A képes levelezőlapok 1948-ig magánkiadásban jelentek meg Magyarországon, emiatt sajnos máig nincs kellőképp katalogizálva a magyar képeslapkiadás. Így számtalan kincsre lehet bukkanni, olyanokra is, amelyek eddig sem közgyűjteményben, sem aukción nem jelentek meg.
A mára már régiségnek számító Kárpát-medencei városképeslapok mellett alkalmanként a karácsonyi és újévi lapok között is számos becses példányt találhatunk. Léteznek olyan művészek is, akik különösen maradandót alkottak a magyar ünnepi művészlapok műfajában.
Míves technikák: aranyozás, ezüstözés, dombornyomás
Az először 1869-ben, az Osztrák–Magyar Monarchiában felbukkant képes levelezőlap, a Correspondenz carte, óriási mértékben elterjedt kommunikációs eszközzé vált a századfordulóra. És nemcsak minálunk, hanem Európa- és mondhatni világszerte. A városképeslapok mellett hamar elterjedtek az üdvözlőlapok is, amelyek megszerkesztésekor és kinyomtatásakor számos kreatív ötletet alkalmaztak a régi gyártók. A kezdeti egyszerű lapok után megjelent a dombornyomás, az aranyozás, az ezüstözés, a színezés, mindemellett számtalan érdekes témát is megjelenítettek az ünnepekre. Az újévi lapoknál sok esetben még a havazás szemléltetését is egyedi módon oldották meg, a hópelyheket nemegyszer szabályosan ki lehet tapintani a kép felületén. Nem voltak ritkák a pünkösdi, a mikulási, a születés- vagy névnapi üdvözlőlapok sem, de persze a legelterjedtebbek a karácsonyi és az újévi lapok lettek.
A Balázs Károly jegyezte Képes levelezőlap lexikon megemlíti, hogy a karácsonyi levelezőlapok előfutárainak az angol és német nyelvterületen nagyon népszerű üdvözlőkártyák tekinthetők, amelyek a legkülönbözőbb méretekben, ezerszámra készültek már a XIX. század első felében. S bár az első Correspondenz carte, illetve az első Levelező-lap terén minden bizonnyal világelsők vagyunk, a karácsonyi ősképeslapok terén is van komoly tudományos eredményünk: az elődök, azaz a karácsonyi üdvözlőkártyák legalaposabb monográfiáját egy Buday György nevű magyar szakértő készítette el Londonban, az angol királyi gyűjtemény alapján.
Gazdag motívumkincs
A régi és helyenként jellegzetesen magyar karácsonyi és újévi lapok képi világában mérhetetlenül gazdag motívumkincs mutatkozik meg. Ezek az üdvözlőlapok szinte egytől egyik barátságos, meleg hangulatot árasztanak, csak a mikulási lapoknál jelentek meg a krampuszok, az ijesztő sötét pofázmányuk ellenére is vicces mesebeli alakok, akiknek egy jó gyerek is meghúzta volna a kurta farkát.
A jellemzően vörös-fekete vagy vörös-fehér színárnyalatú, humoros, de néha eléggé dermesztő krampuszos lapoknak saját gyűjtőköre van, s helyenként a papírrégiséggel foglalkozó aukciósházak is ezeknek külön kategóriát szentelnek árverési katalógusukban.
A karácsonyi motívumok között természetesen a vallási jelképek szerepelnek a legnagyobb számban: a betlehemi jászol, Mária a kisdeddel vagy a pásztorok imádása, s a 25-ös szám is felbukkant alkalmanként, utalva karácsony éjjelére. A kereszténység nagy ünnepének képeslapjain gyakran feltűnt a kis Jézus, nem kellett fölösleges gesztusokat tenni ezeken a lapokon a többi vallás híveinek. Annál jobban kilúgozták ezt az ünnepkört a kommunista diktatúra beköszöntekor, amikor a karácsonyt nyíltan, régi valójában megülni sem lehetett a párt mindent látó szeme előtt.
Az alapértelmüket vesztett karácsonyi lapok a Kádár-korszakban már teljesen átalakultak, az ünnepi lapok a „modernség” jegyében a leggyakrabban egy-egy karácsonyfadíszt vagy gyertyát ábrázoltak. A lényeg a csillogás-villogás lett.
Ünnep a háborúban
Az első és a második világháború ideje kitermelte a maga komor karácsonyi lapjait, amelyek az ünnep idején is a harcoló honvédek kemény helytállására emlékezve próbáltak hitet adni egy győztes végkifejletre katonának, családtagnak egyaránt.
Ezek a lapok, ahogy az itt bemutatott fekete-fehér első világháborús példány is, képi világukban gyakran a reményt ápolták. Azt, hogy előbb-utóbb majd csak jóra fordul a sorsuk a bakáknak,
s a következő karácsonyfát a frontszolgálatos apa már a családjával együtt fogja feldíszíteni odahaza, békében és biztonságban.
Az 1940-es években harcoló magyar honvédeink javára karácsonyi díjkiegészítéses bélyegeket is kiadtak, sőt levélzáró bélyegeket is kibocsájtottak Honvédkarácsony néven. Ez utóbbin kettős kereszt, hármas halom, égő gyertya és betlehemi csillag is feltűnik, ám a forgalmi bélyegek a karácsonyra utaló felirat ellenére is a harcra összpontosítottak. Tankok, vadászgépek, fegyverek jelentek meg rajtuk, jelezvén, hogy a modern háborúkban már nincs ünnep, s ha nem nyerünk, talán sosem lesz rendes karácsonyunk. S lám, sokáig nagyon úgy tűnt, hogy búcsút is mondhat a magyar a keresztény ünnepeknek.
Bozó-féle hungarikumok
A két világháború közötti politika elsődleges és életbe vágó célja, a területi revízió is megmutatkozott a korabeli ünnepi képes levelezőlapokon. Ezek neves kiadója volt a szegedi Bozó Gyula, aki sajátos hangulatú lapjain a régi magyar formakincset és a népművészeti motívumokat egyaránt felvonultatta, s ezekhez nemegyszer havas erdélyi tájakat varázsolt a háttérbe. A második világégés után ezek a lapok megsemmisítésre ítéltettek. Háborús üdvözlőlapjainak megmaradt készletét egy élelmes kereskedő 1945 után a felirat kompromittáló (!) részének átfestését követően (a Boldog magyar karácsonyt! feliratból kiretusálva a magyar szót) értékesítette. Bozó nem is tervezett több lapot ezek után.
Balázs Károly 1996-ban külön kötetet szentelt a Bozó-lapoknak, amelyek gyűjtői körökben jól ismertek és igen keresettek voltak már akkoriban is, sőt a tervező neve ma is hívószó. Ám, mint jeleztem, a képeslapgyűjtésnek csak nagyon kevés ágát kutatták teljes egészében, és így van ez a Bozó-lapokkal is. Balázs Károly e kicsiny, ám annál rendhagyóbb kötetének fülszövegében így írt a nehézségekről: „E kiadványokról nagyon kevés – majdhogynem semmi – a rendelkezésre álló információ, sőt magáról a művészről is alig tudni valamit, még legszűkebb életrajzi adatai is hiányoznak. Ezért (is) tartottuk mindenképpen kívánatosnak, hogy mind képeslap-illusztrátori (és nem utolsósorban kiadói) munkásságát, mind pedig magát a művészt bemutassuk sorozatunkban. (…)
A Bozó-lapok kiadása a negyvenes évek elején a meglehetősen zárt hazai képeslevelezőlap-piacon látványos üzleti sikert, egyben egy ígéretes grafikus művészi pálya kezdetét jelentette. E képeslapok népszerűsége a második világháború utáni években is töretlen maradt, jóllehet a készletek fogytával, újabb kiadások híján már csak a gyűjtők körében forogtak példányok. Ez a gyűjtői érdeklődés azonban mindmáig nagyon is élénk maradt, sőt, a tapasztalat azt mutatja, hogy a Bozó-lapok ázsiója az utóbbi időben meredeken emelkedik.” A Bozó Gyula-féle karácsonyi lapok minden tekintetben valódi hungarikumnak számítanak.
Boldog 1900-as esztendőt!
Az újévi lapok tömkelege közül kiemelkednek az 1900-as nagy esztendőre kiadott, úgynevezett évszámos lapok, s bár nincs biztos kimutatás, de ekkor, a századfordulóra küldött jelentős mennyiségű lap nagyot lendített a képes levelezőlapok forgalmán. Sokan részesei akartak lenni annak, hogy még a XIX. században adjanak fel egy képes üdvözlőlapot, amely már a következő évszázadban ér célba. Ehhez persze precíz időzítés kellett, s a Magyar Királyi Posta akkoriban meglehetősen sebes és pontos volt, állítólag egy nap alatt megtette az utat a levél nagy hazánk egyik végéből a másikig. A ma már Horvátországhoz tartozó Fiuméban feladott levél már másnap ott lehetett Brassóban, az egyik legkeletibb nagyvárosunkban.
A magyar újévi üdvözlőlapok hagyományos motívumai közé tartoztak ekkortájt a kéményseprő, a négylevelű lóhere, a malac, a tizenkettőt mutató óra, a pezsgőspalack és a pezsgőspohár, no meg a sok-sok bankó. Boldog új évet kíván az a nagy műgonddal kivitelezett képeslap is, amelyen egy kislány és egy kisfiú egy légballon kosarából aranypénzeket szór, s négylevelű lóheréket ereget a földre. Cizellált dombornyomás és aranyozás is került rá, így minden bizonnyal a drágább lapok közé tartozott már akkoriban is, amikor egy régi magyarországi papír-írószer boltban megvette a feladó. Ez a festményszerű lapocska 1911. december 30-án kerekedett fel, hogy bort, búzát békességet kívánjon. A képeslap édesanyám gyűjteményéből származik, s azóta sem találkoztam ennél szebb újévi képeslappal.
A magyarok mellett rendkívül változatosak, ötletesek és szép kivitelűek voltak a „boldog békeidők” külföldi lapjai is. A német nyomdákban előállított üdvözletek sok esetben olyan tetszetősre sikeredtek, hogy a magyar kereskedők, sőt még az angolok is tőlük rendeltek lapot.
Mesélő hátlapok
A képeslapok eleinte csak úgynevezett hosszúcímzéses változatban készültek. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 1905-ig a lap teljes hátoldalán csak a címzés szerepelt, így a közlendő szövegnek szinte alig maradt hely. Ezért is találkozhatunk dédanyáink és dédapáink lapjai között olyanokkal, amelyeken az üdvözlő szöveget kénytelenek voltak a lap képi felére írni, kihasználva az utolsó négyzetmillimétert is.
Ezt a gondot szerencsére felismerte az Egyetemes Postaegyesület (Universal Postal Union), és a továbbiakban kettéosztott hátlapokat kezdtek el használni, olyanokat, amelyeket manapság is ismerünk.
Egyes külföldi és magyar változatoknál 1905-ben még külön figyelmeztették az ezzel az újítással frissiben találkozókat, hogy a lap hátlapjának bal szélét közlésre („For communication only!”), a jobb szélét pedig a címzésre kéretik használni („For address only!”). Így persze nem lehetett már olyan hosszasan kiírni a címzett teljes nevét, minden megszólítással, bókkal és címmel.
Őnagysága alsó- és felsődabasi és tetétleni Beretvás Jolánka úrleány
is be kellett érje innentől egy puszta „Szépreményű” vagy „Tekintetes” megszólítással – csak hogy az egyik legkacifántosabb 1905 előtti hátlap feliratát idézzem gyűjteményemből.
Ez volt az a korszak, amikor naponta több lap is elhagyta a házat és kötött ki a postaládában, újévi és karácsonyi üdvözlőlapból pedig a mai többszörösét kapták az emberek. A telefonkészülékek megjelenése után sem apadt nagyot a képeslapküldési kedv, sőt a televízió sem akasztotta meg ezt a szokást, ellentétben az internet térnyerésével. Ez ugyanis jelentősen lefékezte a képeslapküldési kedvet, de – elég csak a magam példájára gondolni – azért nem irtotta ki sem ezt, sem a képeslapkiadást.
Sőt, megjelent a Postcrossing, egy ingyenes nemzetközi képeslapküldő rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a világ különböző részein élő tagok papíralapú képeslapokat kapjanak egymástól. A rendszer bázisául szolgáló www.postcrossing.com oldal XXI. századi aktív magyar közönséggel is bír.
