A rá jellemző egyéni képi világát persze nem engedte el, hanem a pontosan szerkesztett, homogén színfelületekből összeállított kompozícióiba a spontaneitás lendületét viszi be. Portréanyagában megmutatjuk jól ismert kedvenceinket, és a legfrissebb munkáit is.
Védjegyek
Festményeivel nemcsak galériákban és múzeumokban, hanem fesztiválokon és más társművészeti eseményeken is rendszeresen találkozhatunk. És persze sok otthoni környezetben is, mivel képei kifejezetten jó hangulatot árasztanak, s „feldobják” a mindennapokat. Bereczki Kata közvetlensége abból is fakad, hogy olyan témákat visz fel vásznaira, amelyek mindannyiunk számára ismerősök lehetnek. Legyen szó a gyermekkor nosztalgikus életképeiről, a vidéki nagyszülők generációjának romantikus emberközeliségéről, vagy a balatoni nyaralások önfeledségéről, ezek mind olyan szituációk, amikre szívesen emlékszünk, amikben otthonosan érezzük magunkat.
Ahogy élénk színmezőkből összeálló kompozícióit nézzük, olyan érzésünk támad, mintha egy kollektív fotóalbumot lapozgatnánk. Bár saját élményeiből, akár saját fényképeiből, saját rokoni vagy baráti kapcsolataiból indul ki, mégis képes úgy tárni a néző elé ezt a bensőséges világot, hogy mindenki magáénak érezze. Ebben segítséget nyújt, hogy ábrázolt személyei arctalanok, így mindenki be tudja helyettesíteni saját ismerőseinek vonásait. Olyan vonásokat és apró részleteket is látni vélünk, amelyek valójában nem is jelennek meg a vásznakon. Tudjuk és értjük, hogy miről van szó a műveken, azért könnyebb beleképzelni minden apró rezdülést a jelenetekbe. Még a szereplők mozgását és jellemvonásait is érzékeljük.
Az időbeli tájékozódást a legtöbb esetben a megfestett tárgyak és a környezet segíti. Néhány évtizeddel ezelőtt az embereket körülvevő enteriőrök és tárgyak nagyjából azonosak voltak. Még nem szivárogtak be tömegesen más kontinensekről a különféle gyorsan divatjamúlttá váló eszközök. Sokkal inkább becsben tartott dolgok vettek körül mindenkit, amire gyakran éveket kellett várni, például az autók, de sok esetben az egyes ruhadarabok is ilyenek voltak. Sokan ezekre a családi eseménynek számító ünnepélyes pillanatokra személyesen is emlékeznek, de a fiatalabb generáció is sokat hallhatott róluk a családi legendáriumokból.
Bereczki Kata festményein mindemellett gyakran megjelenik a humor és az őszinte közvetlenség is. A személyeket és a világukat úgy mutatja be, amilyenek azok valójában. Nincs rajtuk filter, és nem próbálja szebbé varázsolni őket, csak azért, mert festmény készül belőlük. Képcímei is sokszor mosolyogtatók, előhozzák a művek játékos utalásait.
Újítások
Elhozta az eddigi képi világ továbbgondolását az idei év. A stílusbeli továbblépés azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan elsőre hangzik. A művész ilyenkor számos lehetőséget és eszközt kipróbál, minközben önmagában tépelődik, keresi a megoldásokat, és izgatottan várja, hogy merre visz az az út, amire éppen rálépett.
„Azt éreztem, hogy szeretném kibillenteni a képeimet az eddigi statikusságból. Első lendületből, egymással párhuzamosan három festmény elkészült már, de még a folyamat elején vagyok. Úgy szeretném megtartani a képeimre jellemtő letisztultságot és homogenitást, hogy ütköztetem gesztusszerű, spontán megoldásokkal. Tehát továbbra is a fotó alapján inspirálódott, az előre megrajzolt kompozíciókat tartom meg, de kiegészítem olyan eljárásmóddal, amely dinamikát visz a képekbe. Közben pedig arra törekszem, hogy ezek ne csupán technikai elemek legyenek, hanem a festmény üzenetéhez is hozzá tegyenek valamit.”
Új festményei tehát nemcsak kimerevítenek egy-egy kollektív emléket, hanem élővé teszik a megjelenített cselekvés történéseit. Ám ezek is olyan hétköznapi események, amik a legtöbb emberrel szintén megtörténnek, amikre ösztönösen hasonlóan reagálunk. Ha leesik a gombóc fagyink, ránk fröccsen a víz, vagy ha a gumipapucs pántja leszakad az aljáról, szinte ugyanazzal az átsuhanó dühhel és tehetetlenségérzéssel találkozunk, mint amit a képek sugallnak. Persze ezek nem nagy dolgok, és később már csak mosolygunk rajtuk. Ezért jó festményeken is megörökítve látni őket, mert bár azt a pillanatot látjuk, amely a bosszúságot okozza, mégis az utólag keletkezett könnyelműség mosolyát varázsolják az arcunkra.
„Nemcsak technikai, hanem nagy érzelmi kihívást jelentett először a precízen kiszerkesztett, teljesen homogén színfelületekben megfestett festményemre fröccsentve rávinni az expresszív festékréteget. Legelőször kisebb vázlatokon próbálgattam a technikákat, például ecsettel, hengerrel, spricnivel, fecskendővel is akcióztam. Amikor azonban ott álltam a normál esetben már késznek vélt festmény előtt, aminek neki kellett esni, akkor elkezdtem húzni az időt. Egyszerre kell megtalálni a koncentráltságot és a könnyedséget ebben a folyamatban. Ezt nem lehet előre begyakorolni. Sok esetben akár nullás ecsettel kidolgozott részekre kerül rá a fröccsentés vagy folyatás. Sokan azt hiszik, hogy ez a fröcskölés könnyű dolog, de igazából korántsem az. Ezt sem lehet bárhogy megcsinálni. Főleg úgy, hogy az a célom, hogy összefüggés legyen a gesztuselem és a tartalom között.”
Megjelenik tehát új festményein a történetmesélés drámaisága, aminek alakításában a néző is aktív szereplő. A képzelet különféle fejleményekkel egészítheti ki azt, amit a festő elindított a képein. Kíváncsian várjuk a folytatást!
