Mi a múzeum? Hogyan változott meg a szerepe napjainkban? Képesek vagyunk-e nemcsak nézni, hanem látni is, amikor ellátogatunk egy-egy kiállításra? Ezekre a kérdésekre próbál választ találni Földényi F. Lászlónak a Typotex Kiadónál idén megjelent új kötete, a Múzeumi séták 1992–2019.

Egyenes és ferde sávok, arany és fekete kontrasztos színek végtelen sora fogad Kontur Balázs Rezgések című kiállításán. Felemelő élményeket élhetünk át a síkból kilépő festmények, s a monumentális installáció erőterébe kerülve.

Joggal emlegetik, hogy Baksai József alkotói módszere valójában egyfajta mítoszgondolkodás. Minden megnyilvánulásában a képi metafora egy központ irányába mutat, a képi jelentések füzére a mindent egybefogó, mitopoetikus világmodell rendszerét szándékozik bizonyítani.

Kucsora Mártának az egri Kepes Intézetben rendezett egyéni kiállítása a második alkalom arra, hogy festményei mintegy monografikus módon kerüljenek az egyik jelentős magyar múzeumban a művészetkedvelők elé.

„A művész (…) dolga az, hogy a tudat alá, a sötétségbe süllyedt, démonizálódott, töredék, de nagyhatású erőket a tiszta fénybe, a tiszta tudatba, az egyetemes igazságba fölemelje, és ott megszilárdítsa. A teljességet, a halhatatlanságot megvalósítsa, és azt tökéletes művészi nyelven kifejezze.” 

Démoni tekintetek, osztódó arcok és nőalakok, erotikus testrészek, bizarr, trófeaszerű kéz- és hajinstallációk fogadnak Verebics Ágnes Osztódás című kiállításán. Rémisztő, mégis ismerős félelmeink elevenednek meg, ha elmerülünk a szétmálló testek és állatias torzók világában.

A Damjanich János Múzeum időszaki kiállítóterében látható kortárs bronzszobrok a formaképzés, a felhasznált anyagok és az ezeken keresztül képviselt eszmeiség segítségével fejezik ki örök érvényű mondanivalójukat az időről, a kultúrák egymásmellettiségéről, a férfi és női minőségekről, az élet titkairól és annak esszenciájáról.

Negyven éve már, hogy először látogatott Budapestre nemzedékének egyik legismertebb holland dokumentarista fotográfusa, Hans van der Meer. A turistaként érkezett alkotó már akkor készített néhány képet, későbbi, 1984-es és 1985–1986 közötti újabb „vizitjei” során egyre sűrűbben kattintgatta masináját.

Az értéktartás és értéknövelés lehetőségei az értékvesztés világában – ezzel a mottóval indult idén tavasszal a Fine Art Hungary – Az év műtárgya 2022 programsorozata, melyre száztizenöt művész nevezett egy-egy alkotásával.

Barnás foltok, színes, elmázolt rétegek elevenednek meg, ha belépünk az Artus Stúdió ipari, kissé rideg – napjainkban inkább hideg – terébe. Korinek Gergely festményei és rajzai izgalmas kalandra invitálnak, ahol átélhetjük a lét leginkább hétköznapi, mégis magasztos élményeit

Kun Fruzsina fenti címet viselő legújabb sorozata a dolgok mögött megbújó titkos lényegiséget kutatja. Azt, ahová a szem és a tudat már nem ér el. Misztikus, hozzáférhetetlen tájakra invitál, amelyek ismeretlenségük folytán szorongást szülnek a nézőben.

Fábián Kálmán restaurátor mostanában külföldi filmes produkciókhoz készít antik hatású és modern tárgyakat, látszólag könnyen egyensúlyozva a két szakma között. Norvégiában töltött éveiről, a restaurálásról és a filmezés extázisáról mesélt.

Hager Ritta textilművész, a magyar képző- és iparművészet kategória kitüntetettje vehette át idén a Prima Primissima-díjat. Művészetéről ő maga vall az Országút olvasói számára. Pillanatkép a műteremből.

Az organikus építészet nem Gaudí találmánya, de a katalán mester mindenki másnál kreatívabban alkalmazta. Egy épület annál organikusabb, minél inkább igyekszik beilleszkedni az őt övező természeti környezetbe, illetve annak formáit visszhangozni.

Baksai József a festészet mellett a grafika területén is alkot. Sorozatokban gondolkozik, ezekben egy-egy témakört jár körül, gyakran különböző kultúrkörök mitológiai témáit dolgozza fel. Alkotásait gyakran az irodalom inspirálja.  2022-ben magyar képző- és iparművészet kategóriában Prima Primissima díjra jelölték.

Dezső Tamás fotóművész ökoalkotásai a titkok megőrzésén keresztül kalauzolnak el különleges kertekbe és távoli, festményszerű erdőkbe, rámutatva az emberi perspektivitás szűkösségére a növények és az élővilág alteritásával szemben.

Erményi Mátyás festészeti nyelvének izgalmát tág referencialitása adja. Képei egyszerre idézik meg a képregények, az animációs filmek, a tudattalan firkák, valamint a gyermekrajzok világát, látszólagos banalitásuk ellenére azonban mégis tudatosan épített festői program részeiként értelmezhetők.

Válságba került az Új Művészet, megmentésére jótékonysági aukciót szerveznek december 9-én a Zsdrál Art Pop Up galériában, ahová a műkedvelőket és a gyűjtőket egyaránt várják. Rudolf Anicával, a lap vezető szerkesztőjével beszélgettünk a helyzetről és az aukcióról.

A festőművész Soós Kata 2016 óta visszatérően azokat a helyszíneket, kórházi tereket jeleníti meg a képein, amelyekről mindannyiunknak van személyes tapasztalata. A művész november 17-én Barcelona központjának egyik neves galériájában nyílt önálló kiállítása ezekből a képekből válogat. A tárlat kapcsán kérdeztük az alkotót.

Ritkán hallani ilyen frappáns címet. Ismerős fordulat, mégis váratlan a befejezés. Váratlan, de igazi metafora az ég kékkel való helyettesítésére, sőt metonímia, mivel a rész jelenti az egészet is.

Stefanovits Péter festő- és grafikusművész szegedi kiállítása az új évezred első két évtizedében, különösen az elmúlt egy-két év feszültségében alkotott munkáinak gyűjteményét állította a művészetkedvelők elé. 

A Londonban október 12-től 16-ig rendezett Frieze London & Frieze Masters művészeti vásárokat a szokásosnál is nagyobb érdeklődés övezte. 

Akármennyire fáj is kimondani, vagy jelen esetben leírni, korunk elsődleges médiuma a képernyő, amely egy mikroszkopikus lámpácskákból összeállított felület, s így közvetíti számunkra világunk szemmel érzékelhető jelenségeit.