Mint a MOME múzeummenedzser szakát is elvégző képzőművész, miért döntött úgy, hogy 2008-ban megalapítja a Levendula Galériát?
Idestova tizenhat éve működik Gödöllőn a kiállítótér, tavaly óta Monád Galéria néven. Tanulmányaim során rengeteg hasznos információ birtokába jutottam, amiket kamatoztatni akartam. Gödöllőn akkor sem volt ilyen típusú kortárs kereskedelmi galéria, ezért kuriózumnak számítottunk, a vidéki galériák minden előnyével és hátrányával. Az indulás izgalmas időszak volt. Ismeretlenül belecsöppentem ebbe a világba, és elkezdtem a hálózatépítést.
Gödöllőnek nagy múltja van a Gödöllői Szövőműhelynek és a Gödöllői Iparművészeti Műhelynek köszönhetően, ez jó alapnak bizonyult. Természetesen nem ment egyik napról a másikra, három-négy év kellett, mire elkezdték az emberek rendszeresen látogatni a galériát. Ehhez folyamatos munkára és tárlatokra volt szükség. Jól jöttek a MOME-n tanult kiállításkoncepciók és az, hogy a külföld felé is nyitottunk. Fontos, hogy élő, közvetlen kapcsolat alakuljon ki művész és vevőkör között.
Miben különbözik a Monád Galéria a többi kortárs képzőművészeti galériától?
Mi inkább a klasszikusabb modern irányzatot képviseljük. Kevesebb a konceptuális kiállítás, bevonjuk a gödöllői művészeket is, s aktív részesei vagyunk a város kulturális életének. Jó a kapcsolatunk a gödöllői kulturális intézményekkel, például a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központtal, a Gödöllői Városi Múzeummal, a Gödöllői Iparművészeti Műhellyel és az önkormányzattal is. Az együttműködéseknek gyümölcseként ezek az intézmények olyan budapesti művészekkel is együtt dolgoznak, akik Gödöllőn először nálam állították ki a műveiket.
Ezen kívül vannak olyan több helyszínen megvalósuló kiállítások, amelyek során szorosan együtt dolgoztunk a kulturális intézményekkel. Ilyen volt például a Remsey család hagyatékának feldolgozása, amely nagyszerű fúzió volt, és így, hogy több intézmény összefogott, sokkal nagyobb jelentőségre tett szert.
Mi alapján válogatja ki azokat a művészeket, akiket képvisel, vagy akik kiállíthatnak a galériában?
Olyanokkal tudok jól együttműködni, akikkel nemcsak szakmailag, hanem emberileg is jól megértjük egymást. Olyan fantasztikus művészekkel dolgozom együtt, mint például Nádas Alexandra Barcsay-díjas grafikus, vagy Nagy Gábor, Incze Mózes és Bujdosó Ernő Munkácsy-díjas festőművészek, Veress Enéh, Gál Lehel, Bányai Gizella, és még hosszasan sorolhatnám.
A Képzőművészeti Egyetemen végzett művészek közül többen állítottak ki a galériában, mert a klasszikusabb vonalat képviselve válogatom ki az alkotókat. Természetesen nem zárkózom el senki elől, az egri Eszterházy Károly Egyetemen végzett hallgatók is bemutatkoztak nálunk. Gödöllőn kis színfolt vagyunk, szabadabban tudok mozogni akár a műfajok között is, viszont mindig nagyon fontosnak tartottam, hogy megtartsuk a szakmai színvonalat.
Az eltelt tizenhat év alatt egyre komolyabb lett a vevőkörünk is, akik szintén meglátják a minőséget. Szerintem Magyarországon nagyon megerősödött a jó művészet iránti igény, aminek köszönhetően egyre mívesebb kiállításokat rendeznek országszerte.
Mi a divat jelenleg a kortárs képzőművészet terén, az absztrakt vagy a figurális ábrázolás?
Szerintem mindkettő, de a galériámban inkább a figurális festészetet részesítjük előnyben, bár jelenleg egy absztrakt kiállítás, Lőrincz Ferenc alkotásai láthatók a falakon. Az absztrakt valóban kissé megosztja a közönséget, amire azt szoktam mondani, hogy ezeket a kiállításokat nem nézni, hanem hallgatni kell. Mert a jó absztrakt kép akkor „szól nagyot”, ha a magyarázatot meghallgatva érezzük a képeket, mert nincs bennük fogódzkodó. Viszont azt fenntartom, hogy nehéz jó absztrakt képeket festeni. Megkockáztatom, hogy egy jó absztrakt kép megfogalmazása minimum egyenértékű a figurálissal.
Nálam inkább a figurális alkotásokat keresik a gyűjtők. Sok embert a galériám tett gyűjtővé, akiknek mostanra már komoly művészeti kollekciójuk van. Ez részben a misszióm is. Nyilván egy kereskedelmi galériának fontos az eladás, de annál sokkal többet tudunk nyújtani, mert nálunk összefonódnak a baráti kapcsolatok, a szakma és a kultúra.
Ilyen összefonódás például a rendszeresen szervezett zenei estek, Lutz János jazz-zenész vezetésével?
Igen, ő igen elismert nagybőgős, aki a galéria zenei vezetője. Ezekkel az estekkel elsősorban a vevőkörünket szólítjuk meg. A tárlatvezetéssel, borkóstolóval és minőségi jazz-zenével fűszerezett programra általában húsz-harminc érdeklődő érkezik. Ez az izgalmas szinergia mindig fergeteges hangulatú estéhez vezet.
Milyen kiállítás látható jelenleg és mi lesz a közeljövőben a Monád Galériában?
Jelenleg érdekes helyzet állt elő, ugyanis párhuzamosan két kiállításunk tekinthető meg. Az egyik a Kassai Hajnal vezette prágai Liszt Intézetben látható április végéig, ahol négy Munkácsy-díjas alkotónak – Incze Mózesnek, Nagy Gábornak, Bujdosó Ernőnek, Boldi (Szmrecsányi Boldizsár) – vannak kint a munkái. A Monád Galériában, ahogy már említettem, Lőrincz Ferenc festőművész absztrakt képei láthatók. Ő eredetileg tájképfestő, de minden festőművész életében van olyan időszak, amikor elindul az absztrakt felé. Lőrincz Ferenc ezeken a festményein redukálja azokat a dolgokat, amelyek konkrétan ott vannak a tájban, így teljesen elment a geometriai elemek legalapvetőbb részéig, pusztán a színek és geometriai formák világába.
A következő kiállítónk Fábián Dénes lesz, aki hosszú évtizedeken át tanított festészetet a Kisképzőben. Az április 20-án nyíló tárlat témája az emberi kezek megjelenítése lesz a fény és az árnyék kontrasztjával.
Képek a galéria archívumából.
