Annak a generációnak volt a tagja, akik meghatározták a második világháború utáni hazai festészetet. Gyermekként vidékről vidékre vitte őt édesapja, aki uradalmi gazdatisztként dolgozott. Megfordultak Gyulán, majd a Felvidék falvaiban is. Ezek az utazások alapélményekkel gazdagították a gyermek Anna Margitot. Népi faragásokkal, színes parasztruhákkal, tékákkal (tárolóbútorokkal, faliszekrényekkel), háncsokból, kócokból, kukoricacsuhéból készült babákkal találkozott. A népművészet termékei, a paraszti lét közös sajátosságainak szimbólumai rabul ejtették, az erősen felfokozott színek, tiszta formák megmozgatták képzelőerejét.
Korán kezdett el rajzolni, 1930/31-től már ismertek ceruzával, krétával, tussal készült portréi és aktrajzai. Néhány festménye is fennmaradt a harmincas évek elejéről, mint a Két nő gyöngytyúkkal (1934) tompa színű, álmatag figurái vagy a Beteg lelkek kertje (1934) temperavászna. Ekkoriban a Képzőművészeti Főiskolára járt Vaszary Jánoshoz, ahol 1936-ban fejezte be tanulmányait.
A bábu megszólal című kiállítás 1935-től veszi fel a fonalat, amikor mestere, Vaszary János a francia festészetben gyökerező laza ecsetkezelést közvetítette Anna Margit felé. Önmagát, nőalakokat festett. Női figurái mintha külön világban élnének. Dekoratív síkformákat, súlyos sorsokat, időtlenséget hordoznak. 1936-tól a belső tér is megjelenik képein: bútorok, lámpák, órák, tükrök. Temperával dolgozik papírra, színvilága egyre élénkebbé, erőteljesebbé válik, nőalakjai pedig mind valóságosabbá. Kompozícióin feltűnik a madár, a kötéltáncos és a maszk, mint a rejtőzködés szimbóluma. 1930-tól 1940-ig férjével, Ámos Imrével közösen alkottak. Gyakorta örökítették meg egymást, kettős portréik példátlan, szoros összetartozásuknak bizonyságai. 1937-ben Párizsba mentek, ahol Marc Chagall szürrealista világa tett mély benyomást rájuk.
Ámos Imrét 1940-től többször is behívták munkaszolgálatra. Anna Margit végül elveszítette őt, férje koncentrációs táborban halt meg. A trauma a festőművésznőt egész életében és festészetében is elkísérte. Színei elkomorultak, barnás, kékes, vöröses színárnyalatait sötét, vastag körvonalak vették körül. Ecsetvonásai szélessé, nyugtalanná, kifejezésmódja expresszívé, szürrealistává vált. Képein fontos szerephez jutott a bábu, amely 1940-ben jelent meg nála először (Önarckép bábuval).
Bábukból nincs híján a tárlat. A piros masnis leány (1948), a Gondolkodó (1948) vagy a Madárdal (1948) csak néhány a kiállítóterekben látható közül. Az életmű-kiállítás főként ezekre, az Anna Margit pályáját meghatározó motívumra fókuszál. Gömbfejükkel, tágra nyílt szemükkel groteszk látványt nyújtanak. Piciny ajkuk mintha kiáltozásra, tiltakozásra nyílna, de nem jön ki rajta hang. Az ikonszerű, személytelen figurák rémületet, szorongást tükröznek. Arcuk meggyötört, testük el van torzítva. Anna Margit „a háború gyötrelmei, illetve férje, Ámos Imre és édesapja elvesztése felett érzett fájdalmát és szenvedését csak az individuális jegyektől megfosztott bábu alakjába bújva mondhatta el” – olvashatjuk a tárlaton.
1968-tól a bábu vált az alkotóművész kompozícióinak főszereplőjévé, de másként. Az alakokon megjelennek a népi kultúra díszítései, kellékei. A Február (1968), illetve az Angyal (1968) ennek ragyogó példái. A hímzett ruhákba öltöztetett, angyalszárnyú lények a háború után festettekhez képest derűsebbek. A groteszk megértő humorba fordult, Anna Margit talán ismét szebbnek látta a világot. Az 1970-es keltezésű Ars poetica is a népi hagyományhoz nyúl vissza, a mézeskalács báblovacskán a lovas ragasztott képén Anna Margit tűnik fel. A naiv ábrázolás művészi hitvallásnak tekinthető. A Be van fejezve a nagy mű (1977) madáchi sora is az alkotó önironikus, derűs számvetése munkásságával: mostantól „pihen”, kémleli a csillagos eget, mint a művön látható fehér lepelbe burkolódzó figura.
A tárlaton, melynek kurátora Kolozsváry Marianna művészettörténész, Anna Margit „olyan kortársainak – mindenekelőtt a férjnek, Ámos Imrének vagy Vajda Lajosnak és Farkas Istvánnak – művei is láthatók, akik valamilyen módon hatást gyakoroltak az ő művészetére is”.
A Bábu megszólal – Anna Margit (1913–1991) életmű-kiállítás szeptember 1-jéig látogatható a Magyar Nemzeti Galériában (1014 Budapest, Szent György tér 2.).
