Una línea de poesía, por favor (’Egy verssort kérek’), írta költeménye fölé Hodossy Gyula fordítója, a spanyol olvasóknak címezve. Miért? Mert alig három éve sikeres együttműködés első fázisain jutott túl két irodalmi társaság (mondjuk el a sajtókommünikék nyelvezetén), akik térben ugyan meglehetős távolságra, gondolkodásmódban azonban nagyon közel állnak egymáshoz. Hogyan kezdődött? 2019. december 5-én a Szlovákiai Magyar Írók Társasága és a Nueva Asociación Canaria de Escritores (NACE) megállapodást írt alá a Kanári-szigeteken (Las Palmas de Gran Canaria). Alig három és fél év után, ez év június 20-án pedig Aquiles García Brito költő, elbeszélő, irodalomkritikus és műfordító és Lucía Rosa González költő, író Dunaszerdahelyre érkeztek; látogatásuk a fenti megállapodás keretében létrejött irodalmi együttműködés része volt. A vendégek Dunaszerdahelyen, Pozsonyban és Budapesten is tettek egy-egy rövid körutat. S ami maradandóvá teszi – remélhetően – az együttműködést: a dunaszerdahelyi látogatás végén

különleges kötetet mutattak be: három felvidéki költő – Tőzsér Árpád, Tóth László és Hodossy Gyula – verseiből összeállított magyar–spanyol nyelvű, Madridban kiadott antológiát,

melyet Végh Zsoldos Péter fordított, és Szkukálek Lajos helyhez illő mediterrán festményei illusztrálnak.

De mert kétnyelvű válogatásról van szó, néhány példány Felvidéken is hozzáférhető; érdemes belelapozni. Egy nagyon izgalmas előszó olvasható benne, sajnos (s ez a kötet talán egyetlen felróható hibája) csak spanyol nyelven. Pedig itthon sem ártana kihasználni minden lehetőséget, így ezt is, annak megismerésére: hogyan vélekednek rólunk irodalmunk barátai? Már a bevezető esszé roppant érdekes gondolatokat vet föl. A szerzőt, a már említett Aquiles García Britót láthatóan mélyebb összefüggések felismerésére sarkallta a lehetőség – izgalmas párhuzamokat vázol ugyanis írásában. Leszögezi: „Kifejezetten eredeti irodalmi jelenségről van szó, ugyanakkor nagyon logikusról is, ha figyelembe vesszük ősi kontinensünk, Európa határok születésével, elszakadásával, átrendeződésével terhelt múltját, amely olykor-olykor rátelepedett, csapdába ejtette és kiszorította saját népeit. Egy olyan irodalomhoz – és annak kultúrájához – közelítünk, amely (őshonos kötődése ellenére) már nem a saját országában él és alkot: a szlovákiai magyar irodalomhoz.” Majd így folytatja:

„a történelem sötét árnyékának ellenére a szlovákiai magyar költők tudták, hogyan szabadulhatnak meg ettől a lehetséges – többnyire fullasztó – nacionalizmustól, és ruházták fel irodalmukat teljes autonómiával,

ami lehetővé tette számukra, hogy megvizsgálják közelebbről, és hatékonyan ábrázolják korunk emberének időhöz való láncolatát.” És említsük itt is utolsóként a szerző, Brito távlatos perspektívába helyező zárszavát: „A szlovákiai magyar költészet nagy jelentősége több alappilléren nyugszik. Az olvasók ezt így tapasztalhatják meg; ők lesznek azok, akik mindennapi hangjukba csomagolva érzékelik majd, amit mi, kanári-szigetekiek a legújabb latin-amerikai költészeten keresztül nagyon jól ismerünk: a nyelvünk egyetemességét és aktualitását, sokak által terjeszthető természetét, a művészetet és gondolkodásmódot – klasszikust és kortársat –, mint egyéb művészetek forrását, utalásokat más kultúrákra és az intertextualitást, a közös politikai, történelmi és mindenek előtt társadalmi környezet iránti aggodalmainkat, hazánkat, Európát, amit a vallás, mint egy motor, segített a legmélyebb és legvadabb intimitással felépíteni, lebontani és újra talpra állítani örökös reformok és változások mellett.”

Nos, reméljük, hamarosan megismerhetjük a szerző egyéb írásait, verseit is, hiszen azok – hírüket hallva, az ízelítőket már megismerve – szintén nem kis szellemi élvezetet okozhatnak. S akik addig is kortárs költőink – Tőzsér Árpád, Tóth László és Hodossy Gyula – verseinek egyedi, spanyol szemmel történt válogatására, nyelvi hangzására kíváncsiak, azok keressék ezt az impozáns kiállítású, gazdag tartalmú válogatást. Hiszen ez a legjobb recept a teljességhez. Receta para la integridad…

El habitante de la poesía – Antología de tres poetas húngaros de Eslovaqui. Szerkesztette és fordította: Végh Zsoldos Péter. Nueva Asociación Canaria de Escritores, Madrid, 2023. 83 oldal.

A szerző költő, közíró, az Opus folyóirat szerkesztője