A 2024-es Velencei Biennálé központi kiállításának tematikája a migrációra, a társadalmi egyenlőtlenségekre és az ebből fakadó problémákra összpontosít.  Adriano Pedrosa, a São Pauló-i kortárs múzeum igazgatója, korábban a São Pauló-i Biennálé főkurátora nevéhez fűződik a gondolat kidolgozása és a válogatás.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogyan lehet az időt megragadni a képzőművészet nyelvén, kielégítő választ kapunk Nagy Gábor festőművész Időrétegek című kiállításán. A tárlat a korai alkotásoktól a legfrissebbekig mintegy száz rajz, festmény, plasztika és fotó bemutatásával az idén hetvenöt éves mester öt évtizedes munkásságát összegzi.

Ady Endre hat ujjal született – mint a sámánok – és számos profetikus jellegű verset írt évekkel előrevetítve a trianoni nemzethalál vízióját. Ám sem ő, sem a klasszika-filológusi műveltségű Babits Mihály és nyugatos barátai nem ismerték fel Ady Endre és a delphoi jósda közti transzcendens kapcsolatot.

Él egy nemzetközi jelentőségű képzőművész viszonylagos visszavonultsággal Dunaföldváron, jóllehet, aki kicsit is ismeri a kortárs magyar művészetet, tisztában van jelentőségével. Visszavonultságát mindössze szenvedélyes munkaszeretete indokolja.

A Budapest VIII. kerületében működő Bura Galéria, mely teret nyújt annak a progresszív roma művészetnek, amely a művészet legkülönbözőbb eszközeit felhasználva boncolgatja a társadalmi problémákat. A galéria vezetőjével, Oláh Norberttel a hiánypótló kiállítótér vízióiról, a roma képzőművészek jövőjéről, a hátrányos megkülönböztetésről és jelenlegi kiállításukról beszélgettünk.

Sümeg Város Önkormányzata megbízásából a sümegi Püspöki Palota nyilvános képzőművészeti alkotópályázatot hirdet Franz Anton Maulbertsch sváb származású, ám a Magyar Királyságban kiteljesedett, zseniális barokk festő 300. születésnapjának tiszteletére.

Művészetének meghatározó vonása, hogy egyaránt különbözik a kor avantgárdjának (az Iparterv-generációnak) a pop-art és a koncept art inspirálta kifejezésmódjától, ugyanakkor a kor hivatalos, nagyrészt posztimpresszionista festészetétől is.

A fiatal festőnemzedék Derkovits-ösztöndíját is elnyert tagja Varga Ádám. Kísérletező, projeksorozatokban gondolkodó művészként ismeri a szakma.

Debrecen biennálé jellegűen, évente a népszerű műfajok váltakozásában rendezi meg a Tavaszi Tárlatot: kétévente grafikákat és fotókat, a köztes években festményeket állítanak ki. Plasztikák minden évben szerepelnek a seregszemlén. Idén ötvenkét kiállító hetvenegy pályaművét mutatják be a Bényi Galériában, közülük tizenkét alkotó részesült díjazásban.

„A labirintus hatalmas rejtvény vagy allegória, amelynek témája az idő; e rejtett oknál fogva tilos kimondani a nevét. Mindig el kell kerülni egy szó kimondását, oda nem illő hasonlatokhoz és nyilvánvaló körülíráshoz kell folyamodni: ez talán a legnyomatékosabb módja a rámutatásnak.” (Jorge Luis Borges)

Kamarakiállítás nyílt május 23-án Budapesten. Történetesen Szlabey Zoltáné, akit régóta „fegyvertársnak”, még inkább kiváló kollégának, barátnak tartok.

Gyakorta kelt negatív visszhangot a látogatók részéről a monokróm festészet közönség elé tárása. Azonban a debreceni MODEM legújabb összegző jellegű kiállítása, az Antal-Lusztig gyűjtemény monokróm műveiből válogatva új színben tünteti fel az önreflexív irányzatot.

Aki igazán, őszintén kíváncsi saját énjének feltáratlan rétegeire, az mer farkasszemet nézni festményeivel. Kell ugyanis némi bátorság ahhoz, hogy a látottakat meghökkentő furcsaságként vagy kendőzetlen őszinteségként határozzuk meg. 

1882 januárjában La Haye egyik utcájában Van Gogh találkozik a magát Siennek nevező Clasina Maria Hoornikkkal, aki ötéves kislányát sétáltatja. Sien nincstelen, várandós, alkoholista, erős dohányos és a testét árulja. A festő részvétből magához veszi gyermekével együtt, és több mint tizennyolc hónapig vadházasságban élnek.

Június 14-én pénteken megjelenő legújabb számunkban a képzőművészet kedvelőinek két különösen érdekes írással kedveskedünk. Szöllősi Gézával, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának doktoranduszával többek között a mesterséges intelligenciáról (MI) beszélgettünk (Mindent megváltoztató rendszerek), továbbá a szentendrei MűvészetMalomban látható Európai Iskola – Veszélyes csillagzat alatt (1945–1948) című tárlatáról számolunk be.

A Budapesten élőknek talán nehéz elképzelni, hogy a főváros határain túl is van élet. Pap Gábor az észak-alföldi Öcsödön született. Innen jutott el a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára, majd már kiállítóként az Einspach Fine Art & Photograpy terébe, ahol Minden sár címen mutatja be legújabb festményeit, art brut szobrait.

A Nyíregyházán született aatoth franyo (Tóth István Ferenc) 1978-ban Vasarely segítségével került ki Párizsba, ahol az École Supérieure des Beaux Arts hallgatója lett. A képzőművészeti iskola elvégzése után hosszabb utazásokat tett Németországban, Hollandiában az Egyesült Államokban és Észak-Afrikában.

Az egyszerűség, a letisztultság és az erőteljes nyugalom az, ami miatt Kaszás Konrád képei kiválnak abból a vizuális ingercunamiból, amellyel nap mint nap telítődik az elménk.

Sütő Róbert festészetében, a jelenlegi Pára- és az előző Visio-sorozatánál is érzékelhető mindaz, ami nem egyszerűen látomás, netalán köznapi érzékcsalódás.

Olyan tehetséges és ambiciózus grafikus, aki nemcsak Magyarországon, hanem Londonban is megtalálta a számításait: jelenleg például a FIFA labdarúgó-világbajnokság stadionjainak tervez, mint wayfinding designer. 

Természetesen nem fraktálokat fest. Hogy e fura alakzatokra utalhatnak festményei, talán csak a véletlen – és a cikkíró – műve. Mégis, a fraktálok logikus rendezettsége – pontosabban összerendeződése – és Barabás Zsófi képei között épp az a hasonlóság, hogy a maga sajátos formarendjével mindkettő élményt nyújt.

Francesca Woodman fényképeit álomszerűség, légiesség, titokzatosság jellemzi, amit a hosszú és dupla expozícióval, valamint a természetes fény használatával alakított ki. Gyakran önmaga szerepel témaként; testét eszközként használta fel az én és a világ közötti határok feltárására.

Érdekes formavilágú, kisebb és nagyobb méretű, szinte lapokból álló, mégis erősen plasztikus hatású, fényjelenségekkel játszó szobrok fogadnak az Etyeki Műhely kiállítótereiben.