A szegedi születésű Kucsora Márta (1979) Budapesten él és dolgozik. Festményeit világszerte több múzeum és magángyűjtemény őrzi. Egyéni kiállítással mutatkozott be 2021-ben a Műcsarnokban, 2022-ben önálló tárlattal szerepelt a svájci Patricia Low Contemporary-ben, a budapesti Kálmán Makláry Fine Artsban, és 2020-ban a New York-i Postmasters Gallery-ben.
Kucsora karakteres alkotásait az absztrakt-lírikus formaképzés radikális lehetőségeinek használata jellemzi. Műveinek témáját a festékkel felhordott felületek anyagisága adja. Érzelmekben gazdag, energikus, szenvedéllyel töltött vásznainak hatalmas, gyakran életnagyságot meghaladó méretei a médium térbeli kiterjedésének határait feszegetik. Kompozíciói a társadalom érzékeny szeizmográfjaiként dolgozó absztrakt-expresszionista, heroikus nőművészek, például Joan Mitchell, Lee Krasner vagy Perle Fine a környezet kifürkészhetetlen mélységeit felszabadító és vitalitással megragadó munkamódszerét idézi. A festett felületekbe pszichológiailag kódolható mélységek termékeny lehetőségeit kutató kortárs festőnőkhöz, köztük Julie Mehretuhoz vagy Katharina Grosséhoz hasonlóan Kucsora alkotásai az emberi érzelmek gazdagságáról és komplexitásáról adnak képet, miközben az univerzum megszakított és megszakítatlan folyamatainak ritmusára, a természet működésének entrópiájára – más szóval rendezettségi fokára – is reflektálnak.
Három, újonnan készült monumentális festmény adja a tárlat magját, amelyek nagyszabású, a teret szinte szétfeszítő triptichonként töltik meg a kortárs művészeti intézmény központi, reprezentatív termét. A vásznak mellett a kiállításon a festészet hagyományos eszköztárának kitágítására törekvő videóinstalláció is helyet kapott. Ez utóbbi mű úgy árnyalja a megismételhetetlen folyamatok esztétikai megtapasztalásának folyamatát, hogy a mai kor vizuális gondolkodásával megfeleltetett kommunikációs csatornákon keresztül teremt kapcsolatot a műélvezet két látszólag ellentétes formája, az immerzív befogadás (a művel való aktív találkozás) és az elmélyült kontempláció (az elmélkedő szemlélődés) között.
A művésznő sajátos akciófestészete a tudatos és a véletlen dialektikájáról szól, és ebben a választott médium – legyen az festett vászon vagy a digitális videó – másodlagos szerepet tölt be, hiszen a kép formátuma csak instrumentális eszközként szolgál, rögzítve a kísérletek lenyomatát. A festészetet különféle absztrakt minőségek párbeszédére felfűzött elbeszélésnek tekintő Kucsora műveinek dramaturgiája a választott technikára épül – a kiszárított vagy megnedvesített lenvászonra csurgatott vagy fröcskölt festékek és oldószerek patikamérlegen előállított arányaival való játékra. A művek olyan „alla prima festészet” termékei, amelyekben az anyagok fizikai kölcsönhatásának tanulmányozása elválaszthatatlan a felületnek a test által való birtokbavételének dinamikájától.
Kucsora Márta munkái azzal a szándékkal születtek, hogy valós időben modellezzék az univerzumot alkotó matéria végtelen variációs lehetőséggel bíró morfológiáját. Amíg a festőnő vásznain megszilárdult, befejezett és kimerevített pillanatképpé állnak össze a kép mozgalmas keletkezéstörténetének stációi, addig a videómunkában egy folyamatos átalakulásban lévő efemer struktúra állít emléket a különböző sűrűségű festékanyagok genezisének, fokozatos átrendeződésének és eltűnésének.
A kiállításon látható alkotások a természet kimeríthetetlen lehetőségeinek esztétikáját egy-egy kompozícióba sűrítve jelenítik meg. Az alkotások az univerzum mélyén rejtőző titokzatos erők egyszerre meghitt, fennkölt és költői, ám egyúttal félelemmel terhes, drámai és fenséges működésének lenyomatát adják. A művekből egyfajta ökokritikai szemlélet is kiolvasható, hiszen egyaránt közvetítik a természet saját erőforrásainak utánpótlását biztosító csodálatos képességét és az ennek a képességnek az elvesztéséből adódó katasztrofális következmények lehetőségét. Filozófiai értelemben Kucsora munkái a Novalis által „érzékeny káosznak” nevezett narratívának az illusztrációi. Ez Johann Wolfgang Goethe bioromantikáját Rudolf Steiner antropozófiájával összekapcsolva a természetet olyan egyetlen, egységesítő elv uralmának tekinti, amely a világot működtető minden mozgásban és formában megmutatkozik.
Tudatos választás eredménye az Egerben rendezett kiállítás helyszíne. Az élete során a képhasználat intellektuális-fogalmi tapasztalatának vertikális kibővítésén munkálkodó és a vizuális érzékelés ismeretlen dimenzióit az „új tájkép” metaforával illető Kepes György műveivel való párbeszéd váratlan összefüggésekkel gazdagítja Kucsora szándékát, mely a körülöttünk lévő világ láthatatlan topológiáinak ábrázolására irányul. A kiállítótérben elhelyezett grandiózus méretű vásznak az intézmény névadójának, a szintén lírai-absztrakt képeket alkotó és hozzá hasonlóan alkotásait az új médiumok szuverén nyelvén keresztül továbbgondoló Kepes György alkotásaival vitathatatlan rokonságot árulnak el. Ami szellemileg összeköti őket, az a tudományos felfedezések dogmatizmusát az emóciók nyelvére fordító művészet iránti elkötelezettség.
A gesztusfestészet történelmi hagyományát megidéző kompozícióik arról próbálnak meggyőzni bennünket, hogy a tudatalatti régiókból származó reflexszerű mechanizmusok és a festés performatív aktusában rejlő szubjektivitás egymást erősítve és egymásra utalva szolgálják az esztétikai pillanat létrejöttét.
Kucsora Márta Kiterjedés című kiállítása – melyet Orosz Márton PhD, művészettörténész, a Vasarely Múzeum igazgatója nyitott meg – 2023. március 14-ig, kedden–szombaton 10-től 18 óráig (időpont-egyeztetésssel 06/70/225 4736) látogatható a Kepes Intézetben (3300 Eger Széchenyi utca 16.).
