Korán fekszünk, kilenc körül, nagyszüleim a fatáblás duplaágyba, fejük felett vásári olajnyomat függ, Jézus intőn emeli felénk az ujját. Az én kiságyamról már leszerelték a rácsot, puha libatollas dunnával takarózok, szeretek benne elmerülni, télen-nyáron.

Kiss Benedek Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, a Kilencek legendás költőcsoportjának tagja, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja január 2-án, életének 83. évében elhunyt.

Még a Covid-járvány előtt jártam Louisianában, egy New Orleans közelében élő barátomnál. Ismerve kalandvágyó természetem, levitt a Barataria-mocsárba krokodilokra (ahogyan a helyiek nevezik az aligátort) vadászni.

Nyanyuci, Mylitta, Kicsi, Zsóka – kiket takarnak e női nevek Ady életében? Mi közük a morfiumhoz és Richard von Krafft-Ebinghez, a híres szexológushoz? Miért juthat eszünkbe Ady Endre pár szeszélyes szanatóriumi hónapjáról József Attila múzsája és a Zwack Unikum?

Ilyenkor, év végén, karácsony körül és az új év elején, ránézve a szőlőtőkékre már a bor leendő testét tervezzük.

Állt a szoba-konyhás lakás egyetlen ablakánál, és ahogy szokott, lenézett a Vajda Péter utcára és a szemben nyíló Villám utcára. Már nem szabadna itt állnia, el kellett volna hagynia a lakást. De nem tudott elindulni, mert nem akart bömbölve végigvonulni a négy emeleten, ahogy a húgai tették.

…nem túl egyszerű dolog.
Elmosogatni azt a temérdek szennyes edényt, ami a vendégektől maradt. Mert ünnep ide, ünnep oda, mégiscsak lecseng, megfakul előbb-utóbb.

Márai Sándor megítélése kapcsán könnyen téved az olvasó a közhelyek, biztosnak tűnő megállapítások mezejére, különösen, ha az életpálya jól feltárt vagy éppen kevéssé ismert területeire gondolunk. A Szabad Európa Rádióban elhangzott felolvasásai jórészt ismeretlenek: majd ezer felolvasás található a Márai-hagyatékban, és csak töredékük jelent meg nyomtatásban.

Az új évezred egyik falunapján – túl a LÖNNI VAGY NEM LÖNNI című falurajzom lezárásán – akadunk még egy iratosi igaz történetre. Bizonyosan az, mert egyik emlékezés a másikát igazolja.

Ha valahol, hát az eszkimók között megbizonyosodhatunk arról, hogy a jég hátán is meg lehet élni. Nemcsak a hátán, a lábán, a karján, de még a kisujján is, hiszen ott (eszkimóföldön) majd mindent jégkéreg borít. Ahová nem jut jég, kerül hó. Nincs kegyelem.

Nemrégiben jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában az a hiánypótló munka, amely Sík Sándor piarista költő színműveit gyűjtötte három kötetbe. A darabokról a szerkesztőkkel, Bozók Ferenc piarista szerzetessel és Koltai Andrással, a piarista levéltár vezetőjével beszélgettünk.

Ha advent ideje jön, szinte elkerülhetetlen, hogy szó essék a várakozásról, maga a latin eredetű kifejezés: „adventus Domini” is azt jelenti: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. A megváltó érkezésére várni szent várakozást jelent, felkészülést az ünnepi eseményre: csodálatos és ünnepi. Engem azonban az utóbbi időben a céltalan és spontán várakozások kezdtek el érdekelni.

A „női hang” hallhatóbbá vált a kortárs irodalomban. Ez izgalmas terepe lehet annak, hogy ebből a furcsa, egyenlőségért vívott küzdelemből jól jöjjünk ki – hangoztatta Viola Szandra az Országútnak adott interjújában. A költőnő nemrég két új könyvvel, a Magyar Monszun című esszékötettel és a Két világ közt alszik című verseskötettel jelentkezett.

Történetek sora rejlik az utcasarkokon, a kirakatokban vagy a kapualjakban. Mozaikdarabkákként hullanak elénk, amikor Muszatics Péter íróval elindulunk a peremkerületekből a város középpontja felé. A Budapest most szerzője azokból a fragmentumokból építette a városról készült esszéregényét, amelyeket maga megélt, olvasott és amire a jelen helyzetképből következtetett.

A kínai regényektől sok mindent várhat az olvasó, de azt általában nem, hogy hangosan fel-felröhögjön olvasás közben. Lu Nei könyve (Az én Babilonom) azonban ilyen.

Ha aznap nem lett volna akciós a csirkefarhát, Gábor sohasem pillantja meg a világ legszebb nőjét. De a csirkefarhát miatt kitérőt kellett tennie, lekéste a nyolcvannyolcast. A megállóban álldogált, amikor egy busz oldalán, a rápingált SZÉPSÉG felirat mögött meglátta Zsuzsát.

Kakálni muszáj. Ha nem megy, baj van, mert ha nem jön ki, megmérgez. Elrohasztja a beled, leszívja az agyad. Meg kell tanulnod kilökni a salakot, ki a testből, a lélekből, az érzelmekből, a gondolatokból.

Krasznahorkai gondolkodásmódjára aligha illik a konzervatív jelző, műveinek figyelmes olvasása azonban fontos tanulságokkal szolgálhat és megtermékenyítőleg hathat a hazai konzervativizmus számára.

Ma, december 10-én veszi át Nobel-díját Krasznahorkai László Stockholmban. Szerzőnk olyan szempontból mutatja be, ahogyan mások még nem tették: Krasznahorkai és Assisi Szent Ferenc, mint két gondolkodó és író ember párhuzamait tárja fel.

Égetően perzselt a Nap. A kopár kősivatag felett pajkosan játszadozó parányi szellőcske a távolban finoman rezgő hegyek felől fújta a homokszemeket. Éppen csak annyit, hogy elfedje a nyílegyenesen tartó lábnyomot. Kő- és sziklarengeteg mindenfelé, amerre csak a szem ellát, felhőnek vagy életnek semmi nyoma.