Kalandom a MÁV-val, avagy miért nem jutottam el Budapestre Szent Péter Pál napján. Országimázs-esettanulmány RailJetre és zónázóra: hogyan vegyük el az utasok kedvét a vonatközlekedéstől.

Ha hazaindulnék innét Rómából, nem sokat gondolkodnék, hol is van nekem a „hazamenni”. Mennék „toronyiránt” Antaltelep (Fövenyes) felé, a nagy víz partján fekvő gyerekkori világba, amelybe beleszülettem.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a  költeményben a Toldi szerzőjét méltatja: Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, / De oly tiszta is, mint a puszták harangja...

A kapuzárási prepánik – vagy inkább a pre-kapuzárási pánik – csalhatatlan jelei közül az egyik már megvan: elkezdtem piros sportcipőben járni – ahogy a lányom mondta: „mint az öregemberek, akik tiniknek akarnak látszani” –, a másik pedig az elmúlt hetekben szintén felsorakozott.

Kilenc év – szeretetből biztosan kevés, gyűlöletből ellenben rengeteg. Madách Imre számára egészen biztosan kevés volt kilenc esztendő, hiszen mindössze negyvenegy évet élt.

Pont az orra előtt ment el a vonat, a következő egy óra múlva indul. Nem mérgelődött. Van ilyen. Az aluljárón keresztül átballagott a körút túloldalán lévő kiskocsmába, hogy egy pohár sör társaságában töltse el a várakozás nem túl hosszú idejét. Legendás volt ez a söröző.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ez az egyik legismertebb költeménye, amelynek nyitó sorai a világirodalom legszebb költői képei közé számítanak.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebben a költeményben a magányról ír – amit annyiszor megénekelt.

Parasztra paraszt című, egyre épülő családtörténetünk e része unokanagybátyámról, Sarusi öreganyámnak az első világháború poklában elpusztult, alig serkenő bajszú öccséről szól. Akinek a nevét örököltem.

Magyar és eszperantó nyelvű író, református lelkész, tanár, szerkesztő, könyvtáros, a magyar irodalom eszperantó nyelvű népszerűsítésének és a nyilaskommunista magyar utópiának kutatója. Tófalvy Évával beszélgettünk.

Alapítása óta először magyar költő az 1573 elnevezésű Nemzetközi Költészeti Nagydíj nyertese. Megkérdeztük, mit jelent számára Kína legrangosabb ilyen elismerése, amelyet világszerte számontartanak. 

Janus Pannonius 1458. június 15-én rekkenő nyári hőségben kaptatott fel a hegyre ahhoz a forráshoz, amelynek kútházában ma már emléktábla jelöli egyik híres elégiájának születési helyét.

Régen volt tél – mondta hajdan a kiváló humorista, Arkagyij Rajkin erős orosz akcentussal. – Régen volt nyar. Most válámi van, de nem áz igázi. Akinek megjelent a könyve a dráguló papír- s nyomdai árak mellett, annak igazi. Akinek nem... annak válámi ván...

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Korántsem volt idegen tőle az irónia, amelynek céltáblája ezúttal Pest.

Én nem tudom, Önök hogy vannak vele, de én egyszerűen és keresetlenül szeretek látni. Oké, kompromisszumos a dolog, mert elég régóta rövidlátó vagyok, de ahhoz a kevés és röviden látott dologhoz azért körömszakadtáig ragaszkodom. Vagy inkább: könnyspricceltéig.

Rohantak a villamoshoz, aztán rohantak a vonathoz. Kettőt szusszantott Lőrinc, és a vonat elindult. Viola elégedetten kezdte rágcsálni a pogácsát. A koranyár gyönyörű volt, a közel és a távol barangolásra hívta a vonaton üldögélőket.