Mocorog még valaki
Mint aki haza akar menni, de nem tudja
hol van, hol hagyta hazáját, azt sem tudja
honnan – messze idegenből szakadt ide?
Vagy már itthon is végképp idegen,
mégis itt akar élni?
Fáradt vagyok. Aludnék. Nyugodnék végre veletek.
Te következel. Vagy már rajtam a sor?
Apám, anyám! Meghaltatok mind?
Szemetek üregében nem oszlik a gyanakvás,
mocorog még valahol valaki,
nem alszik elég mélyen magát felejtve a család.
Liget szépe
Vadvirágot szelídítettem,
szépség ragyog kertemben,
liget szépe, fények fénye,
jó lesz így a virág vége?
Jó csak nézni, befelé becézni:
ligetem szépe, zöldön sárga,
életöröm ékessége,
sötétség ellen szelíd fény.
Mért jó az ember
s miért rossz a másik,
mért nem illik rész a részhez?
Mit tehet a jó a rosszért?
Harag ellen szelídítettél,
szeretet vége, virág vége,
mit tehetsz te, s én mit tehetnék?
Jó lesz így a virág vége.
Csóró kórók leszünk újra,
visszavonulunk a földbe,
magvainkból virágok nőnek
testvéréül a csillagoknak.
