„Képzelj el egy teret, és képzelj bele egy szobrot! Aztán vizsgáld meg, tágult-e annyit értelmed tere, amennyit elképzelt tered szűkült!” Karmó Zoltán
Több mint negyven egykori Karmó-tanítvány vett részt a kiállításon. Az összegyűjtött plasztikák az Epreskertben négy helyszínt töltöttek meg, nem csupán a Parthenon Fríz Termet, hanem a Kálvária kiállítóhelyet, Kő Pál egykori műtermét, sőt az udvar egy részét is szobrok foglalták el.
Karmó Zoltán művészetében a szobrászat ethoszát tekinti elsődlegesnek, főként lírai, filozofikus, esszenciális gondolkodásmód jellemzi absztrakt munkáit, illetve ready-made elemeket is felhasználó szobrászati tevékenységét. Rendkívüli műveltségét, szerteágazó tudását művészetében a schopenhaueri, wittgensteini filozófiával ötvözi. Szobrászati tevékenységét leginkább az egyensúlyra törekvés és a tömörség jellemzi; sokoldalú művészi kvalitásait autonóm szobrai mellett a haiku műfajában is kifejezi, rendszeresen ír költeményeket ebben a zen buddhista versformában is.
A meghatározó szellemiségű oktató tiszteletére szerveződő spontán ünnepi kiállítás első felhívására azonnal jelentkeztek az elmúlt húsz évben végzett egykori tanítványok. Valamennyien az ő ideológiáján nevelkedtek, noha közül sokuknak nem is volt deklarált mestere Karmó, hanem az úgynevezett összevont első évfolyamosok alapozóképzése során ismerték meg őt és tanultak tőle. Az egyedülálló módon működő első egyetemi szobrászévfolyam egyik ötletadója is maga Karmó volt, s ezeket az első évfolyamos osztályokat majd tizenöt éven át irányította és oktatta. Az évfolyam létrehozásának célja a főbb szobrászati tendenciák, technikák és alapanyagok általános vonásainak alkotóhelyzetben történő tanulmányozása volt. Ezen időszak alatt olyan szoros emberi és szakmai kapcsolódások alakultak ki a Mester és hallgatói között, amely páratlan értéket mutat fel.
Amióta saját osztályt is vezet, ő a legnépszerűbb mester, hozzá bekerülni a tanszék hallgatói számára mai napig vágyott cél és kiváltság, komoly verseny alakul ki évről évre az első évfolyamot végzettek között, kiknek jut az a megtisztelő lehetőség, hogy mesterként Karmótól tanulhatnak a továbbiakban is, és nála diplomázhatnak. Hozzá mindig a legjobb mintázók kerülnek, ami olyan erős szakmai bázisként jelentkezik munkásságukban, hogy az megalapozza pályájukat és egyben jövőjüket is. Véleményét azok is kikérik, akik másoknál diplomáznak, sőt, azok is, akik az idők során már maguk is mesteroktatókká váltak. Tanítványai mindig tisztelettel és elismeréssel beszélnek róla, mondhatjuk, hogy valódi alkotótársaivá vált azoknak a szobrászművészeknek, akikkel valaha is kapcsolatba került.
Stílusában, műfajában, sőt anyaghasználatában is rendkívül heterogén a négy helyszínen bemutatott anyag, így talán egy tárlaton más esetben soha nem szerepelhetnének együtt ezek a munkák, ám most a Karmó szellemisége előtti tisztelgés jegyében a különböző évtizedekben, az egyetem különböző korszakaiban diplomázott művészek munkái egy helyszínre kerülhettek. A plasztikákat, sőt, időnként sík munkákat, illetve a többségében a megnyitón is részt vevő alkotókat most az egykori alma mater otthonos Epreskertjének helyszíneire terelte össze a mesterük iránti tisztelet. Az, hogy valamennyi művész a szervezők első felhívására megmozdult, üzeni, hogy mindannyian vállalják azt a szellemi közösséget, amelyet Karmó képvisel.
Az alkotók közül többen külföldről, postán küldték el szobraikat, vagy szállították be őket az ország valamennyi részéről. A kiállított munkák széles spektrumot láttatnak, hiszen találunk alkotásokat az 1990-es években készült diplomamunkákból, vagy az akkoriban végzett művészek későbbi plasztikáit is felfedezhetjük, amelyekkel együtt szerepelnek a legfrissebb, utóbbi években végzett növendékek munkái is. A geometrikus, absztrakt szobroktól a figuratív alkotásokig nagyon különböző művek kerültek egy térbe. A kinetikus szobrok is szép számmal képviseltetik magukat, amelyek mellett köztéri pályázatokra meghirdetett figuratív munkákat is találunk.
Az úgynevezett Karmó-jelenség nem pusztán oktatási módszert, hanem sajátos hozzáállást jelent. Ez kifejezi azt az erjesztő, megtermékenyítő folyamatot, amely jelentős hatással van az ifjú szobrászok gondolkodásmódjára. Mindez Karmó munka iránti alázatából, erős személyiségéből és emberségéből fakad. A határozott, szigorú, ám korrekt véleménynyilvánítás inspirálóan hat növendékeire, akik mindig örömmel fogadják útmutatásait. Jellemző, hogy a Karmót mesternek tekintő szobrászok gyakran progresszívebb művészi tevékenységet folytatnak, mint azok a hallgatók, akiknek mesterei kifejezetten a haladó eszmeiséget tűzték zászlójukra.
Gálhidy Péter elmondása szerint Karmó oktatási módszerének jellemzője, hogy konzekvensen épülnek egymásra a legfontosabb stúdiumok. A szisztéma és a hozzáállás klasszikusnak mondható, mégis olyan fontos alapvetésen nyugszik, ami az emberi arányrendszer alapos megértéséből fakad. Ezért érezhetjük még az absztrakt munkákat is közelinek magunkhoz, hiszen a Karmó-tanítványok nagyon mélyen megélik ezeket a testben gyökerező arányokat, amiket át tudnak értelmezni absztrahálódó munkáikban is. A látás és a gondolkodás szoros összekapcsolása kiemelkedő fontosságot kap. Ebben nincsenek megmásíthatatlan szabályok, mindez a szobrászat belső rendszeréből építkezik, amelyhez nem szükséges az aktuális trendek követése. A biztos alapok birtokában a diplomázó művészek a kapott tudást úgy képesek alkalmazni a későbbiekben, amilyen habitussal, személyiséggel és gondolkodással bírnak. Gálhidy szerint Karmó képességeket fejleszt, olyan eszközöket szeretne a hallgatók kezébe adni, ami után rájuk bízza, hogyan teljesítik ki azokat egyéni pályájuk során. Nem az egyes technikai fogások elsajátítására kell itt gondolnunk, hiszen azokat a kiváló műhelyvezető kollégáktól is elsajátíthatják a hallgatók.
Karmó szerint fontos, hogy a művészeknek mindig legyen kialakult ideájuk a készülő szobrukkal kapcsolatban, és a gondolati konstrukcióhoz ne kelljen segítséget kérniük, hanem legyenek képesek a szobraikat teljes mértékben önállóan megalkotni. Ez a fajta tudás még a XXI. században is érvényes és pótolhatatlan, hiszen mai napig az emberi arányrendszer alapján érthetjük meg, mitől marad fizikailag stabil egy szobor, vagy miért fontosak benne az egymáshoz viszonyuló arányok. A cél, hogy a hallgatók megtanuljanak látni, és tudják értelmezni a térbeli tárgyakat, és ehhez képesek legyenek különféle elképzeléseket társítani.
Az absztrakt szobrok egymáshoz viszonyuló elemeit, arányait és az anyag minőségét is meg kell érteni. Gálhidy szerint az a jelenség, hogy a mai szobrászgenerációk gondolkodásában leginkább a metafizikai, transzcendens irányzat erősödött fel, nagyban köszönhető Karmó munkásságának, noha tanítása során erről direkt módon soha nem beszél, nem ezek válnak a legfontosabb hangsúlyokká, mégis mindez Karmó autonóm művészetében és tanítványai munkáin keresztül is felfedezhető. Karmó oktatási tevékenysége során az elmélet és a gyakorlat nem különül el egymástól, az egész szerves egységgé válik, amit aztán a tanítványok bontanak ki saját pályájuk során.
Polgár Botond Karmó Zoltán tanítási módszerét igyekezett körülírni, ami szerinte nem egyetlen jellemző sajátos pedagógiai metodikát követ, hanem inkább olyan átható attitűddel jellemezhető, ami a szobrászat ethoszához kötődik, azt közvetíti, és erőteljesen sugározza. Mindennek átadása a hallgatókban a ráutaló magatartást, illetve a szobrászat lényege felé mutatkozó hajlamot erősíti fel. Ez nagyon ritka és különleges adottság, hiszen a művészetpedagógiának nincs egyetlen bevált receptje. A legnagyobb veszélyt mindig az jelenti, ha egy karizmatikus mester alá besorolnak fiatal művészeket, akik kicsit mindig a mester klónjává is válnak.
Karmó esetében ez nem mondható el, ezt tanúsítja a most szervezetett kiállítás is, hiszen az anyag nagyon heterogén. Karmó valamennyi gesztusával azt üzeni, hogy a szobrászatot teljes mértékben komolyan kell vennünk. Mondhatjuk, hogy saját autonóm szobrászata rejtőzködő szobrászat, amit mindvégig némiképp háttérbe is szorít, helyette mindig a tudás átadására, a tanításra koncentrál. Mégis valamennyi tanítványának munkájában érezhető az ő hatása, gondolkodásmódja, művészet iránti alázata. Az Epreskertben kiállított sokféle munkát is ez fogja egységbe.
Gergely Réka szobrászművész szerint Karmó oktatói tevékenysége arra keresi a választ, miként lehet átadni a különböző szobrászgenerációknak az egyetemes értékeket, szakmai tudást és tapasztalatot, illetve az alapvető gondolati szempontokat. Ezekre a kérdésekre ad gyakorlati választ Karmó Zoltán, aki évről évre szakmai tudásának legjavát adva fordul tanítványai felé. Mindezt rendkívüli hozzáértéssel, érzékenységgel, kitartással teszi, mindig személyre szabottan, az adott feladatra teljes mértékben ráhangolódva. Miként Karmó mondani szokta: „amíg van borsó, meg van fal…” Valamennyi kiállító nevében fogalmazta meg Gergely Réka: „rendkívül sokat jelent számunkra az az életre szóló indíttatás és azok az egyetemes értékek, amelyeket Karmó Mestertől kaptunk minannyian”. Egykori hallgatói szebb módon nem is köszönthették volna a hatvanöt éves mestert, mint ezzel a kiállítással.
Karmó Zoltán szobrászművész 1959. március 5-én született Baján. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium elvégzése után 1986-ban szobrászművészként diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mestere Somogyi Zoltán volt. 1986-tól 2001-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában rajzot és szobrászatot tanított. 1987 óta állítja ki munkáit csoportos és egyéni kiállításokon, itthon és külföldön egyaránt. 1990 és 1992 között Derkovits-ösztöndíjban részesült. 1993-ban hívták meg oktatónak a Magyar Képzőművészeti Egyetemre – amiben az akkori diákok is fontos szerepet játszottak –, s azóta is ott tanít. Bölcs útmutatásai nyomán szobrászgenerációk váltak autonóm művészekké, sőt, többen mestertanárokká. Karmó Zoltán munkásságát 2002-ben Munkácsy Mihály-díjjal ismerték el.
