A BAB Galéria reprezentatív terébe lépve már annak monumentális mérete is lenyűgözi a betérőt. A kitűnő belvárosi helyszín, a Kossuth Lajos utcai emeleti galéria nagy tervekkel májusban nyitotta meg kapuit, hazai és határon túli, már befutott és fiatal, még feltörekvő képző- és iparművészek bemutatását tűzte ki célul.
A szeptember eleje óta látogatható Ár-Tér tárlata egyidejűleg reprezentál két olyan művészt, akik a galéria többféle törekvését váltják valóra. A kiállítótérben kitűnően megférnek egymás mellett a hazai születésű festőművész, Knyihár Amarilla és a határon túli, erdélyi szobrászművész, Pokorny Attila munkái. Az egy korosztályt képviselő alkotók tárlata már nem az első közös bemutatkozásuk, legutóbb 2023-ban az Etyeki Műhely Levélváltás című tárlatán szerepeltek együtt. A hasonló témákkal foglalkozó művészek szívesen választanak természetművészeti témákat, hogy reflektáljanak annak mindent átható, elemi erejére, ciklikus változásaira és műveikkel hangsúlyozzák a környezetvédelem fontosságát.
Knyihár Amarilla munkássága a figurativitástól egyre inkább az absztrakció felé mozdul el. Nagyméretű festményei leginkább organikusak, bennük a valós látvány és a valóság feletti kapcsolódik össze. A természeti tájak ábrázolása a tájképfestészet jelentős hagyományába ágyazódik, amelyet Knyihár sajátos absztrakcióval újít meg. A tájkép jellegű munkák lírai absztrakt alkotásokként is értelmezhetők, amelyeken bár a természet apró rezdülései, a vizek, a fák és a lombok élménye erőteljesen átalakul, mégis visszavezethetők a primér látványra. Inspirálóan hatnak rá Magyarország folyói, vízparti területei, a festmények címének segítségével felismerhetjük a Tiszát, a Dunát, a Sugovicát, a Sugó patakot és környezetét, a Szentendrei-szigetet vagy a Szegedhez közeli Boszorkánysziget, s az ártéri erdők látványát.
Az alkotót a környezet, a fákká sűrűsödő erdők, a tükröződő fénynyalábok és a napfényben csillámló különleges színek élménye ragadja meg, melyek a természet ősi értékeiről, titkairól számolnak be. Festményein különös figyelmet szentel a fény-árnyék jelenségének, és a sík és a tér viszonyának, hogy ezekből építse fel alkotásit. A különféle technikákkal; fröcsköléssel, csorgatással, lendületes gesztusokkal festett vásznak gazdagsága a színek izgalmas összjátékából tevődik össze. Az olajfestékrétegek egymásra halmozásával és vegyítésével alakul ki a gazdag látványvilág a vásznakon, amelyeken a sötét és világos tónusok, a zöldek és a sárgák különféle árnyalatai, valamint a komplementerek találkoznak egymással.
Pokorny Attila sokoldalú szobrászművész vasból és bronzból készült figuratív szobrokat mutat be a kiállításon. A különböző fémek szilárd matériái a leginkább időálló szobrászati alapanyagok, a bronzmunkák pedig az egyik legősibb technikával, viaszveszejtéses eljárással készültek. Az organikus formavilágú, kisebb és nagyobb méretű, különféle leveleket és faágak részleteit ábrázoló szobrok a természet különböző ciklusait mutatják be. Az anyaghasználat és a formavilág kettőssége az ipari jellegű fémes anyagok örökérvényűségét és az ábrázolt téma illékonyságának, mulandóságának különbözőségét közvetítik.
A leveleket időnként teljes pompájukban látjuk tündökölni, ugyanakkor enyészethez közeli állapotukban is megfigyelhetjük őket: lehullott, áttört, töredékes anyagokként is, hogy velük az élet körforgásának, örök megújulásának legyünk tanúi. A hárs, a juhar vagy a ginkgo biloba mindegyike önmagában is szimbolikus, együttes szerepeltetésük pedig családi kötelékeket, viszonyokat fejez ki, vagy az otthonná alakuló hajlékot ábrázolja. Archetípusként a földben gyökerező fák a törzsükön át a lombokig az újjászületés jelképei, ugyanakkor az egyéni életutak fontosságát és egyediségét is hangsúlyozzák.
A szándékoltan oszloppá összeálló levelek vagy faszeletek Bábel tornyaként totem jellegűen merednek az ég felé. Az obeliszkszerű építmények az emberi civilizáció ősi alkotásaiként a férfi archetípushoz köthető szimbólumokként értelmezhetők, de az eget és a földet összekötő axis mundit, a világtengelyt is jelképezhetik.
A két művész különböző perspektívából, eltérő dimenziókból láttatott fa- és levélábrázolásai izgalmas összhangot és párbeszédet teremtenek a tárlaton. A dinamikusan, absztraháltan festett, színgazdag, gyakran vízfelületeken tükröződő növényvilágot a festményeken távlatosan, elnagyoltan ábrázolva figyelhetjük meg, a háromdimenziós szobrokban pedig az egyes leveleket részletekbe menően, felnagyítva vehetjük szemügyre, a földre helyezve vagy posztamenseken installálva.
Az évszakokkal együtt változó színvilágú növények a festményeken tűnnek elénk, a levelek részleteit a vasszobrok folyamatosan korrodálódó rozsdás anyagában és annak színeiben, lyukacsos mivoltában szemlélhetjük. A két alkotó, Knyihár Amarilla és Pokorny Attila egymásra hangolt művészek, akik ugyanazt a természeti erőt ábrázolják más-más megközelítésben, hogy annak értékeit, fontosságát és sérülékenységét hangsúlyozzák.
Fotók: Kőmives András
Az Ár-Tér című kiállítás november 29-ig tekinthető meg a Budapest Art Bridge Galériában (1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 10.).
