszeresen dolgoztam Mauricio Kagellel, az argentin-német zeneszerzővel, az ő darabját énekeltem Buenos Airesben is, és ott hallottam először ezt az izgalmas hangszert. Hasonlít a harmonikához, de mindkét oldalán billentyűk sorakoznak, ráadásul sokkal érdekesebb, emberibb a hangja. Argentínában és Uruguayban egyaránt népszerű, a hagyományos tangózenekar fontos hangszere. Azonnal beleszerettem, ahogy elvarázsolta Kristina Kuusistót is, aki a Sibelius Akadémiát harmonikásként végezte el, s utána ismerte meg ezt az instrumentumot. Párizsban, az argentin tangó európai nagymesterénél, Juan José Mosalininél képezte tovább magát. A kiváló finn muzsikus azóta Európa-szerte elismert bandoneónista, s nemcsak a tangórepertoárt, hanem az általa átírt klasszikus darabokat is játssza a hangszeren.
Kristina Kuusistóval tavaly találkoztam először, amikor Palmeri Misatangójában énekeltem, és fölfigyeltem arra, milyen szépen játszik. Akkor született meg az ötlet, hogy adjunk közös koncertet.
Különleges helyszínekre is találtunk, május kilencedikén a Zenetudományi Intézetben mutatjuk be estünket, amelyen főként klasszikus darabok kaptak helyet, Bach-, Händel-, Fauré- és Liszt-darabokat énekelek bandoneónkísérettel, a műsor végén pedig két argentin tangó is szerepel. De nemcsak a budai Várban, hanem két nappal később Nádasdladányban, a varázslatos Nádasdy-kastélyban is előadjuk a programot. A koncerteken Kristina a bandoneónról is mesél, válaszol a közönség kérdéseire, én a komponistákról és a művekről beszélek majd
Szívesen vesz rész operaprodukcióban is, de a dalestek közelebb állnak hozzá
Párizsban hazánkat én képviselem majd az orgonaprogramban, a Sainte Odile-templomban egy amerikai orgonaművész kíséretével fogom Liszt, Fauré és Bach kompozícióit énekelni.
Csordás Klára ugyanis annak idején nemcsak az énekesi, hanem párhuzamosan a zenetudományi szakot is elvégezte, s olyan mesterektől tanulhatott, mint Kroó György, Somfai László, Kurtág György vagy Tallián Tibor. Diplomázását követően a bécsi Volksoper szerződtette. Amellett, hogy estéről estére színpadra lépett, beiratkozott a bécsi egyetem ének szakára, s Hilde Rössel-Majdannál képezte tovább magát. A császárváros után a mannheimi opera, majd Svédország következett. Olyan szerepeket énekelt, mint A sevillai borbély Rosinája, a Hoffmann meséi Giuliettája, a Don Carlos Ebolija, A denevérben Orlofsky herceg, az Aidában Amneris. A világ számos neves dalszínházában énekelt, az Opéra Bastille-tól a Buenos Aires-i Teatro Colónig. Mindenütt nagy élvezettel bújt bele a különböző hősnők bőrébe, s nemcsak hangját, hanem színészi alakításait is rendre méltatták a kritikák. Arra azonban hamar rájött, hogy nem akarja öt főszereppel körbejárni a világot, mert nem érdekli egy-egy rendezés nyolcvanadik előadása… Már a kezdetektől sokkal inkább zenésznek érezte magát, és nem csupán énekesnek, a zene összefüggéseit kutatta-kutatja ma is a legszívesebben.
„Természetesen, ha felkérést kapok, szívesen énekelek egy-egy operaprodukcióban, a koncertek, a dalestek azonban közelebb állnak hozzám. Amikor az ember maga találja ki a műsort, a fellépőket. Ahogy múlnak az évek, egyre igényesebb vagyok én is, és örülök, hogy ilyenkor rajtam és a muzsikustársaimon múlik minden. Azért tartom jónak, hogy most bandoneónkísérettel hangzanak fel a művek, mert amellett, hogy a hangszer által még az ismert klasszikus zenei darabok is különlegessé válnak, sokkal könnyebb egyetlen partnerrel megtalálni a közös hullámhosszt, és elérni a kívánt nívót.”
Annak azért örülne, ha egy-egy szép koncertműsor, amely nagyon sok kutatás, tanulás révén áll össze, nem egyetlen alkalommal hangzana fel, keresi ezért az ismétlési lehetőségeket. Kristina Kuusistóval közös estjüket szeretné Franciaország több vidékén is bemutatni. A világjáró mezzoszoprán az utóbbi néhány évben Párizstól nem messze él, s a francia főváros szinte összes dalszínházában és koncerttermében énekelt már, de rendszeresen találkozhat vele a hazai közönség is, hiszen karrierje kezdete óta fontosnak tartja, hogy ne szakadjon el a magyar publikumtól, így időről időre fellépést vállal itthon is. Ahogy lényegesnek érzi a tanítást is, amellyel már húszéves kora óta foglalkozik.
Nagyon szívesen adja át a tapasztalatait, s ahogy ő fogalmaz, „szereti megfejteni az embereket”.
Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy tanítványaival nem viselkedhet dívaként, mindent annak szolgálatába kell állítania, hogy a növendék tudását, előadói képességét minél jobban fejlessze. A leglényegesebb átadnivalónak azt tartja, hogy nem a versengés a fontos, hanem az, hogy magukra összpontosítsanak, és hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Ebben nagy segítség, hogy a szép ívű karrierje során szerzett, a saját bőrén megtapasztalt tudást adhatja tovább.
„S persze folyton-folyvást tanulok még magam is. Néhány éve fejeztem be Mauricio Kagel vokális műveiről írt doktori dolgozatomat, s bár hét nyelven beszélek és tizennégyen énekelek, szeretnék megtanulni kínaiul is. Állandóan rábukkanok izgalmas darabokra, s újabb és újabb kompozíciókkal frissítem a repertoáromat.”
Csordás Klára húsvétja is számos fellépéssel telt a francia fővárosban, Bach Máté passióját, valamint számos Stabat mater-változatot énekelt. A hazai vendégszerepléseket követően pedig Mozart-mise és Verdi Requiemje is vár rá.
„Nyáron visszatérek a Nádasdy-kastélyba, akkor már a Quartetto Speranza vonósnégyessel lépek pódiumra, akiknek vezetőjét, G. Horváth Lászlót az Anima Musicae kamaraegyüttesben ismertem meg. Az utóbbi időben sokat dolgozom ezzel a társulattal. Egy izgalmas Berlioz-művet, a Les Nuits d’été (Nyári éjszakák) című kompozíciót adjuk elő.
Számos felkérésem van még a következő hónapokra, bár nem vagyok az évi kétszáz koncerten fellépő művész típusa. Úgy vélem ugyanis, hogy minden estnek ünnepnek kell lennie, s ehhez szükség van kellő elmélyülésre, akkor tud az ember előadóként valóban adni a közönségnek. De az is igaz, hogy a Covid után még nagyobb öröm minden fellépés. A pandémia időszakában annyit gyakoroltam, mint még soha, sokat kutattam a művek között, és sokórányi rendhagyó műsort állítottam össze. Bár megterhelő időszak volt, újjászületésnek is érzem, mert megújult energiákkal indultam neki a végre megnyíló lehetőségeknek, és az azóta eltelt időszakban másként értékelek minden – zenével, s a hallgatósággal töltött – időt.”
Nyitókép: Csordás Klára
Fotó: Felvégi Andrea/A művész archívumából
