A szerelem jegyében születnek most a darabok – meséli Dobszay-Meskó Ilona –, nemrég elkészült első operám témája Gárdonyi Géza Ida regénye című műve, melynek dramaturgja és szövegkönyvírója Mátrai Diána Eszter, a második témája pedig Móricz Zsigmond Pillangója, melyben alkotótársam Gyökössy Zsolt író, rendező, dramaturg. Mindkettő 1920-as házassági történet. Az Ida egy apróhirdetéssel kezdődő házasság története, azt a kérdést járjuk körül, hogyan lehet beleszeretni abba az emberbe, aki már a házastársunk? Mindezt romantikus hangnemben, rengeteg humorral fűszerezve meséljük el.
Merőben különbözik az Idában szereplő bohém, városi művészek attitűdje Móricz regényének atmoszférájától.
Az a tanyavilágban, mélyszegénységben élő családok között feszülő drámát, a boldogabb jövőért folytatott tragikus küzdelmet mutatja be. Móricznál mindkét família azt szeretné, hogy gyermekük gazdag párt válasszon, s kijusson a nyomorból. Végül mégis a szerelem győzedelmeskedik, de a katarzist egy nehéz és fájdalmas döntés hozza – ez a mű nem ígér könnyed szórakozást. S egy harmadik opera gondolata is felvetődött, kortárs dráma, egy 56-os szerelmi történet.
Szereti a különleges produkciókat az Erkel-díjas zeneszerző-karmester, így hívta életre 2023-ban Kosztolányi-műveket felvonultató, Akartok-e játszani? című rendhagyó estjét is. Winkler Balázs komponálta az elektronikus zenei betéteket, Mátrai Diána Eszter dramaturgként vett részt az előadás létrejöttében, melyet Harangi Mária rendezett. Az egész projekt Vámosi-Nagy Zsuzsa fuvola- és Szilágyi Kinga Katinka hárfaművész szerelemgyereke, akik MMA-ösztöndíjprogramjuk részeként álmodták meg. Az előadásban játszótársuk Nizsai Dániel színművész, valamint Herboly László Attila és Maros Ádám ütőhangszeres művész.
Edukációs szándékkal született az est, s minden alkalommal azt tapasztalom, hogy erősen hat a közönségre. Az egyórás előadás végén sokkal közelebb kerül minden résztvevőhöz Kosztolányi Dezső költészete, személye.
Szeretem feszegetni a határokat, azt, hogy mit bír el a színpad. Ez a Kosztolányi-est például műfajilag besorolhatatlan, hiszen a hangszeres művészek is játszanak, valamilyen szinten partnerei a színművésznek – és mégis működik.
Ezekből a sikerekből mindig sok bátorságot merítek. Igyekszem átadni a növendékeimnek is, hogyha – akár zenészként – kilépnek a pódiumra, át kell lényegülniük. Nekem is van egy színpadi, önmegvalósító énem, amelyik különösen szereti a reflektorfényt.
A színpadi létről Dobszay-Meskó Ilona sokat tud, hiszen a debreceni Csokonai teátrumban nőtt fel, ahol édesapja korrepetitor, édesanyja pedig a jelmez- és díszletraktár vezetője volt. Mindig vonzotta a pódium, így lett gyerekszínész, de a drámatagozatos folytatásról – féltve lányukat – már lebeszélték a szülei. Ott volt a zene. Zongorázott, és a zeneakadémiai felvételin öt helyre is beadta a jelentkezését, az elsőn a zeneszerzés állt, s olyan kiváló mesterektől tanulhatott, mint Vajda János vagy Petrovics Emil. A dirigálás pedig egy karmesterkurzuson kezdődött, amelyre korrepetitorként érkezett. Fölkérték ugyanis húszévesen, hogy legyen Jurij Szimonov kurzusának zongorakísérője.
Figyeltem, hogyan magyaráz a résztvevőknek, mi mindent kér tőlük, s bár korábban sosem dirigáltam, legbelül biztosan éreztem, hogy ez nekem is menne.
Odaálltam hát Szimonov elé, s megkérdeztem tőle, vezényelhetnék-e én is a kurzuson. Holnap reggel hozza Csajkovszkij V. szimfóniáját – hangzott a válasz.
A Liszt–Wagner Zenekar élén dirigálhattam a művet, s ment minden. Tudtam, ha ilyen természetességgel boldogulok, lehet érzékem hozzá, s akkor ki kell tanulnom ezt a hivatást.
Szerencséje volt, mert amikor karmester szakra jelentkezett, már épp véget ért az a korszak, amikor létezett az íratlan szabály: nőket nem vesznek fel a dirigensek közé… Így sikerrel szerezte meg a dirigensi diplomát, már saját szimfonikus zenekara volt, a kompozíciói pedig sorra díjnyertesek lettek különböző versenyeken.
Korán tanítani kezdett, először a Weiner Leó Zeneművészeti Szakgimnáziumban, majd 2013-tól a Bartók Béla Konzervatóriumban foglalkozik karmester- és zeneszerzés szakos növendékekkel, zeneszerzés tanárjelöltekkel.
Az egyik legnemesebb része az életemnek, hogy az iskola szimfonikus zenekarát vezethetem, s a növendékeink többségére később ez a hivatás vár. Az, hogy én vezethetem be őket a zenekari játék rejtelmeibe, számomra édes felelősség, rajtam múlik, mik lesznek az első élményeik, milyen lesz a hozzáállásuk a zenekari munkához. Egyre gyakrabban előfordul, hogy aztán egy hivatásos zenekar tagjaiként látom őket viszont, amikor karmesterként dolgozom az együttessel. Elképesztő tehetségek járnak a konzervatóriumba. Mostanában gyakran hangoztatják a zenekari igazgatók, hogy a próbajátékokon nem találnak megfelelő muzsikusra, de ennek az egyik oka az, hogy a legkiválóbbak külföldön folytatják. Nem a zeneoktatással van a baj.
Dobszay-Meskó Ilona hisz a női karmesteri pályában
Fotó: Csibi Szilvia/A művész archívumából
Ahogy a csak női komponisták darabjaiból összeállított műsoroktól is borzadok. Ma ez abszurd. Csak zeneszerzők vannak, jók vagy kevésbé jók.
Élvezi a tanítást, sok a koncertfelkérése, s termékeny alkotó, nemrég egy másfél órás nagyoratóriuma is született, a Missa „Da Pacem”, és akad számos, kisebb volumenű felkérése is. S bár férje, Dobszay Péter szintén dirigens, új műveit általában a hangversenyeken ismeri csak meg.
Nincs rá idő, hogy az egyes fázisokat megmutassam, mindkettőnknek temérdek feladata van. Persze amikor együtt vagyunk, így is legtöbbször zenéről beszélgetünk, az aktuális koncertjeinkről.
Két gyermeke miatt hosszabb külföldi tartózkodás szóba sem jöhet, de a zeneszerző-karmester elégedett pályája alakulásával, művei havonta három-négy alkalommal is felhangzanak. Veszprémben május 25-én a Fehérlófia már 94. alkalommal szólal meg, s legelső mesejátéka, a Jancsi és Juliska is várja a 98. előadását.
A gyerekek a végén gyakorta jönnek oda, hogy megöleljenek, szeretik a darabokat, pedig kortárs zenét hallgatnak. Úgy vélem, a mesejáték célravezető módja, hogy felkeltsük az érdeklődésüket a modern művek iránt.
Hatéves kislánya, Anna is hallotta már a mesejátékokat, s a Fehérlófia kisfiának, Lackónak volt a kedvence, sokszor kérte, tegye fel CD-n. A nyolcéves érdeklődik a születő kompozíciók iránt, konkrét kritikai megjegyzéseket is fűz a készülő áriákhoz.
Alaposan ki is fejti a meglátásait, például, hogy egy bizonyos mondathoz nem jó tempójú zenét írtam. Érdemes megfogadnom a szavait, kiváló a drámaérzéke, halálosan pontos észrevételei vannak, tökéletes közönség. Én pedig mindig törekszem arra, hogy a publikum fülével is hallgassam a kompozícióimat, s megmutassam: a kortárs zene valóságos és élvezetes.
Nyitókép: Dobszay-Meskó Ilona szereti a különleges produkciókat
Fotó: Wágner Csapó József/ A művész archívumából
