A lepkebáb angyallá lesz
Szőcs Géza 70
Ti, kitömött utcák, hegedűk.
Ki cserélte el a népet?
Az allegóriás ember.
A szélnek eresztett bábu?
Vagy maga a lélek.
Belépett a kontextusba a sirálybőr cipő
Leparkolt Lord Algebra ajtaja előtt.
Históriák és prelűdök felhőibe csomagolva.
Apokrif reneszánsszá lett a tetterő.
Kiásva a földből az eget.
A Kék Iszap gyógyító impressziói közül.
Mert a csillagok magvai a fohászok
Fölemelik az éjszakát
Mint egy virtuális hálót
A legfelsőbb időbe
Egy metaleptikus szerkezetbe
S a néma tenger
Mivel nem bírt hazamenni
Felolvasta a végtelenített szöveget
Talán időben érkezett a jelentőségteljes eső
Ellentéteket szólaltatott meg
Feltárta az ambivalencia legmélyebb titkait –
Milyen magától értetődő legyen
Mint a nemesség
A szellemi hadviselés.
A frenetikus és lenyűgöző nyelv.
A kolosszális és pompázatos géniusz.
A gigantikus és fenséges mondás és mosdatás
Az alámerítkezés
A rituális fürdő az esztétika folyójában
Akik vagyunk, méltósággal és szerényen.
Olvasás által kiiktatva a szorongást.
