Bartus Ferenc. Jövőkutatók
 
 
Olajképek és időzítővel kapcsolható lightboxok kerültek egy térbe, hogy a közönség azokat a technikai újításokat is megismerhesse, amelyeket nemrégiben alkottak a művészek. A két közösen bemutatkozó alkotó nem egy korosztályból való. Egyikük a baby boomer generáció tagja, másik az X generáció képviselője, amelyre fókuszálva nemrégiben saját maguk szervezte közös kiállításon vettek részt a MAMŰ Galériában több meghívott művésszel együtt. A születési idejükkel együtt járó időszakok különböző tapasztalásokat adtak mindkettőjüknek, így más és más élményanyag határozta meg szakmai pályájukat.
 
Sebestyén Zoltán. Önarckép B., 2013 
 
 
Az 1954-ben született Sebestyén Zoltán átélte a szocializmus fojtott légkörét, a mágikus realizmus időszakát, a konceptuális művészet, a land art, a hiperrealizmus és az új szenzibilitás kiteljesedését. Az 1974-ben született Bartus Ferenc művészeti tapasztalásait főleg posztmodern törekvései határozzák meg. A két alkotó között kezdetben mester–tanítványi viszony volt, ami az idők során kollegiálissá, sőt barátsággá alakult. Az immár több mint húsz éve működő, Nagykáta-Erdőszőlő nemzetközi művésztelepet Sebestyén Zoltán és művésztársai alapították, ahol Bartus is rendszeresen megfordult.
 
Bartus Ferenc. Széllel szemben
 
 
Néhány éve Sebestyén és Bartus közösen irányítják az egyre inkább fejlődő és nemzetközivé váló, komoly alkotói munkát felmutató művésztelepet. Sebestyén német és francia kapcsolatai révén rendszeresen hívja meg Nagykátára külföldi művészbarátait, illetve vesz részt nemzetközi művésztelepeken, rezidenciaprogramokon, s ezeknek az élményeknek hatására újabb, most látható lightbox alapú munkái is születtek. Bartus festményeinek témája gyakran röpít Nagykáta-Erdőszőlő izgalmas világába, amivel az ott tapasztalt élményeket egyéni módon idézi fel.
Sebestyén Zoltán. Párizs üzenete II. (dipticon) 2004
 
 
Sebestyén Zoltán legújabb, gyakran diptichonkba rendeződő alkotásai időzítővel kapcsolható, villódzó lightboxok, amelyek újdonságként hatnak, hiszen korábban leginkább vásznakra dolgozott, olaj- vagy akrilfestékkel, illetve sprayvel. Újabb figurális munkáinak tematikái a korábbiakban megismertekhez hasonlóan a valóság és az elképzelt határán, az álomszerűséghez hasonló világban lebegnek, ahol az idő kulcsfontosságú szerepet kap, bennük az idősíkok és a különböző világok egybemosódnak. Lightboxainak egy része sajátos önarckép, amit a munkái címével is kifejez (Önarckép P., Önarckép P., Arcom a maszkom I., II.), másik része pedig egy-egy szobabelsőről vagy köztéri szoborról készült, elkapott, csendélet jellegű fotográfia. A munkák kettőssége izgalmasnak hat, hiszen amennyiben a lightboxok nem kapnak áramot, azok egy-egy kalligrafikus tollvonással, tollrajzzal kiegészített, fotó alapú művekként értelmezhetők.
 
Bartus Ferenc. Reményhez
 
 
Amennyiben az időzítő érzékeli a látogató közelségét, a fénynyalábokkal, strasszokkal manipulált munkák bekapcsolnak, életre kelnek, új jelentéseket nyerve. A realista hatású fotókból így rendre kizökkent egy-egy szürrealisztikus vagy mágikus elem, mely akár az elménk kivetüléseiként is értelmezhető. A megcsonkított köztéri szobrok vagy a kiüresedett belső, konyhai terek, illetve az elhagyottan, raktárszerűen felvonultatott játékbabák halmait egy-egy megfontolt, szakrális személy jelenléte és az általa közvetített bölcsesség, illetve a címben is jelzett Szentenciák erősítenek.
 
Sebestyén Zoltán. Az arcom a maszkom....I. 2003
 
 
Sebestyén önarcépeivel illeszkedik a művészettörténeti önábrázolás kontextusába, különösen Vajda Lajos portréábrázolásai tekinthetők előképnek. Izgalmas felfedeznünk Sebestyén egyik lightboxának képmezejében az akár önálló munkaként is értelmezhető videót, amelyben a fiatalabbnak látszó művész egy koponyát dobál, a memento mori üzenetét közvetítve vele. A lightboxon belül feltűnő másik önarckép saját napszemüvegében tükröződve tűnik fel, így idősebb kori képmásával szembesülve emlékezteti önmagát és a látogatóit az idő könyörtelen múlására is.
 
Bartus Ferenc. Személyes tér
 
 
Az ötvenesztendős Bartus Ferenc olajjal vászonra festett figurális munkái életképszerűen idézik fel az Erdőszőlő-Nagykáta művésztelepen megélt történéseket. A művészettörténeti utalások újszerű jelentésrétegekkel gazdagítják a festményeket, ahol a klasszikus falképfestészet hagyományához kapcsolódva, a freskó vagy a szekkófestés, illetve a jóval modernebb graffitik alkotásának különféle eljárásait viszi tovább. Az egyes rétegek egymásra halmozódásával izgalmas egyveleget alkot, ahol a murális művészetek különböző válfajai idéződnek fel. Azáltal, hogy Bartus imitálja a falakon, vakolaton látható, természetes erodálódásból származó hibákat, a vizesedést, illetve a penészképződés virágmintaszerű motívumait, felmutatja velük azokat a folyamatokat, amelyek a képekbe történő beavatkozásokról tanúskodnak.
 
Sebestyén Zoltán. Az arcom a maszkom...II. 2003 
 
 
A térsíkok egybenláttatásával szinte eldönthetetlen, hol kezdődik a fali rajzolat és hol érnek véget a növényvilág indái vagy a figurák egyes testrészei. A lazúros, mégis sötétebb vagy világosabb tónusú képek egyszerre vezetnek a múltba, állandósulnak a jelenben, illetve vetítik előre a jövendőt, miként erre a kép címével is utal (Jövőkutatók). Sebestyénhez hasonlóan az idősíkok egybemosásával egyidejűvé, ugyanakkor örök érvényűvé teszi festményeit, hogy azok így is kapcsolódjanak egymáshoz, velük pedig az időből és a jubileumi mérföldkövek ünnepi hangulatából kilépő művészekhez és befogadókhoz.