- Mi volt a legutóbbi szakmai hiba, amit elkövetett? Kérdezhetem úgy is, milyen elkövetett hibákra emlékszik még mindig? És mit okoztak ezek a hibák?
Nem szeretem azt gondolni, hogy hibázom, inkább döntéseket hozok, amikről nehezen derül ki, hogy jók vagy rosszak. Elindítanak egy úton, amelyen haladok. Persze szoktam azon gondolkozni, mi lett volna, ha mást választok, például, ha a figuratív festészet felé megyek, mert azt is szerettem, de jól érzem magam abban az irányban, amerre haladok.
- Miért érdekes a hiba?
A folyamatos műtermi munka, az állandó kísérletezés nagyon fontos része a munkámnak, mert ha valamilyen hibát vétek, ezt felismerve új képi elemet tudok létrehozni. Amikor például perforált fóliákkal dolgoztam, és a már nem használható, összegyűrt darabok ott voltak a műteremben egymás tetején a földön, akkor vettem észre, hogy tulajdonképpen a moaré az, ami megjelenik rajtuk. Vagy ugyanígy a különböző kivágott elemek elcsúszásából hoztam létre szinte az egész Klauzál 6 Galériában kiállított sorozatomat.
- Mi lehet a hiba a képen?
Ezek már szándékos hibák, melyek – ahogy azt az előbb is mondtam – a rétegek elcsúszásából jönnek létre. Vagy elkezdődik egy olyan kompozíció a képen, amelynél már tudjuk, milyen sorok hogyan fognak következni egymás után, de közben beékelődik egy olyan sor is, ami ennek a mintázatnak ellentmond, akár szándékos hibaként jön elő a már megszokottból.
- Digitális vagy analóg képalkotás? Melyiket látja izgalmasabbnak? Mik a legmarkánsabb különbségek?
A kettőt egyszerre alkalmazom. A képeket nagyjából harminc-hatvan százalékban tervezem meg. A többi részt azért hagyom szabadon, mert kell nekem az a kis szabadság, az a meglepetés, amit még nem tudok előre, és ami folyamatos mozgásban tartja a művészetemet.
- Kedvenc film? Miért az?
Pedro Almodóvar filmjeit nagyon szeretem. Benne van az a spanyol életérzés, amit Valenciában volt lehetőségem megtapasztalni, amikor hat hónapot ott töltettem Erasmus-ösztöndíjjal, és benne van az az abszurditás, amit szeretek a művészetben. Ráadásul nagyjából ugyanazzal a stábbal dolgozik. Közel áll hozzám, ha már lehet elképzelésem arról, milyen arcokat fogok újra látni a filmvásznon.
- Narratív történetmesélés vagy hangulatok és érzelmek ábrázolása? Melyik áll Önhöz közelebb?
A hangulatok és érzelmi ábrázolás közelebb áll hozzám, azt hiszem, ezért is választottam azt a festészeti nyelvet, amelyet űzök.
- Kinek, kiknek a művészete hatott Önre leginkább?
Szeretem figyelni a kortársaim, generációm művészetét is, s Roy Lichtenstein művészete a képregények világával és a raszterpontos ábrázolásmóddal kétségkívül közel áll hozzám. Pauer Gyula pszeudója, illetve gyűrt papírja is nagy hatással volt rám.
- Miért a festészetet választotta? Hogyan lett festő?
Térben is gondolkozom, de a térbeli munkáim is a festészetemhez kapcsolódnak vagy abból indulnak ki. Talán azért is, mert festő szakos voltam az egyetemen, könnyebb nekem síkban létrehozni valamit. Gyorsabb is, ezért hamarabb találkozom az elképzeléseimmel.
A színekkel való komponálás mindig is fontos volt számomra, ahogy a művészet is, mert gyerekkorom óta azt gondoltam, hogy művészettel nagy dolgokat lehet létrehozni, és ebben azóta is hiszek. A festészet passzolt az egyéniségemhez. Kellő távolságtartásra ad lehetőséget, de benne van az örökös játék a kísérletezéssel, és nagyon szeretem, amikor sokat gondolok valamire és azt aztán látom megvalósulni a vásznon.
- Ha nem festő lenne, milyen szakmát választana?
Nagyon nehéz ezt megmondani, mert ez már az az út, amely szerintem igazán a gimnázium utolsó évében kezdődött el. Érdekelnek a különböző kultúrák, az építészet és a belsőépítészet is.
- Ha három napig áramszünet lenne, mivel töltené ezt a három napot?
Világosban áram nélkül is jól tudnék a műteremben dolgozni, de szívesen kirándulnék valahová, vagy ha tudnék, elutaznék a Balatonra. Balatonvilágos és környéke nagy kedvencem lett az utóbbi években.
