Bevezető gondolatok az idén 125 éve született Veres Péterről, egyik legjelentősebb népi írónkról rendezett kerekasztal-beszélgetéshez, akinek munkássága megkerülhetetlen, hatása pedig máig érezhető.

Párizs, Folies Bergère – ha már menekülni kell, kár, hogy nem oda. Kádár elől futó ifjú újságíró beszélget egy világlátott lengyel arisztokratával arról, hová is tűnjön el a hazatoloncoltatás helyett.

Elhunyt Szeghalmi Elemér József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, újságíró, kritikus, szerkesztő. Elmer István búcsúztatója.

In cerevisia veritas - mondhatták volna a régi latinok, ha nem tekintették volna a sört barbarus dolognak. A modern drámaköltő azonban tudja, hol az igazság.

Önéletrajzi könyvének megjelenése alkalmából beszélget az izgalmas, fordulatos és tanulságos memoár sajtó alá rendezője az 1956 után külföldre menekült, kilencvenegy esztendős író, újságíró, üzletember Farkas Andrással.

Vannak nővárosok és férfivárosok. Férfiváros például Milánó és Prága, nőváros az olasz Velence, a délvidéki Szabadka, Kecskemét, Szeged – és Nagyvárad.

Elhunyt a második világháború utáni francia filmművészet leghíresebb színésze, Jean-Louis Trintignant. Orosz István versével búcsúzunk tőle.

Költészet és próza egymásba játszása, történelmi látlelet a közelmúltról, krimi, lélektani regény, szerelmi dráma. A Magyarország Babérkoszorúja-díjas Böszörményi Zoltán Regál című művének új kiadásáról a Magyar Írószövetség könyvtárában Varga Melinda beszélgetett a szerzővel.

Városok, helyszínek speciális erőterét teszi láthatóvá, hol naplótöredékre, hol esszére emlékeztető versnyelvével Győrffy Ákos új kötete.

Kedves Barátom, a bor benned egyre ó-bb, a pincegazda nem fárad, tudja, mikor mire van szükség, hogy ízed, illatod, színed egyre kívánatosabb legyen majd az égi menyegzőn, ahol mindannyiunkat fölszolgálnak mindannyiunk örömére.

Nagy László és Szécsi Margit egymáshoz, egymásról írott verseit fiatalon elhunyt fiuk, Nagy András grafikusművész halála előtt másfél esztendővel válogatta és rendezte önálló kötetté.

Miért nem találhatók meg a könyvesboltokban annak az írónak a könyvei, akit életében az olvasóközönség széles táborának szeretete övezett, aki a számtalan meghívásnak és felkérésnek szinte sosem tudott eleget tenni?

Vallomásos líra A. Túri Zsuzsa könyve, amely számvetésre, tükörbe nézésre készteti az olvasót – erőteljes vizualitás, merész őszinteség jellemzi.

A háborús helyzet sem tudja megakadályozni a kárpátaljai írókat, költőket abban, hogy aktívan részt vegyenek kulturális életünkben.

„Csontjaid, bőröd elteszed holnapra –
minden éjszakád pszichoanalízis,
másodpercekre torlódik a krízis,
nem teszel félre: a holnap elfogy ma.”

A Laurosz egy 2012-ben megjelent, magyar nyelven 2015 óta olvasható orosz regény. Már a harmadik kiadásán van túl, 2021-ben kétszer is újra kellett nyomni. Minden alkalommal elkapkodják, mert a Laurosz varázslatos.

Vers, próza és fordítások, monográfia, recepció és tanulmányok. Nyolc kötetet mutatott be az Osiris Könyvkiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum, annak a készülő sorozatnak a részeként, amely a bicentenárium alkalmából jelenik meg.

Tizenhárom új kötetet jelentet meg a Magyar Művészeti Akadémia és az MMA Kiadó a 2022. június 9. és 12. között zajló 93. Ünnepi Könyvhétre.

Hagyományosnak nevezhető erkölcsi értékrend jegyében mutatja föl a modern próza lehetőségeit Jánoki-Kis Viktória első, ígéretes novelláskötete.

Egyre abszurdabb, egyre groteszkebb tárcanovellák szórakoztatnak Nagy Koppány Zsolt könyvében, ami olyan, mintha az életünk akváriumába bámulhatnánk bele. És valóban szórakoztatnak, mert olyan szerző, aki képes szórakoztatóan csinálni igazi szépirodalmat.

Július 30-án az Országút Igluban látjuk vendégül Döme Barbarát, a Magyar Kultúra, valamit Király Farkast, az Országút főszerkesztő-helyettesét.

Legjobb szedőinasként megörökölte az öreg szaki winkeljét, de már nincs kinek továbbadnia: a tipográfia forradalma szinte egyik évről a másikra feleslegessé tette a fél évezredes technológiát. A szakmájáért rajongó idős nyomdász megmenti e letűnő világ néhány emlékét.

Az ember először még kicsit büszke is rá. Már persze csak mikor nem nyilall az agyáig lépés közben – tehát főleg fekve jön (elő) a büszkeség, mely fekvést avatatlan szemlélő könnyen lustálkodásnak, esetenként mocskos döglésnek nézhet, nem tudvást tudván, hogy az bizony terápia része.