Balett-táncosnő, balettmester, szakíró, érdemes művész, Lőrinc György az Állami Balett Intézet első igazgatója, balett-táncos, tanár balettigazgató felesége volt Merényi Zsuzsa, aki 1925 nyarán, a németországi Barmenben látta meg a napvilágot. Szentpál Olga művészképzőjében tanulta a táncművészetet, s 1945-ben lett a Szegedi Nemzeti Színház magántáncosnője. 1949-től 1952-ig állami ösztöndíjjal a leningrádi Zeneművészeti Főiskola balettművész tagozatán Agrippina Vaganovánál képezte tovább magát.

Hazatérése után balettpedagógus lett, a Vaganova-módszer hazai letéteményese.

Először a Színház- és Filmművészeti Főiskolán koreográfiát és balettpedagógiát tanított, majd az Állami Balett Intézetben a klasszikus balett mesternője volt. 1971-ben megszervezte és vezette az Intézetben a pedagógusképző tanszakot. Tanított a Népművészeti Intézetben is. Szakirodalmi munkássága főként a balettmetodika területén kiemelkedő, jelentősek Szentpál Olga életművével kapcsolatos kutatásai is.

Idén lenne száz esztendős Merényi Zsuzsa táncos, balettmester, táncpedagógus 
Képforrás: Magyar Táncművészeti Egyetem sajtófotó

 

Merényi Zsuzsa az első mesternője, Szentpál Olga által alapított koreográfus és pedagógusképző tanszak vezetőjeként a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint a klasszikus balett mestereként az Állami Balett Intézetben a balettmetodikai munka résztvevője és alakítója volt. Emellett előadásokat tartott a Népművészeti Intézet kurzusain, sőt a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság kereti között szenvedélyesen tanította a táncművészet iránt érdeklődő hallgatóságot. Volt idő, amikor a televízió is fölfigyelt munkásságára, tánctörténeti sorozata sokakat a képernyő elé ültetett, sokakban felkeltette az érdeklődést a mozgásművészet iránt. Ahogy a jeles tánctörténész, zene- és táncművészeti kritikus Körtvélyes Géza látta,

Merényi Zsuzsánál magától értetődőn egészítette ki egymást a tudományos igényű munka és a közönségnevelés, ezért lehetett társszerzője az első 1961-ben megjelent táncos ismeretterjesztő könyvecskének.

Majd három és fél évtizeden át vett rész az Állami Balett Intézet képző-nevelő munkájában. Művészek, balettmesterek sorát tanította. Ezt alátámasztandó Körtvélyes Géza olyan táncművészek nevét említi, mint Kékesi Mária, Kaszás Ildikó, Pongor Ildikó, Keveházi Gábor, s olyan balettmestereket, mint Barkóczy Sándor és Forgách József, Sebestény Katalin és Gál Jenő. Kiegészítésként egy személyes vallomás Körtvélyestől, amelyet Emlékidéző búcsú Merényi Zsuzsától című nekrológjában írt a Táncművészetben: Ha évente néhányszor összejöttünk náluk, Lőrincéknél vagy nálunk, a kabátlevétel utáni második mozdulattal máris elkerülhetetlenül ott találtuk magunkat a „szakmában", hiszen mi másról került volna szó… És Zsuzsa ilyenkor is józan gondolkodású, igényes, gyakorlatias és minden iránt érdeklődő volt. S a kellemes hangulatban, két tea között előbb vagy utóbb majdnem mindig „ügyintéztünk’’ is. Hiába, az ő esetében (meg az én beosztásomban) a köz- és magánélet immár elválaszthatatlanul olvadt össze egymással.

A legendás balettmesterre a Magyar Táncművészeti Egyetem Szenátusi Tárgyalójában emlékeznek december 5-én.

A Magyar Táncművészeti Egyetem és együttműködő partnere, a Magyar Tánctudományi Társaság rendezvényen köszöntőt mond Fodorné Molnár Márta, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektora, s az érdeklődők részleteket láthatnak korabeli filmfelvételekből. Az emlékülést Kazinczy Eszter vezeti. A résztvevők meghallgathatják Gara Márk Minden akadályon át, valamint Kővágó Zsuzsa és Dóka Krisztina Merényi Zsuzsa és a magyar tánctörténet című előadását. A Merényi Zsuzsa, a pedagógus című kerekasztal-beszélgetésen – melynek Moderátora Macher Szilárd – Lőrinc Katalin, Sebestény Katalin, Bombicz Barbara, Misák Tünde, Szögi Csaba idézi fel a táncművész-pedagógus alakját.

 

Nyitókép: Az Operaházzal szemközt, a hajdani Drechsler-palota földszintjén és első emeletén indult útjára az Állami Balett Intézet 1950-ben
Képforrás: Fortepan/Artfókusz