A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának kiadásában megjelent Hevesi András (1942–2009) Emlékkönyv, Tüskés Anna szerkesztésében, visszaemlékezéseivel, interjúival, képválogatásával plasztikus portrét rajzol a karmester-zeneszerzőről, bemutatva sokoldalú személyiségét, kivételes életművét. Részletesen ismerteti azt a sokszínű, rendkívüli pályát, amelyben Hevesi zeneművekkel, átiratokkal, hangszereléssel, s a zenekart irányítva szolgálta eszményét, a színházat.
Hegedűsként kezdte, de énekelni is tanult Slezak Augusztánál, Guszti néninél, aki a világhírű morva származású, bécsi tenorista, Leo Slezak húga volt. A zenei gimnázium elvégzése után szolfézstanári, gordon és zeneszerzői szakon tanult. A főiskolai évek alatt is dolgozott, többek között szórakoztató zenészként. A diplomázását követően általános iskolában ének–zenét tanított, s az 1964-es békéscsabai, majd az 1966-os Pécsi Országos Bábfesztiválon zeneszerzői első díjat nyert. Írt zenét a Pécsi Városi Művelődési Ház Bécsy Tamás vezette Irodalmi Színpadának, valamint több pécsi együttesnek. A Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusának éppúgy alapító tagja volt, mint a Liszt Ferenc Kórusnak, s a Pécsi Filharmónia Zenekarának. Ő hívta életre a Pécsi Temetőkórust is. 1966 tavaszán a Bécsi Nemzetközi Amatőr Jazz Fesztiválon részt vevő magyar zenekar bőgőseként lépett fel nagy sikerrel.
Hevesi András, Kamaraerdő, 1970-es évek második fele
Fotó: Szijártó Ildikó/Emlékkönyv
1966-ban először operaügyelőként, majd korrepetitorként szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, ahol később karmesterként dolgozott, s a Pécsi Balettnek is állandó munkatársa lett.
Hét szezont töltött a Pécsi Nemzeti Színháznál, majd Miszlay István meghívására három évad következett a kecskeméti Katona József Színház társulatában zeneigazgatóként és vezető karmesterként. Számos operett és musical zenei szerkesztője volt, több darabhoz komponált kísérőzenét. A színházi zenekaron kívül a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar vezetését is elvállalta.
Hevesi András (háttal) vezényelte A három testőr avagy az élők mindig gyanúsak előadását Kaposvárott, a képen balra Helyey László Atosz szerepében
Fotó: Babarczy László/Emlékkönyv
S ahogy a visszaemlékezésekből is látszik, Hevesi megszállottja volt a színháznak, mint összművészeti műhelynek. Nem érdekelte, mennyit kell dolgozni, csak a végeredmény volt fontos, az előadás minősége.
Munkásságának is köszönhető, hogy 2009-ben a kaposvári színház volt az utolsó – operatagozattal nem rendelkező – teátrum, ahol főállású zenekar működött. (Az együttest a Hevesi halálát követő évadban megszüntették.) Emellett a Kaposvári Szimfonikus Zenekar karmestereként Bach-, Händel-, Beethoven-, Mozart-, Schubert-, Liszt-, Gershwin-műveket is dirigált.
Hevesi András (bőgő), Bagi István (zongora), Kemenes Zsolt (dob) Apáti János dixilandjében, Pécs, Egyetemi napok, 1980
Fotó: Emlékkönyv
A kötetben az ifjúságról, a barátságról mesél Varga Csaba jogászprofesszor írása, amely a Hetedhéthatárban jelent meg 2009-ben, a részletes életrajzi adatok mellett egykori újságcikkek mutatják be, milyen elképzelésekkel kezdett neki a zenei vezetésnek, s akadnak előadáskritikák, koncertbeszámolók is. Olvasható Nikolényi István Színvonalas dzsesszhangverseny című, a Délmagyarország hasábjain megjelent cikke éppúgy, mint Hevesinek egy tárlatmegnyitóhoz írt szövege. Ott van a Pécsi Nemzeti Színház karmestereként született, bemutatkozó interjúja, akárcsak a kamarazenekar szervezésére készített előterjesztése. A szemelvények között szerepel szerzői estjéről született beszámoló, egy pécsi pódiumbeszélgetés – amelyen feleségével vett részt – leirata, de megtalálni azt a Somogyi Néplapban közreadott cikke is, amelynek találó címe: A szakálla is muzsikál.
Sokan interjúban idézik fel a közösen töltött időt.
Mesél róla több zenekari muzsikus, kórustitkár, barátok, köztük a művészettörténész Keserü Katalin, a hajdani kaposvári társulat művészei – Jordán Tamás, Koltai Róbert, Pogány Judit, Lázár Kati – is megidézik emlékét, ahogy a jelmeztervező Cselényi Nóra, a rendező Bagossy László is.
Szerepel a kötetben zeneszerző kolléga visszatekintése, Sándor Erzsi rádiós adásának leirata, amelyben a színész Bezerédi Zoltánnal és a zenszerző Selmeczi Györggyel a Kaposvár-jelenségről beszélgetnek. A kötetben helyet kaptak Hevesi András versei, s a műveiről szóló elemzések, koncertkritikák, valamint Molnár Gál Péter visszaemlékezése. S a figyelemreméltó zeneszerzői életműből válogatva, tömérdek kottát is tanulmányozhatnak az érdeklődők. Egykori fotók, előadásplakátok, oklevelek, programfüzetek mutatják egy életpálya fontos állomásait.
Izgalmas, szenvedélyes, jó humorú, szerteágazó és nagyszerű munkásságú művészt rajzol a könyv,
olyan alkotóról mesél, aki sosem vonakodott a munkától, s zeneileg mindig megkérdőjelezhetetlen volt.
S ahogy Csákányi Eszter fogalmaz a vele készült beszélgetésben: „… nagy szeretettel gondolok Andrásra, tökéletes pillére volt az akkori kaposvári társulatnak, alázattal és szorgalommal szolgálta. Mindig elmondta a véleményét, markáns ember volt. Élvezte az életet, élvezte a színházat, igazi nagy művésznek tartom őt. Teljesen megváltoztatta a zenés műfajt Kaposvárott. Maga mellé vette Fuchs Lászlót, és ott ketten tényleg elképesztő eredményt értek el, mindig szolgálták a színházat.”
Nyitókép: Hevesi András Csepinszky Máriánál, a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény igazgatójánál, Kötcse, 2006. február
Fotó: Tüskés Anna/Emlékkönyv
