Megrendítő és emlékezetes, hogy majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt, 2022. szeptember 21-én, ugyanitt álltunk, a jelenlévők közül sokan, Lovas Ilona emlékkiállításának megnyitóján. Ilona az a művész, aki talán legközelebb állt művészileg és lelkileg egyaránt Lukács Ágotához. Ennek a közelségnek a fő területe pedig a vallás, a kereszténység.

Az egyik legnagyobb francia impresszionista festő, Pierre-Auguste Renoir képeiből nyílt pénteken időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. De ki is volt Renoir, aki munkásgyermeki sorból emelkedett a világ legrangosabb festői közé?

Ki érint, mit? – És mi érint, kit? Tapintom-e azt, amit tapintok? – És hogy észlel engem, akit, amit tapintok? Mit látok, amikor látok valamit? – És kit lát, aki engem lát?…

Cuteness, azaz cukiság névre keresztelte a szakirodalom az új művészeti trendet, amelyet elsősorban a Milleniál és Z generációhoz kötünk, pedig gyökerei a kilencvenes évekre nyúlnak vissza. Nagyon friss, nagyon trendi téma ez, nem véletlen, hogy a bécsi Kunstforum májusban vaskos tanulmánykötetet jelentetett meg róla, nyáron pedig a budapesti Ludwig Múzeum csoportos kiállítása járja körül a jelenséget.

Falikárpitokról és a szövés rejtelmeiről, ihletett pillanatokról, a művészet gyógyító és nyugtató hatásáról, a kárpitművészet hazai megítéléséről, valamint a Magyar Kárpitművészek Egyesületének legújabb kiállításáról beszélgettünk Bocz Bea textilművésszel.

Első ránézésre talán nehéz felfedezni műveinek koherens voltát, összetartozását, azonban a képek erős anyagisága, s a komponálás performatív jellege magától értetődően köti össze egymással őket. A formák közötti viszonyok és a köztes terek foglalkoztatják a művészt.

E fohásszal köszöntötte szeptember 17-én a Vigadó dísztermében Klukon Edit, Ránki Dezső, Dukay Barnabás, valamint a Magyar Művészeti Akadémia az estet otthonában követő Dávid Katalint. Akkor még senki nem gondolta, hogy a szellemi élet nagyasszonya öt nap múlva visszaadja lelkét Teremtőjének.

Néhol szürrealizmusba hajló, minuciózusan kidolgozott, realista képei mellett Losonczy István káprázatos utat tett meg a minimalista színmező-festészetben.

Mayer Éva képzőművész munkáinak és személyes megéléseinek középpontjában évek óta a remény, az elfogadás és az elengedés, az isteni gondviselés, valamint a gondoskodás vágyának kérdésköre áll; az anyaságot, a gyermekre várakozást és annak hiányát, valamint az ezzel járó traumatizáló helyzeteket egy általa kifejlesztett, egyedi grafikai technikával.

Benyovszky-Szűcs Domonkos legújabb, Caelestia Crimina – Égi bűnök című kiállításának megnyitását hatalmas érdeklődés övezte. Talpalatnyi hely nem sok, annyi sem maradt a Faur Zsófi Galéria kiállítóterében, ahol az alkotó az „esztétizált, láthatatlan erőszak formáira és terjedésére hívja fel a figyelmet a művészet eszközeivel” – olvasható a hivatalos beharangozóban.

A Magyar Nemzeti Bank Arts and Culture divíziója és a Fajó Alapítvány együttműködésében szeptembertől hoztak Az út – Fajó János és a Pesti Műhely címmel vándorkiállítás indul útjára Kínában.

Játékos megnyitóban volt részük azoknak, akik szeptember 6-án az Újlipótvárosi-Klub Galériában jártak. Kondor Attila, Szurcsik József, Várady Róbert Látencia című tárlatán dr. Virág Ágnes művészettörténész belső utazásra hívta az érdeklődőket.

Várhelyi György nem forgott művészkörökben, mégis annyi a megrendelése, hogy nyolcvan évesen is dolgozik. A budai várbeli Mária Magdolna Toronyban szeptember 25-ig megtekinthető tárlata  a második önálló kiállítása – negyven évvel az első után. E két tárlat mintegy kerete egy szokatlan életútnak.

Stark Attila a magyar underground fontos szereplője, eléggé széles palettán mozog, már ami az alkotást illeti, és talán épp emiatt birkózik meg vele nehezen a kortárs képzőművészeti szcéna. A Plants from here kiállítása óta azonban, mintha ez is változna…

Kompozícióin szürreális tájak és enteriőrök jelennek meg, amelyek bár a valóság elemeiből épülnek fel, színeikben és elrendezésükben mégis közelebb állnak a fikcióhoz vagy a képzelethez, mint a realitáshoz. Sűrű kompozícióin különböző mintázatok és festői minőségek ütköznek egymással.

Az építészek a tervezés első fázisában szabadkézi vázlatokat készítenek, amelyeket művészi szintre fejlesztve örömvonalaknak is nevezhetnek. Többségében ilyen alkotások láthatók a kecskeméti Farkas Gábor Ybl-, Pro Architectura- és Prima Primissima-díjas építész nagyszabású kiállításán.

Az újpesti vasúti hídon baktatok át a Népszigetre, a Mahart hajójavító üzemének egykori csarnoka felé, amely a SKURC csoport képzőművészeti kollektívája műtermeinek ad otthont. Németh Dáviddal beszélgetünk legújabb munkáiról, valamint azokról a festészeti kérdésekről, amelyek aktuálisan foglalkoztatják.

A kétszáz évvel ezelőtt született Madách Imre emléke előtt tisztelegve a Szlovák Nemzeti Múzeum Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma „…írtam egy költeményt…” címmel átfogó Madách-tárlatot állított össze. 

Szeptember 21–24. között a Bálnában várja az érdeklődőket az összes nemzetközi szinten is jegyzett magyar galéria. A Budapest Contemporary Kortárs Képzőművészeti Vásáron majd harminc hazai kiállító szerepel, a kurátorok pedig valamennyien külföldi szaktekintélyek, akik sokat tehetnek a magyar kortárs képzőművészet felemelkedéséért.

Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban látható Megyeri-Horváth Gábor Barcsay-díjas festőművész, művésztanár Örökség című kiállítása. A majd száz festmény családtörténetről, múlt, jelen és jövő összefüggéseiről mesél. Az alkotóval a tárlat felépítéséről, a megelevenedő történelemről, a női test ábrázolásának aspektusairól és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Autodidakta voltam; a szó szoros értelmében nem voltak mestereim, inkább csak mentoraim és pártfogóim, akik támogattak és terelgetni próbáltak azon a sajátosan tekervényes úton, amit a képzőművészet terén bejártam, mire rátaláltam a saját hangomra. Beszélgetés Jámborné Balog Tündével képzőművészeti munkásságáról.

Akik látták a Trója című filmet, vagy olvasták Homérosz Íliászát, azok pontosan tudják, hogy a trójai háború tíz éven át tartó állóháború volt, amelyben az akháj (görög) és trósz (fríg) seregek erői teljesen kiegyenlítették egymást. Homérosz legnagyobb fegyvere tehát az „ellenpont” volt, melynek segítségével szerkesztette szimmetrikusra eposzait. Az Odüsszeia lényegében az Íliász ellenpontja. 

Absztrakt geometrikus kompozícióit egyszerű formákból, négyszögekből konstruálja, amelyeknek repetitív ismétlésével és torzításával születnek meg mozgást idéző képmezői. Izgalmas feszültséget eredményez műveiben nemcsak az alakzatok viszonyrendszere, hanem a színnel való játék is.