Budapesten tanult festészetet és Valenciában animációt. Alkotó gondolkodásának középpontjában – bármennyire leegyszerűsítésnek tűnik is – maga a képalkotás áll, a kép mibenléte, ontológiája, egyértelműsége, netán paradoxonja. Művészeti praxisában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. 

Magyar Pavilon a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Olyan multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotást tervezett a művész a Magyar Pavilon tereibe, mely az absztrakt festészet hagyományain kívül a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül.

Kurátoraként érdekes terepszemlét jelentett számomra Sági Gyula Under Vision című kiállítása. A filmesek között használt fogalomra hivatkoznék, amelyet akkor használ a stáb, amikor kimennek felderíteni a helyszínt, felmérni azt a területet, ahol azután megszülethet a vizuális képélmény. Ez az első lépések egyike: meg kell találni azt a teret, ahol láthatóvá válnak a víziók, a mi világunk vagy akár új dimenziók.

Csáji Attila nagylélegzetű, összegző albuma, a Sorsferdítő idők a Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikus és fényművész korszakokat átívelő életpályájának, munkásságának és nem utolsósorban avantgárd szellemi lendületének legteljesebb foglalatát adja.

Nullás ecset és lendület – Bereczki Katában ennek az évnek az elején megszületett a változtatás igénye. Új műtermi közeget alakított ki, ahol éppen újfajta festésmóddal is kísérletezik. 

Isabel Muñoz OMEGA című kiállítása a Mai Manó Házból indul világkörüli útjára. A tárlaton bemutatott polaroidok eddig még nem hagyták el a fotóművész műtermét, soha nem állították ki ezeket a képeket, így elsőként a magyar közönség nézheti meg őket. A kivételes anyag budapesti premierje egyedülálló betekintést nyújt a fotóművész munkásságába.

Üde színfolt a város kulturális életében a Gödöllő szívében tizenhat éve működő, mai nevén Monád Galéria. Indulásáról, kulturális szerepéről, missziójáról, a jelenleg dívó művészeti irányzatokról, valamint a jelenleg és a közeljövőben látható kiállításairól beszélgettünk a kiállítótér tulajdonosával, Sz. Jánosi Erzsébettel, aki maga is képzőművész.

Vizuális világának szereplői erőteljesen beépültek a kétezres évek kortárs vizuális emlékezetébe, figurái ismerős alakokként köszönnek vissza a vásznakról. Tavalyi kiállításának képei azonban egy kevésbé trendi, de annál érdekesebb, ironikus-bukolikus festészet felé fordultak el, amelyekben a természeti környezet és az ember ambivalens kapcsolata újfajta festőiséggel párosult.

Ahogy ezt már többen megállapították, F. Balogh Erzsébet sokszor a valós látvány átírásával alakít ki nonfiguratív szín-forma struktúrákat. Stíluskategóriát keresve rendre szóba kerül az absztrakt expresszionizmus megszelídített (racionalizált) változata vagy a lírai absztrakció.

Különös táj a lelked – Paul Verlaine Holdfény című versének első sora a tárlat címe. A költemény szavai tökéletesen kifejezik a Finnországban született, Magyarországon élő Maria B. Raunio festészetét.

Minden korábbi Anna Margit-tárlatnál átfogóbb képet nyújt a XX. századi magyar festészet kimagasló alakjáról a Magyar Nemzeti Galéria életmű-kiállítása, melyen kronologikus ívet leíró kétszázhúsz műalkotás: festmények, grafikák kaptak helyet.

Nagyszabású meglepetéskiállítással ünnepelte a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszéke Karmó Zoltán egyetemi docens hatvanötödik születésnapját. A legendás művésztanár szeme elől rejtve, teljes titokban szervezték meg kollégái a tárlatot; a tanszékvezető Polgár Botond, valamint Gálhidy Péter, egyetemi adjunktusok, illetve Gergely Réka szobrászművész.

Szabó Eszter Ágnesnek, az április 6-án elhunyt kortárs művésznek tervezett kiállítását a tragédia sem írhatta felül. Nem is lehet múlt időben beszélni róla. Munkásságát a más alkotókkal való együttműködés és a hétköznapok és a művészet közti határ feloldása jellemzi.  

Az Újvidéken született és művészi pályáját is ott kezdő, majd Budapesten kiteljesítő drMáriás a kortárs magyar művészet egyik legkülönösebb alakja. Képzőművészeti munkássága a nyolcvanas évek közepén vett lendületet, érzékenyen magába szűrve a kor alapvető élményvilágát és nyelvi-stilisztikai kiterjesztéseit.

A Magyar Nemzeti Bank gyűjteménye is bemutatkozik Velencében, a 2024-es 60. Velencei Biennáléhoz kapcsolódva. Schneller János művészettörténész kurátori válogatása az MNB kollekciójából kontextualizáló kiállítás, a Magyar Pavilonban bemutatkozó Nemes Mártont helyezi el a magyar képzőművészet jelenkori történetében.

Banális kijelentés, de az Egyesült Államokra a mai napig is a lehetőségek hazájaként tekintünk. Az „ígéret földjeként”, ahova nagy reményekkel vándoroltak/vándorolnak ki (és korántsem túlzok) milliók. Munkásosztálybeliek, értelmiségiek: írók, zeneszerzők, művészek.

Nincs abban semmi meglepő, inkább azt mondanám, tipikus, hogy egy műtárgy valahol, mondjuk egy művészeteket népszerűsítő folyóirat címlapján reprodukcióként megjelenve kommercializálódik.

Képzőművész, kurátor, kutató, szerkesztő, az egykori Hejettes Szomlyazók csoport tagja – Beöthy Balázst kérdeztük pályájáról, a csoportról, a kilencvenes évekről és aktualitásokról.

Virginia Woolffal szólva „az élet nem szimmetrikusan elhelyezett lámpák sora”. Bodolóczki Linda új munkáin ezeknek a világítótesteknek mozgó, véletlenszerűnek tűnő mintázatait, vagyis a káosz természetét kutatja a festészet eszközeivel. Továbbgondolja a nála megszokott intenzív, kontrasztos színek alkalmazását, a töredezett szerkesztést, és a gesztus-geometria párosításával kísérletezik.

Bíró Sándor kiállításának címe – Igazi zöld és igazi kék –, mely a nyolcvanas évek alternatív zenekarának, a Sexepil együttesnek egyik kultikus slágerét idézi, azonnal felvet egy nyilvánvaló kérdést: mi a szín?

Számos országban megfordult nemzetközi hírű művész, fényműveiben adja tovább elődei tudását, melyet ő tökéletesre fejlesztett. Csáji Attilával, Munkácsy Mihály-díjas képzőművésszel, az MMA rendes tagjával beszélgettem.

Konrad Witz – nevének jelentése: „witzes”, élc, adoma – a gótikus festészet egyik legnagyobb alakja volt, aki máig ható modernségét elsősorban vizuális kultúránkkal való rokonságának köszönheti. Képei olyanok, mintha mai számítógépeken vagy játékmakettek után készültek volna.

Miközben gyűjtöm őket, elgondolkodom a képeken, a különböző motívumok kompozícióin és párosításain, azon, hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz, hogyan formálnak és alakítanak át különböző jelentéseket.