•Mi az Ön által rendezett kiállítás kurátori koncepciója?
Örültem az MNB Arts and Culture felkérésének, mert izgalmas volt a gyűjteményből kiindulva kontextualizálni azt az anyagot, amely a Ludwig Múzeum Biennálé irodájának szervezésében a magyar pavilonban lesz látható. A Palazzo Mora egyik emeletén valósul meg a Mozdulat – gesztus – jel címet viselő kiállítás, amelyet a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményéből válogattam, úgy, hogy Nemes Márton képzőművész és Kopeczky Róna kurátor Techno Zen című anyagához illeszkedjen. Maga a Techno Zen kiállítás valójában egy immerzív, minden érzékszervre ható nagy, multiszenzoros térinstalláció, amely határozottan kilép a festészet hagyományos médiumából, audio-, vizuális és interaktív komponenseket egyaránt tartalmaz. A mű a pop-art utalásokat a techno szubkultúrával, a virtuális valósággal és a csúcstechnológiával ötvözi, és teljes mértékben kihasználja a magyar pavilon térbeli adottságait. Az általam kurátorként rendezett kiállítás viszont a táblakép keretein belül marad, és a lehetőségekhez mérten inkább a hatásokat és a jelen párhuzamosságait igyekeztem felmutatni.
Míg a Techno Zen című projekt leginkább a festészet médiumának kiterjesztéséről és egy XXI. századi Gesamtkunstwerk létrehozásáról szól, addig a Mozdulat – gesztus – jel kiállítás Nemes művészetének festészeti előzményeit, valamint néhány kortársának hasonló indíttatású megközelítéseit mutatja be.
A válogatás során fontos szempont volt a generációk közötti hatások, a hasonlóságok és a különbségek láthatóvá tétele. A kiállítás egyik fele a második világháború utáni magyar festészet azon irányzatait mutatja be, melyek főként a második párizsi iskola, a tasizmus, valamint a hazai absztrakció két világháború közti irányzatainak hatására fejlődtek a kulturálisan elszigetelt, politikai művészetirányítástól megbénított országban. Az 1960-as években induló neoavantgárd generáció azon tagjainak művei közül válogattam, akiknek művészete a lírai és a geszturális absztrakció, valamint a kalligrafikus festészet hatásait tükrözik.
•Mely művészektől lesz a kiállításon kép, kiknek a hatása érezhető Nemes munkáin?
A művészek közül Hencze Tamás és Keserü Ilona közvetlenül is hatással volt Nemes Márton művészetének alakulására. Míg idehaza Hencze foglalkozott elsőként a Nemes művészetében is fontos szerepet játszó kimerevített (’megfagyasztott’) gesztus és a blur effect festészeti lehetőségeivel, addig Keserü Ilona a kolorista gesztus, a motívum és a jel átjárhatóságát vizsgálta. Mindnyájuk művészetét jellemzi a „tekhné vállalása”, azaz az alkalmazott művészetek tapasztalatának festészeti felhasználása, valamint a festészet iparművészeti karakterének felmutatása. Hencze a modern formatervezés dekoratív technikáit és látásmódját, Keserü pedig a tradicionális formákat és a textilművészet megoldásait, anyagszerűségét és patchwork jellegét szintetizálja festészetében.
Nemes az ipari formatervezés szín- és anyaghasználatát, valamint a legújabb ipari anyagmegmunkálás technológiáit olvasztja művészetébe. Nádler István kalligrafikus gesztusai Nemes azon törekvéseivel találkoznak, amelyek a művet egyfajta meditációs objektumként, a spiritualitás egy lehetséges útjaként értelmezik. Szirtes János organikus, szürrealisztikus festészetében a művészi gesztus és a patternszerű felületek kontrasztja különleges, feszült harmóniát alkot. Az itt kiállított huszonöt darabos kompozíció olyan pszeudogesztusokból áll, melynek egyes képei a szerialitás látszata ellenére semmiféle ismétlődést nem mutatnak. A sorozatba rendezett változatok valóban véletlen mintázatba rendeződnek. A látszólag absztrakt műben a látványvilág egy valós jelenségének képe és a geszturális absztrakció festőisége keveredik.
Nemes művészetében az érzékiség kéz a kézben jár a konceptualitással, ami az itt kiállított műveken is érződik. A zömében 2018–2019-ben készült alkotásokban már megjelenik a Techno Zen kiállítás egyik legfontosabb gondolata; a festészet határainak kitágítása, a médium kiterjesztése egy minden érzékszervet megcélzó alkotás létrehozása felé. A festmény felülete áttörik, a kompozíció erővonalai felhasítják a felületet és a fizikai térbe hatolnak, a megmerevedett gesztusok lyukat ütnek a felületen, amely így átlép az objektek világába. A mű tehát látványosan elveszíti kétdimenziós integritását, és megnyílik a tér minden iránya felé. A cél nem pusztán az esztétikus, harmonikus felületek és a klasszikus táblakép dekonstruálása, hanem a festészet immerzív kiterjesztése, illetve hagyományos eszköztárának bővítése az ipari formatervezés legújabb technikáival kiegészítve (lézervágás, autófesték, reflektív anyagok felhasználása). A modern technológia tehát nemcsak formailag, hanem tartalmilag is hozzájárul a művek jelentéstartományának összetettségéhez.
Nemes kortársai más-más módon ugyan, de reflektálnak azokra a változásokra, amelyek korunk vizualitását meghatározzák. Festészetük formailag és tartalmilag is kapcsolódik Nemes művészetéhez, és egyedi módon reflektálnak korunk látásmódjának változásaira.
•Kik azok, akik a párhuzamosságot jelenítik meg a fiatalabb generáció művészei?
Baráth Áron festészetének minimalizmusa olyan érzéki fátylat von a vászon felülete elé, melynek súlytalan transzparens rétegei a monitorok fénylő felületeit és a festői gesztus könnyedségét egyesítik. Szentgróti Dávid műveinek szintén a gesztus az alapeleme, ami festményein olyan, látszólag szekventálható egységgé változik, amely egymáson eltolt rétegekből, transzparenciák és takarások segítségével építi fel az illuzórikus kompozíciót. Vető Orsolya Lia képeinek biomorf alakzataiban a komputergrafika látványvilága ipari színeket felhasználva keveredik az emberi gesztus játékos esetlegességével. Tivadar Andrea festészete a virtuális terek, a neonfények és a digitális grafika látásmódját reflektálja.
•Nemes Márton mely képei lesznek láthatók?
Több műve is szerepel az MNB gyűjteményében, de már a felkérés során, Hamvai Kingával beszélgetve megfogalmazódott, hogy ne billenjünk el Nemes Márton felé, inkább tegyük kontextusba a művészetét. Az lett a döntés, hogy három korszakából, három jellegzetes művét állítjuk ki, és ezek köré szervezzük a többiek munkáit.
Az alkotások közül az egyik egy áttört kép, a festészet médiumának határfeszegetése, beleapplikált kerettel. A másik egy hevederes kép, melyen a keret helyett heveder fogja össze a vásznat. A harmadik pedig egy nagyon érzékeny, Keserü Ilona színvilágát „visszhangzó” mű, amelyen a festékszóró pisztoly hatásaival játszik a művész, és áttöri a felületet applikált résekkel. Ez a három kép tulajdonképpen három különböző periódust jelenít meg, de közben azért komoly kapcsolat is van köztük.
•Miért Mozdulat – gesztus – jel lett a kiállítás címe?
Azért, mert azt gondolom, hogy a mozgás, illetve a dinamika a változás kulcsfontosságú momentuma, s Kopecky Róna koncepciójában, illetve Nemes Márton művészetében is központi elem. A festmény felületén érzékelhető festék- és ecsetnyomok a mozdulatok jeleiként dinamikus hatást keltenek, és közvetlen kapcsolatot feltételeznek a teremtő gesztus és a vászon között, így indulatot és érzelmet közvetítenek a befogadó irányába. A kimerevített, formába öntött gesztus pedig komplex, egyéni jelrendszer részeként is értelmeződhet.
Elindulunk a gesztusfestészet dinamizmusától, és eljutunk a festéknyomon át a megszilárdult jelhez. Ezen a ponton emeltem be a koncepcióba azokat a fiatalokat, akik Nemes Mártonnal párhuzamosan sokat merítettek a magyar festészeti tradícióból.
