Wagner Nándor a XX. századi magyar szobrászat megkerülhetetlen alakja, munkássága egyszerre kapcsolódik a nyugati szobrászat áramlataihoz és a keleti, japán művészet hagyományaihoz. Nagyváradon töltött iskolai évei után a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatott festészeti és szobrászati tanulmányokat, amelyeket a világháború miatt csak 1946–1947-ben fejezhetett be. Az 1948-as politikai fordulat és a szocialista realista stílus egyeduralma miatt kezdetben nem jutott megbízásokhoz, így vidéki múzeumokban kiállításrendezőként dolgozott. Az 1950-es évektől mégis lehetősége nyílt önálló szobrászati munkák kivitelezésére, kiállításokon vehetett részt, köztéri megbízásokhoz jutott. Állandó tárlatot rendezett Székesfehérvárott, 1955-ben a sztálinvárosi (ma Dunaújváros) Dózsa György téren felállították Vízhordó leány nyolc békával című szökőkút-kőszobrát. Megmintázta a Corpus Hungaricum (1951–1952) című kompozíciójának gipszváltozatát, amely radikálisan szakított a szocialista realista stíluskövetelményekkel, ezért felállítására csupán 1999. október 6-án kerülhetett sor Székesfehérvárott.
Az 1956-os forradalmi eseményekben való részvétele miatt emigrációba kényszerült, Svédországban telepedett le, itthoni pályája ezzel lezárult. Alkotásait a várbazári műteremben hagyta, megmentésükről Fitz Jenő, a Székesfehérvári Múzeum akkori főigazgatója gondoskodott.
Wagner Nándor, Földanya 1983Svédországban a lundi egyetemen kapott rajztanári állást. Az újrakezdés nem indult könnyen, kezdetben – köztéri megrendelések híján – grafikákat, akvarelleket és saját találmányú papírfreskókat készített. Első köztéri megbízása 1963-ban a lundi temetőbe tervezett Angyal című szobor volt, amelyet további hét (köztük Selma Lagerlöf híres regényének, a Nils Holgersson csodálatos utazása Márton lúdjának megformázása) követett. A svédországi periódus hozta meg Wagner alkotói pályájának kiteljesedését. Újfajta eljárásokat fejlesztett ki az acélból készült szobrok zsugorodási problémáinak megoldására, ideológiai korlátok nélkül végre meg tudta valósítani egyéni művészi törekvéseit.
Wagner Nándor 100. A bölcselet szobrászaMagyarországi és svédországi időszakának alkotásait láthatjuk a Műcsarnok jobb oldali szárnyában. Köztéri, figuratív munkáinak kicsiny méretű vázlatait (Súrolóasszony, Kuporgó ülő nő, Öregség – 1950-es évek első fele), büsztöket, és itt kapott helyet két jelentős alkotásának, a Súlylökőnek és a Szoptató anyának gipszből készített tervezete is. Noha csupán nagyobb volumenű munkák vázlatai, mégis látszik rajtuk a letisztult formavilág, a finom megmunkálás, a ritmikus tagoltság, amely Wagner Nándor szobrászatát jellemzi. Svédországi munkáit fotókon láthatjuk. A terem közepén álló 1983-ban, a budapesti I. kerületi Ostrom utcába készült Földanya már Wagner japán korszakához köthető. A torzított gömbplasztika a tökéletesség és harmónia szimbólumaként egy gyermekét magához ölelő anyát ábrázol. Az érzéki mozzanatot rögzítő és világmindenséget is jelentő geometrikus figura jól mutatja, hogy az alkotó miként mozdult el a figuratív ábrázolástól az absztrakció felé.
A bal szárnyban kiállított néhány mű már a Japánban töltött periódust idézi meg. Wagner Nándor feleségével, Chiyo Akiyama képzőművésszel 1969-ben telepedett le Mashikóban, ahol közösen építették fel műteremlakásukat, otthonuk kertjében pedig a keleti és nyugati kultúrát egyesítő teaházat hoztak létre. Ennek méretarányos változatát látjuk a kiállítótérben. A nagy népszerűségnek örvendő faépület kialakítása a japán teakultúra filozófiáját és esztétikáját követi. Benne két helyiség található: egy konyha (mizuya), ahol a házigazda tárolja az alapanyagokat, előkészíti a teát a vendégeknek, és egy szoba, ahol az emberek leülnek és teáznak. A felkelő nap országában nagy tradíciója van a teafogyasztásnak. Hagyománya egészen a IX. századig nyúlik vissza, amikor Eicsú buddhista szerzetes Kínából visszatérve először szolgált fel teát Szaga császárnak. Majd csak a XIV. századra alakult ki a teaszertartások esztétikája, amelynek alapja az úgynevezett Vabi–Szabi (természetes, tökéletlen–kopott, hanyatló) gondolatpár, avagy a dolgok tökéletlenségében rejlő szépség tisztelete. Ezt a nézetet követi Wagner energiafeltöltő teaháza is, ami jelzi, hogy munkái mögött mindig komoly gondolatiság, filozófia áll.
Szintén Japánban született a tárlat fő „attrakciójaként” bemutatott Filozófiai kert (1977–1997) szoborcsoportja, amelyet 2001-ben a Gellért-hegyen avattak fel. A bronzból készült nyolcalakos műegyüttest a legkorszerűbb technológiával, háromdimenziós nyomtatóval reprodukálták a szervezők. Az egyistenhitű vallásalapítókat, filozófusokat (Ábrahám, Ehnaton fáraó, Jézus, Buddha, Lao-Ce, Assisi Szent Ferenc, Daruma herceg és Mahatma Gandi) reprezentáló műről maga az alkotó fogalmazta meg legpontosabban ma is aktuális üzenetét: „Együttműködés egymás jobb megértéséért! – Hogy különböző kultúrák és vallási irányzatok képesek legyenek közelebb kerülni egymáshoz, vissza kell térnünk ahhoz, ami összeköt minket.”
Wagner Nándor életművében ez a törekvés követhető nyomon: művei egyesítik a nyugati és keleti kultúra szellemiségét, hagyományait. Egyedi formajegyekkel mintázott szobrai a környezetükkel harmóniában állnak.
Wagner Nándor kiállítása 2023. február 5-ig tekinthető meg a Műcsarnokban (1146 Budapest, Dózsa György út 37.).
