A XXI. század vizuális információkon alapszik. Az MI-nek köszönhetően láthatunk már Putyint ölelgető Greta Thunberget és dizájner kabátot viselő Ferenc pápát is, mindezt úgy, hogy első látásra nem mondjuk meg, nem valós képekkel nézünk szembe.

A hónap eleje óta látogatható A kép világa – a festmény frissítése című kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) szervezésében az ankarai Doğan Taşdelen Kortárs Művészeti Központban.

Valahányszor ellátogattam a Deák Erika Galériába, még sosem csalódtam. Most a Tuniszban született, Berlinben élő Nadia Kaabi-Linke izgalmas, innovátori attitűdjét kiemelő tárlatáról sem távoztam fásultan. 

Az Országút kulturális-közéleti lap Eötvös utcai galériájának kiállítótermében Az üresség rezilienciája című tárlaton Somogyi Emese legújabb alkotásai láthatók, hogy az élet komplexitásával, traumáival és az arra adott lehetséges válaszokkal szembesítsenek.

Olykor mindannyiunknak szüksége van nyugalomra, csendre. A Godot Intézet Szüts–Vojnich című kiállítása is arra készteti a látogatókat, hogy csendesítsék le elméjüket, merüljenek el Szüts Miklós és Vojnich Erzsébet utcákat, tájakat, enteriőröket ábrázoló képeinek sejtelmes világában. „Csak csendben, csak halkan…” – ahogyan Bródy János Ne szólj hozzám című dalában megénekelte.

Kedvenc galériám – a Virág Judit Galéria – legújabb kortárs művészeti projektje különleges élményt kínál, hiszen egyidőben különböző életművekbe pillanthatunk a képzőművészet jeles alkotói által. A tripla kiállítás következő projektjének a címe: New Dimensions.

Agyafúrt trükkel kerülte meg az örök fiatalság iránti fölösleges és reménytelen nosztalgiát: a kilencvenéves Lux Antal a frissességre hagyatkozik, ami nemcsak valószerűbb, életkortól független, de bizonyíthatóan – bizonyítja folytonosan – sokkal produktívabb: mindegyre alkotásra ösztönzi, és a művek sora igazolja az alkotói gondolkodás eleven gazdagságát, invenciózusságát, eleganciáját.

Az Országút podcastjában, a Kaptatóban ezúttal Valkó Gyula a vendégünk, akivel az Érdi Galériában látható, Szökés a tájképből című kiállításáról és az újrakezdés nehézségeiről beszélgettünk.

A művésztelepek esszenciája az együtt töltött idő, az együtt gondolkodás, egymás inspirálása, közös projektek, új technikák kipróbálása. Az idén ötven éve alapított Gyergyószárhegyi Művésztelepen majd ezer művész fordult meg eddig, akik közül most a Műcsarnokban hatvannégyen kaptak bemutatkozási lehetőséget. Fazakas Rékával, a tárlat kurátorával beszélgettem.

Kedvenc galériám – a Virág Judit Galéria – legújabb kortárs művészeti projektje különleges élményt kínál, hiszen egyidőben különböző életművekbe pillanthatunk a képzőművészet jeles alkotói által.

Hetvenötödik születésnapján múlt év végén, ez év elején Utazások a lélekben című kiállítással köszöntötte Kárpáti Tamás Munkácsy Mihály-díjas festőművészt a Semmelweis Egyetem rektori épületében a korábbi könyvtári olvasóteremből elegáns kiállítótérré alakított Semmelweis Szalon.

Pakosz Anna alkotói hangja nagy átalakuláson ment keresztül az elmúlt néhány évben: a kötött, figurális kompozíciók kezdetben a női közösségeket összetartó erőről, a sisterhood témájáról szóltak, aztán a művek struktúrája egyre inkább fellazult, a narratíva pedig perszonálissá vált, egy ideje azonban már a szabad képalkotás mentén születnek az expresszív és performatív művek.

„Nagyon szeretem a táncot. A tánc valami rendkívüli: élet és ritmus. Könnyen élek a tánccal. Amikor a moszkvai táncot kellett megkomponálnom, egyszerűen elmentem a Moulin de la Galette-be vasárnap délután. Néztem, hogyan táncolnak. Figyeltem a farandolt. (…) Ez a tánc már régóta bennem volt.” (Henri Matisse)

Bálint Norbert-László a képzőművészeti egyetem festő szakán Gaál József osztályában tanul. A huszonnégy éves alkotó nemrégiben zárta második önálló kiállítását Délibáb címmel a Godot Galériában.

Olaj- és akrilfestmények, különféle technológiákkal készített grafikai alkotások, klasszikus matériákból és újszerű anyagokból alkotott szobrok és installációk összessége adja a Közös többszörös újratöltve című kiállítás anyagát.

Egymás mellett sorakozó, szokatlan motívumokat hordozó vagy éppen már nem hordozó festmények, kazeines üvegcsék, különös objektek, folyamatban levő projektek egyéb tartozékai. 

Láthatatlan folyamatokként vannak jelen a művészek között zajló párbeszédek – főként a laikus szem számára –, mégis esszenciálisak egy-egy alkotás elkészítéséhez. Csekő Andrea és Rozman Csenge a háttérben zajló gondolatokat és beszélgetéseket kívánják kiállításukon megjeleníteni.

Generációjának egyik legérdekesebb művésze. Színekkel kifejezett hangulatok, redukált tájképekben mozgásban lévő miniatűr figurák, tájékozódási pontok nélküli végtelen tér, a táguló világegyetem és valami könnyedség. Játékos, oldott, színes, fényes, mégis mélyen filozofikus festészetéről és idáig megtett útjáról kérdeztem Ronga Eszter festőművészt.

„Magyarnak született, Párizsban élt és képei Amerikában vannak. Ez a szenvedélyes ív szimbóluma Munkácsy Mihály pályájának.” – az 1926-os Lázár Béla idézet fogadja a Munkácsy – Egy világsiker története című kiállításra belépőt a Szépművészeti Múzeumban. 

Gáspár György és Kóródi Zsuzsanna közös kiállítása olyan, mint egy feltárulkozás, utal a két művész munkásságának fő karakterjegyeire és párhuzamaira. Most először keresik az alkotások egymás mellé állíthatóságát, azokat a formai elemeket, színárnyalatokat, amelyek igazolják térbeli és szellemi közelségüket, amit a rendezéssel is érzékeltetni akart a művészpáros.

Vektornak nevezünk minden vonalszakaszt, amely meghatározott kiterjedéssel és iránnyal rendelkezik. Főként a matematika, a fizika és a számítástechnika világában találkozunk velük, és többnyire „egyenes nyilaknak” látjuk őket.

Hosszabb idő után az Érdi Galériában mutatja be Valkó Gyula az elmúlt négy évben született képeit. Inspirációkról, tanulmányutakról és szokatlan kiállítási címadása kapcsán beszélgettünk művészetéről.