A VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé alapgondolata, egyben a címe is – TŰRÉSHATÁR/TŰ–RÉS–HATÁR – a legszélesebb szakmai és művészi spektrumon elhelyezkedő alkotásokat vonzotta a hagyományostól a megújuló és alternatív alapanyagokon át a különleges egyéni technikák alkalmazásáig. A hívószó megalkotója és témagazdája Hideg Orsolya öltözéktervező művész, a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért kuratóriumi tagja volt. Központi kérdése: hol van a határ? Meddig és mit visel el az anyag és az ember, és mikor lépünk át új térbe? A válogatott művek olyan feszültségeket tárnak fel, amelyek egyszerre személyesek és kollektívek.

Berecz Vanda: Lebegés
(fotó: Vanda/Textilművészeti Triennálé sajtóközlemény)

 

Öt kontinens huszonkilenc országából érkezett pályázat a triennáléra. Összesen ötszázöt művész nevezett, közülük a zsűri kétszáztizennégy alkotó kétszázhatvankét művét válogatta be. A Pesti Vigadóban most ezekből látható százharminc alkotás, köztük a díjazott művek és a nagyszabású tértextil-installációk. A budapesti bemutatón ott lesz Sipos Éva Tábla című, gyapjú, fémszál, len, francia gobelin anyagokat kombináló alkotása. Különleges színfoltot jelentenek Szűcs Edit ruhaszobrai, s Berecz Vanda Lebegés című alkotása izgalmas kortárs mű: marhabőrből készült szilikonfestékkel, poliészter cérnával, kézi szabással.

Sipos Éva: Tábla 
(képforrás: Király Balázs/Textilművészeti Triennálé sajtóközlemény)
 
 
Attalai Zita textilművész úgy látja, a kiállítás nem csupán a technikai bravúrokról szól, hanem a gondolkodás szabadságáról. A XXI. században, amikor az identitás, a fenntarthatóság és az emberi határok kérdései minden eddiginél sürgetőbbek, a textilművészet nemcsak követi, hanem formálja is a társadalmi párbeszédet.

A Pesti Vigadó kiállításán utoljára láthatók együtt a Nemzetközi Textilművészeti Triennálé öt meghatározó kategóriájának legkiemelkedőbb darabjai: fali- és tértextilek, textildesign, miniatűr textilek, szalagok és zászlók.

A tervek szerint 2027-ben a triennálé megújult struktúrában születik újjá, így a mostani tárlat egyszerre retrospektív áttekintés, ünnepélyes nyitány és méltó lezárás is egyben.

Pázmány Judit: Folyamat
(képforrás: Oravecz István/Textilművészeti Triennálé sajtóközlemény)

 

Emberöltő – ez a hívószó vezeti majd a 2027-es Nemzetközi Textilművészeti Triennálét, amely továbbra is a textilművészet nyitott, univerzális szemléletét képviseli, miközben megújult kategória-rendszerrel – fal- és tértextil, textildesign, miniatűr textil – és szélesebb értelmezési lehetőségekkel hívja párbeszédre az alkotókat. Mit gondol ma a világ textilművészete az emberről, az anyagról és közös jövőnkről?

A textil ma már nem csupán anyagot jelent a triennálé szervezői szerint, hanem médiumként, gondolati struktúraként is jelen van a kortárs művészetben.

A triennálé célja, hogy a világ minden tájáról bemutassa azokat az alkotásokat, amelyek e különleges eszköztár segítségével reflektálnak az emberi létre, társadalmi kérdésekre, vagy éppen az érzéki és személyes élményekre. Az új tematika, az emberöltő, számos értelmezési réteget kínál: az élettartam mértékegységétől az emlékezet hálózatáig, a generációk közötti kapcsolatokról szóló diskurzusoktól az élet fonalának (és öltéseinek) vizuális metaforájáig. Ahogy a varrásban az öltések, úgy kötődnek egymáshoz az emberéletek is, együtt alkotva az emberiség létének szövedékét. „A fókuszul választott szó tehát az emberről mond el valamit. Az emberről a textillel való beszédre hív meg, és a textilről az emberben megszülető beszédre”  – fogalmazott  Horányi Attila PhD művészettörténész, a MOME oktatója.

 

Nyitókép: Négykezes kotta – Birgit Köblitz és Vereczkey Szilvia rogyasztott üvegcsövekből, hernyóselyemszálakból, növényi rostokból, fémszálakból, különböző talált szálakból készült alkotása
(képforrás: Fodor Éva/Textilművészeti Triennálé sajtóközlemény)