Születésnapomra

Borozgatánk a bárban,
Yvett, a jó öreg
A filmemet gyalázta, a ménkű csapja meg.
Hogy lassú és unalmas, se urbánus, se népi,
Viszont nagyon protestáns
És piszkosul vidéki.
Hát az vagyok! – éreztem, Ivett fölmérgesít,
És mérgesen nyakaltam a Pusztamérgesit.
Pedig eleget ittam, már kiűrült a kancsó,
De akkor szóba jött a Hernádi és a Jancsó
Csikós Nagy Béla és a gazdasági váltás
Hogy mi lesz hangosabb a Csend vagy a Kiáltás…?
És Professzor Szelényi és talán Huszár Tibor
De akkor fejemben szaltót ugrott a bor.
Éreztem, ebből baj lehet, itt megtörténhet bármi
Mondat közben fölálltam és kibotorkáltam hányni.
Már támasztottam a kagylót, ám utánam jött „Ivette”
És a farzsebemből zsebkendőmet kivette.
Kezembe nyomta, ott hagyott,
Grünwaldskyt arra kérte, hívná fel a Beszélőt,
Hogy Konrád jöjjön érte.
Jancsóék hívtak, így mindnyájan útra keltünk,
A Szív utcába mentünk, útközben énekeltünk.
(„Alsónyéken befutott a vasút, megjött rajta Garibaldi, Kossuth”).
Kis kórusunk előtt az ajtaját kitárta
barátságos mosollyal Mamcsi (Mészáros Márta).
A tágas konyha asztalán piros fazékban parkolt,
A kalocsai paprikán főtt Jancsó-féle pörkölt.
A nagyszobából harsogott a Csóra–Sára–Kósa
Hogy ki kinek a rokona, és ki kinek adósa.
De engem ez már nem érdekelt semmiféleképpen,
Ezért eloldalogtam és csendben olajra léptem.
Az égen tündököltek a hullócsillagok,
A földön átöleltek nyárvégi illatok
A Rózsa utcán rózsa, a sarkon paradicsom,
A fák között a járdán frissen locsolt beton.
A partról friss Duna-illat
Párállott föl a Várra,
Jót kortyoltam belőle, s elindultam Budára.
Ám a hídon át a hű Donáth jött,
Így még kissé maradtam s pár tekenyakalt szóvicclivel
Komoly sikert arattam
(Rossz Lány és Lúdmellű, Faust: hosszú líra eresztett Gőtemény).
Fakul az égbolt, hajnali harmat hull a Tabánra
A dombok oldalán megül ezüstösen a pára.
A Gellérthegyről jókedvű kis szellő gurgulázik
Az Olimpia bárban Vukán Gyuri zongorázik
(Lulluby of Birdland, Porgy and Bess)
A rácson át ömölnek dús kertillatok
A fűben ott hevernek lehullott csillagok.
Most felrobban egy felhő
Mögötte búvik a hold.
Elázik, duzzad, elcsorog, ráncos lessz, mint a holt.
Az ezeréves körtefán felébred a kék madár, sebtében
Gyémántport kavar egy szikrázó szarvasbogár.
Vonatfütty.
Megriadnak a sétáló kutyák.
A parkoló Ladák alatt egy friss menyét fut át.
Csicsörke, csúszka, cinege, csíz már a nyitányra hangol
A Hegyvidéki Kerek Erdőn farkas és medve barangol
Hajnal hasad. Kakas kiált; elmúlt az éjszaka!
A felkelő nap lobbot vetett, megérkeztem haza.
Már alszom. A mennyezet összezárul fölöttem.
Kint tombol a józan reggel, harmincéves lettem.

 

Mellékdal

Álmomban érkezett egy váratlan üzenet:
Pécsett egy kislány, Éda, nemrég lett tizenöt.