Barnás foltok, színes, elmázolt rétegek elevenednek meg, ha belépünk az Artus Stúdió ipari, kissé rideg – napjainkban inkább hideg – terébe. Korinek Gergely festményei és rajzai izgalmas kalandra invitálnak, ahol átélhetjük a lét leginkább hétköznapi, mégis magasztos élményeit
„Ha jobban meggondoljuk, egyáltalán nem baj a sár, semmivé lehet tenni… Részeg lett az ember, olyan hirtelenül érkezett a hóesés. Erre a lehetőségre nem is gondoltam.” (Ottlik Géza: Iskola a határon)
A kiállítás címeként választott Sár sokszorosan összetett motívum, mely hétköznapi jelentésén túlmutatva vezet metafizikai tartományokba. A gyakran használt metafora legősibb gyökerei a bibliai teremtéstörténetből eredeztethetők. Az ember porból való megformálása, illetve a zsidó misztika szerinti, nedves agyagból való gólemkészítés hagyománya, valamint a legősibb kézműves technika, az agyagozás gyakorlata, a sárból alkotás különféle módozatait juttatja eszünkbe. A sár tehát egyszerre hordozza a teremtés misztériumát, ugyanakkor az emberi életet mélybe húzó negatív erőként is értelmezhető. A hazai irodalomban is megtaláljuk ennek gazdag motívumkincsét, Móricztól Ottlikig, József Attilától Petri Györgyig.
Az irodalmi textusokban a negatív tartalmú barnás anyag akkor válik magasztossá, amikor eljut a feloldozásig, a szakrálisig. Móricznál az arany, Ottliknál a sár után megjelenő hó szimbolizálja a megváltást: „Ha jobban meggondoljuk, egyáltalán nem baj a sár, semmivé lehet tenni… Részeg lett az ember, olyan hirtelenül érkezett a hóesés.
Erre a lehetőségre nem is gondoltam.” (Iskola a határon) Mindkettő vizuálisan egy színnel, fehérrel vagy aranysárgával fejeződik ki, mely a barnásszürkés massza ellenpontjaként jelenik meg. Korinek Gergely vásznain a sötétebb tónusok mellett ugyanígy tűnnek fel a világos, aranyló színek, egyfajta kontraszthatást kiváltva, hangsúlyozva velük a festmények fontosnak vélt részleteit.
Az alaptónusként használt, visszafogott kevert árnyalat a lét legalapvetőbb rétegeként is felfogható, míg a rajtuk megjelenő élénkebb színek mutatják meg a hétköznapitól való eltérést, az ünnepit, a magasztost, melyek egységéből végül mindig harmonikus képfelszín születik. A színek összekeverése, újrafestése, az újabb és újabb rétegek felhordása hozza létre azok egyneművé válását, s az alkotó különleges színérzéke éppen ezek használatával tud leginkább megmutatkozni.
Mindig az elszürkült felületekből kitűnő árnyalatok jelentik a képek lényegi részeit, megnyitva velük a szakrális értelmezési lehetőséget is. Ismerve Korinek korábbi munkáit, a Jézus szíve vagy az Agnus Dei sorozatok képeit, egyértelműen érzékelhetjük a művész ez irányú törekvéseit.
A festékek elkenésének eljárása hasonlatos a nedves homok maszatolásához, ahhoz az ösztönös gyermeki gesztushoz, amely Korinek festési módját markánsan jellemzi, s amelyből a kiállítás címadása is ered. Ugyanez a lendületes mozdulatsor fedezhető fel ceruzarajzaiban, melyekből néhányat be is mutat a tárlaton. A rajzokon a grafit mellett időnként színesceruzát is használ, hogy hangsúlyozzon velük bizonyos részleteket. A grafikákon a keresővonalak sokasága teremti meg azt a struktúrát, amely az üresen hagyott részek és a sűrűn hálózott vonalak dinamikájából tevődik össze, hogy azok látszólagos kuszaságából végül zavartalan egységet alkossanak.
A foltszerűen építkező, főként absztrakt festmények a tasizmus, a drip painting és az akciófestészet hagyományából indulva teljesednek ki a vásznakon. A festőkéssel és ecsettel egymásra felvitt, időnként vastag olajfestékrétegek kevert színei egymást részben fedve mutatják meg a vásznakon megjelenő végső felületeteket. Korinek előszeretettel választ hétköznapi témákat, s gyakran használja a parafrázis technikáját, amikor átértelmezi a nagy mesterek – Tiziano, Manet, Degas, Matisse vagy Picasso – jeles festményeit.
Korinek művészetére a parafrazeált alkotók mellett jelentős hatással volt a brit Leon Kossoff expresszivitása, a lengyel Wilhelm Sasnal koncepcionális objektivitása, illetve ecsetkezelése, valamint az amerikai Alex Katz kifinomult ábrázolási módja és témaválasztásai. Ezeket mind művészetébe építve alkotta meg sajátos, csak rá jellemző stílusú műveit, melyek immár felismerhető stílusjegyeivé váltak.
A vásznakon látható színek absztrakt harmóniájából fokozatosan tűnnek elő a bennük rejlő figurális motívumok. Gyakran a plan-air festészet hagyományát követő tájképek elevenednek meg, amelyekből rendre kitűnik egy-egy határozott formájú alak. A zsánerkép jellegű munkák a művész gyermekkorára jellemző, az 1980–1990-es évek panellakásainak falán díszelgő erdei tájakat idézik fel, azok tipikus szereplőivel együtt, az őzzel vagy a szarvassal.
A giccsesen idilli miliő egyfajta kritikai éllel jelenik meg a tárlaton. A forgalmas városi utakon feltűnő szirénázó, elmosódó fényű rendőrautók is gyakori szereplői a most kiállított munkáknak, melyekben a művészt a villódzó, elsuhanó fények káprázata ragadta meg. A sorozatszerűen bemutatott munkák között, a triptichon jellegű hármas, kivételesen tiszta és világos színei – a kék, a vörös és a narancs –a sáros, kevert alaptónusoknak mintegy ellenpontjaként jelenik meg.
A parafrázisok mindig másképpen írják újra a képzőművészet műremekeit, igazodva Korinek egyéni festési módjához. Van, amelyik konkrétabban, valamelyik pedig finom jelzésekkel utal az eredeti alkotásokra. Az egyértelmű allúziók címeikben is megidézik a nagy mesterek munkáit, például Reggeli a szabadban, de van, amelyik csupán utalásszerűen értelmezhető parafrázisként, a Nő című széria munkáinál, vagy a Tiziano remekei után készült Mars sorozat képeinél.A Mars témájú munkákon minduntalan felsejlenek a harci sisakok a férfierő szimbólumaként. A Nő című festménysorozat gyakran idézi Picasso munkásságát, annak absztrakt, szürreális nőalakjait. A kékes-lilás kontúrok a jellegzetes női idomokat rajzolják ki, miként azt a nagy előd műveinél láthattuk. Határozott gesztusok, elkent vonalak idézik tehát a parafrazeált mesterek munkáit, Korinek magabiztos művészettörténeti háttértudását jelezve.
A sár motívum izgalmassága a most kiállított képekben és az Artus kiállítóterében abban a kettősségben rejlik, amely egyszerre van tele nehézségekkel, ugyanakkor mégis képes felfelé mutatni. A vásznakon érzékelhető dualitás így képviseli az élet mindennapiságát, ám mégis annak megismételhetetlenségét, egyediségét.
Korinek GergelyKorinek Gergely Sár című kiállítása 2022. december 18-ig tekinthető meg az Artus Stúdióban (1116 Budapest, Sztregova utca 7.)
