Ez utóbbi felvételei, illetve későbbi projektjei láthatók a Robert Capa Központ kiállítótereiben.
Az 1955-ben született Hans van der Meer mindössze huszonegy éves volt, amikor befejezett egy hároméves fotográfus tanfolyamot. A kurzus abszolválása után nem maradt tétlen, dolgozott kekszgyárban, fényképezőgépeket árult, alapszintű termékfotózással foglalkozott, miközben saját terveit dédelgette. Mint sok más fiatal fotográfust abban az időben, úgy őt is emberi megközelítésekről híres alkotók inspiráltak. Munkásságára leginkább Robert Doisneau francia utcai fotós humoros stílusa, a lírai fotográfia egyik legnagyobb alakja, André Kertész és Henri Cartier-Bresson szürrealizmusa és érzékenysége hatott. Ez utóbbi volt az első olyan nyugati fotóriporter, akinek engedélyezték, hogy az akkori Szovjetunióban hétköznapi embereket örökítsen meg.
A fiatal Hans van der Meer 1982 szeptemberében járt először Magyarországon. Eredetileg egy hetet vedégeskedett volna itt, ám a szokatlan őszi forróság miatt hamarabb visszatért hazájába. A Budapesten, majd a Balaton mellett töltött rövid „nyaralás” azonban életre szóló élménnyel gazdagította, és megérlelte benne a gondolatot, hogy ettől kezdve fotózással foglalkozzon. Visszatérve Hollandiába otthagyta munkahelyét és 1983 augusztusában beiratkozott az amszterdami Állami Képzőművészeti Egyetemre (Rijksakademie van Beeldende Kunsten). Mindenképpen vissza szeretett volna térni Magyarországra dolgozni, ám nem tudta, miként tehetné meg. Végül felhívta a Kulturális Minisztériumot, ahol kiderült, létezik olyan kulturális csereprogram, amely ezt lehetővé teszi. Így újra felkerekedett.
1984 májusának végén érkeztem, nagyon szívesen fogadtak – emlékszik vissza a kellemes megérkezésre. – Kulturális programot szerveztek a számomra és találkozókat fiatal helyi fotósokkal. A hosszabb tartózkodásnak sem volt akadálya, Hans van der Meer még az év szeptemberében visszatérhetett Budapestre. Kibéreltem egy lakást a Bartók Béla úton, fogtam a Leica M3-asomat és az 50 mm-es Summicron objektívemet és véletlenszerűen elkezdtem járni az utcákat – idézi fel a kezdeteket. Munkamódszere roppant egyszerű volt. Semmit sem tervezett el előre, csak rótta az utcákat és hagyta, hogy intuíciója vezesse. Úgy, mint egy rendező, aki jeleneteket gyűjt készülő filmjének forgatókönyvéhez. Habár néha-néha elhagyta a fővárost, ideje nagy részét mégis ott töltötte, hol a dimbes-dombos budai oldalt, hol a sík fekvésű pestit kereste fel, barátokat szerzett, alaposan megismerte hazánkat.
Ez a módszer 1986 júniusáig tartott, amikor a szovjet vezető, Mihail Gorbacsov Magyarországra látogatott. Hans van der Meer ugyanebben a hónapban készítette utolsó képeit nálunk, amelyeket most mi is megcsodálhatunk az Apró rejtélyek című tárlaton. Nem először, hiszen egy részüket 1986-ban már kiállították a Váci utcai Fotóművészeti Galériában Quirk of Fate, A sors fintora címmel, majd kiadvány formájában is megjelentették. A mostani anyag a korábbihoz képest jóval grandiózusabb, száztizenhárom fotó és három videó mutatja be Hans van der Meer napjainkig terjedő munkásságát.
Így nemcsak a budapesti képekkel, hanem a későbbi évek során készült projektek fotóival is gazdagították a kiállítást a szervezők: holland kisvárosok utcaképeivel, Amszerdam kerékpárokkal és autókkal zsúfolt belvárosi felvételeivel (Amsterdam traffic), vidéki futballpályákat megörökítő alkotásokkal (European fields, Bugo, Italy, 2005) vagy mezőgazdasági témájú fotókkal (Time to change, 2015; Damwoude, Hollandia 2015). Ez utóbbiak között szerepel egy mezőgazdasági versenyre benevezett tehén, akit egy komplett csapat „szed ráncba”. Az állatot úgynevezett tehenészeti szerelők borotválják és mosdatják meg. Ehhez trimmelőket, keféket, sprayt is használnak, hogy a lehető legjobban nézzen ki. Hans van der Meer munkáján már csak a tehén fotózásának pillanatát láthatjuk, ami szintén nem egyszerű módon zajlott.
Az Apró rejtélyek fókuszában azonban mégiscsak a Budapesten készített fotók állnak, amelyek egyszerre tragikomikusak, abszurdak és szürrealisztikusak. Csak néhány példa a sok közül: ablakpárkányba csipaszkodó idős úr, utcai rács mögé kukucskáló férfi, hosszú rudat vállán cipelő alak, Zsigulit a nyílt utcán szétszedő férfiak. Hans van der Meer fekete-fehér kompozícióinak különc alakjai nemegyszer kúsznak, másznak. Nincsenek állóképek, statikus pillanatok, a figurák folyamatos mozgásban vannak, így lesznek a művek rendkívül dinamikusak. Az alkalmi jeleneteket megörökítő képek megkomponálása során a fotográfus az emberi testbeszédre, egy-egy póz vagy tekintet kifejezőerejére koncentrált, amelyekben megtalálta a mélyebb jelentést. Fotóival felnagyította ezeket a helyzeteket, néha egészen abszurd arányokig. Vagy éppen ellenkezőleg, megőrizte azok kis léptékét, az emberi viselkedés vagy a finom gesztusok iránti vonzódással, amelyekben megható részletek nyilvánulnak meg – olvashatjuk a kurátor, Claudia Küssel tollából, aki szerint az egész sorozat olyan, mint egy átmeneti korszak emlékműve: Egy olyan korszaké, amely a végéhez közeledett egy olyan városban, Európa szívében, amely leharcoltnak tűnt, nyögött, recsegett és ropogott a történelem súlya alatt, de ahol végre remény volt valami újra.
Hans van der Meer a társadalmi témák iránt elkötelezett fotóművész, akinek képei mögött mindig nagy történetek húzódnak meg. Történetmesélő képessége ezen a tárlaton is remekül megmutatkozik, apró rejtélyei egy korszakot idéznek fel bennünk az iránta érzett keserédes nosztalgiával együtt.
Hans van der Meer Apró rejtélyek című kiállítása 2022. december 23-ig tekinthető meg a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban (1065 Budapest, Nagymező utca 8.).
Fotó: Capa Központ
