A látását elveszített ember a sötétben tapogatózva rekonstruálja a körülötte lévő világot, ahogyan a fotós a sötétkamrában hívja elő a képeit, újraépítve az általa megfigyelt valóságot. A nagyítás nem készül, hanem születik. Folyadékból a fényre kerül. A láthatatlan világból látható válik, és ugyan szavak nélkül, de mesélni kezd.

A Jakatics-Szabó Veronika (1983) kiállításának otthont adó óbudai Selyemgombolyító neve nyelvi játékosságot, lágyságot sugall, amihez a maga természetességével illeszkedik a festményeken játszó gyermekek képe. Akár valamelyik mű címében is szerepelhetne a selyem gombolyítása, gurítása egyfajta misztikus játékként értelmezve.

Az ember a mitológiai világegyetemben él. Erre utal Northrop Frye a Kettős tükör (The Great Code) című könyvében. A budapesti Hieronymus Bosch-kiállítás margójára.

Két sajtófotó kiállítással örvendezteti meg a nézőket a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya: az idén 40 esztendőre visszatekintő Magyar Sajtófotó Kiállítás négy évtized legjobb magyar sajtófotóiból válogat: 123 fotográfus képeit, mellettük külön tárlókban az elmúlt 40 év kiállításaihoz, pályázati megjelenéseihez fűződő emlékeket és a fotóriporteri munka kellékeit mutatja be a Capa Központban.

Bordács Andrea könyve nőművészekről és női művészekről szóló válogatott írásainak gyűjteménye, melyek többségükben az elmúlt húsz évben különböző művészeti folyóiratokban megjelent hazai és külföldi kiállításokról írt kritikák, három újabb tanulmánnyal kiegészülve.

E kedves szójátékkal adunk hírt egy izgalmas, születésnapi tárlatról: a Munkácsy-díjas képzőművész, Kecskeméti Sándor, becenevén KES 75. születésnapját méltóképpen köszönti a Bartók Béla úti KAS Galéria tárlata, mely az  Initio Art & Design-nal közös szervezésben valósult meg.

„Munkái egyedülálló módon egyesítették a klasszikus fényképezés, a megrendezett fotó, a performansz és a body art elemeit, filozofikusan értelmezve az szubjektum és az objektív közötti kapcsolatot.”

A Pesti Vigadóban március 17-én nyílt meg az MMA Művészeti Ösztöndíj Program 2018–2021. évi képzőművészeti ösztöndíjasainak kiállítása. Az ösztöndíjrendszer felépítéséről, a művészekre gyakorolt hatásáról és a tárlat különlegességeiről beszélgettünk a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Farkas Ádám szobrászművésszel, a kiállítás kurátorával.

Huszonhat, a 35. életévét még be nem töltött művész pályakezdését támogatja az 1955-ben alapított Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj. A bizottság az idei és a tavalyi évben is mintegy 180 alkotó közül választotta ki azokat, akik ígéretes alkotói pálya lehetőségét mutatták.

„Sokszor több hónapos program sziszifuszinak látszó kis elemét kell elvégeznem. Aztán összeáll a sok részlet, szerencsés esetben érvényessé, magától értetődővé válik az egész. Elfelejtődik a rákészülés, a sok vargabetű, melléfogás.” (Barabás Márton: Naplórészlet, 2019. április)

Fény-üljünk, helyezkedjünk be a derengések matériájába, a portrék al- és felkímiai atmoszférájába. A különböző arc(he)típusok ki- és besugárzásai Herendi Péter laboratóriumában egységes kortárs fotográfiai tablóvá, kisebb arcképcsarnok mozaikdarabjaivá avanzsálódtak… 

Közvetlenül főiskolai tanulmányai után szinte villámcsapásszerűen robbant be a magyar képzőművészeti életbe, holott művei már akkor is – és később sincs ez másként – halk szavú, finom és kis méretű alkotások voltak. 

A realizmus és a groteszk sajátos elegyéből adódik Szurcsik József megjelenítő ereje. Festésmódja archaizáló, a képek színvilága, a kompozíciók a hagyományos táblaképfestészet legszebb példáit idézik.

A művészi értékek – esetünkben a formák és színek esztétikus elrendezése a képfelületen – önmagukban és önmagukért valók, s így meghaladhatatlanok és semmivel sem mérhetők, mivel az időn kívül állnak. (Kazimir Malevics: A tárgynélküli világ, 1986)

Március–áprilisban Gábor Áron két kiállításon is bemutatta eddigi életművének néhány reprezentatív alkotását. A két kiállítás a B32 Galéria és Kultúrtér termében, illetve a Faur Zsófi Galéria helyiségeiben látható.

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, / akarsz-e mindig, mindig játszani… / Akarsz-e játszani mindent, mi élet… – teszi fel versében Kosztolányi Dezső játékosan komoly kérdéseit. A költő és a költemény szerint az életet játszva is élhetjük, s ebben a nemes és emberi gesztusban bármikor feloldódhatunk.

A Páros sorozattal Minyó-Szert mélyre nyúlt, egészen az ÉN–TE–AZ megszületéséig. Miközben emberi párok képeiről van szó, valójában az oda-fordulásban („hozzád”, „egymáshoz”) létrejövő világról, az érzékelhetőségről, az elviselhetőségről van szó.

Budapest hatodik kerületének, a Terézvárosnak zöld területe meglehetősen szerény. Az egyetlen park jellegű, összefüggő terület a Bajza, Szondi, Munkácsy Mihály és Kmety György utcával közrefogott Epreskert.

A századelő magyar festészetének egyik felfedezésre váró, sajátosan franciás hangon megszólaló képviselője Joachim Ferenc (1882–1964). Művészete az impresszionizmusból, a szimbolizmusból és a századforduló éjszakai tónusokra érzékeny esztétikai világából sarjadt ki.

Egy fiatalember a művészeti szakközépiskolában szobrászatot tanul, majd a Képzőművészeti Főiskolán grafikusként végez, és mára a kortárs magyar festészet egyik legismertebb alkotója. Átalakuló, mégis következetes pálya Szurcsik Józsefé.

Vajon az egyre digitalizálódó világunkban mennyire maradhat meg a művészet az ember privilégiumának, ha a robotizáció már erre a területre is betört?

Aknay János festőművész több mint ötvenévi kimagasló képzőművészeti tevékenységét a rangos Nemzet Művésze-díjjal ismerték el. A kitüntetés kapcsán szakmai és emberi hitvallásáról s legújabb könyvének megjelenéséről is beszélgettünk vele.

A Ludwig Múzeumban Frey Krisztián életművéből nyílt átfogó kiállítás, benne számos műtárggyal, amelyeket eddig sosem láthatott a nagyközönség. Az Iparterv-nemzedék markáns képviselőjének egyéni hangú művészetéről beszélgettünk a kiállítás kurátorával, Rieder Gáborral.