•Mindenekelőtt ejtsünk néhány szót Both Ferencről…

Csíkdánfalván született 1825-ben. Teológiai tanulmányait félbeszakítva őrmesterként szolgált a szabadságharc idején, 1849-ben a 3. székely határvédzászlóaljnál. Gyergyószárhegy plébánosaként 1868-ban az Eötvös József által elindított népiskolai mozgalom egyik helyi szorgalmazója volt. Később főesperes, majd pápai prelátus lett. Az ő kezdeményezésére épült fel 1869-ben az a központi emeletes iskola, amely ma a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ székhelye. 1907-ben hunyt el, a kortárstalálkozók alkalmából mindig megkoszorúzzuk a sírját. 

 

•Mióta került az egykori iskola épülete az Önök tulajdonába?

Hargita Megye Tanácsának támogatásával 2008-ban újítottuk fel az épületet, amely 2014-ben vált végleges székhelyünkké. A tetőtér és az első emelet vendégszobákká alakultak, az ebédlőből többfunkciós terem lett: előadásokat, kézműves- és képzőművészeti gyermekfoglalkozásokat, könyvbemutatókat, kiállításokat tartunk itt. Intézményünk az 1974-ben alapított és mára nemzetközi rangúvá vált Szárhegyi Művésztelep jogutódjaként nemcsak a hivatásos képzőművészek évente szervezett táborainak, hanem a Romániai Magyar Újságírók, illetve a Romániai Magyar Írók Találkozójának is helyet ad.

 

•Kinek az elképzelése alapján jött létre a művésztelep? Olvastam róla, hogy 1973-ban Varró András helyi plébános a művésztelep létrehozásának tervéről beszámolt Márton Áron püspöknek, aki felkarolta a kezdeményezést.

A művésztelep megálmodója a zsögödi Nagy Imre festőművész volt. Az ő elképzelését valósította meg a három táboralapító: Gaál András ditrói születésű képzőművész, Márton Árpád Gyergyóalfaluról származó festőművész és Zöld Lajos gyergyószárhegyi újságíró, aki a művésztelep adminisztratív és gazdasági ügyeit irányító táborvezető lett.

Kiemelkedő szakmai munkát végzett itt Siklódy Ferenc, Siklódi Zsolt, Erős István és Szepessy Béla képzőművész, valamint Ferencz S. Apor és Ferencz Zoltán művészeti tanácsadó. Váli József, Kassay Lajos Péter, Czimbalmos Attila és jómagam intézményigazgatókként járultunk hozzá a nehezebb időszakok átvészeléséhez és a fejlesztésekhez.

 

 

•A művésztelep felvirágzása együtt járt a kastély csinosodásával is?

Zöld Lajos A víz szalad, a kő marad című könyvében 1999-ig írta meg a táboralapítás páratlan történetét. 1974-ben, a kastély szomszédságában kezdődött el a kolostor melletti szoborpark kialakítása, négy év múlva pedig a Szépteremtő kaláka. 1981-ben a kapubástyában képtár nyílt, melynek állománya azóta is gyarapszik. 1982-ben felújították a lovagtermet, amely újabb kiállítófelületet jelentett, és többfunkciós rendezvényteremként is működik: konferenciák, koncertek, találkozók, lakodalmak felkapott helyszíne lett. A kolostor is folyamatos átalakulást élt meg: a belső terek bebútorozását, díszítését, kovácsműhely kialakítását, a bejárat elkészítését. A kolostor melletti tér kialakítása pedig jelentős erőfeszítést követelt.

 

 

•Képzelem, mennyi akadályba ütköztek a felújítás során…

1984-ben a kolostor épületében nagy fejtörést és rengeteg munkát okozott a könnyezőgomba, amelynek elszaporodását a beszivárgó nedvesség okozta. A kastélybejárati reneszánsz pártázat restaurálása 1987-ben valósult meg. A kihívást itt a korhű mintázat megtalálása és a színárnyalatok megalkotása jelentette. Kiderült, hogy a művésztelep működési körülményeinek javítása egyre szélesebb körű tevékenységet, kapcsolatot és szaktudás mozgósítását, egyre több értékteremtést és értékfelhalmozást eredményez. Az erdélyi és a romániai képzőművészeti központok mind jobban bekapcsolódnak a művésztelep történetébe.

 

•Kik azok a festők és szobrászok, akik meghatározták a művésztelep első időszakát?

Balla József, Aurel Ciupe, Barabás István és Maszelka János voltak táboraink rendszeres résztvevői. A szobrászok a szabadtéri szoborpark végleges formáját 1990-ig alakították ki. Kulcsár Béla a Szárhegyi Szfinxet, Bálint Károly a Fiatalság szobrát, Ferencz Ernő Bethlen Gábor fejedelmet, Gheorghe Adoc Kájoni Jánost, Hunyadi László pedig a Gyilkos-tó legendáját formázta meg. Elkészült a Tatárdomb-legenda főhősének, Puskás Klárának, valamint Benedek Elek apónak a szobra is. A tábor életébe a középnemzedék is bekapcsolódott, köztük román művészek és a nemzeti kisebbségeket képviselő szász és örmény alkotók. Érkeztek magyar képzőművészek, lengyel és ukrán festők. 1992-ben döntött úgy a művésztelep vezetése, hogy nemzetközi jellegűvé teszi a telepet, és ismert külföldi művészeket hívnak meg.

 

 

•Hogyan alakult a kolostor és a művésztelep viszonya a rendszerváltozás után?

A kolostorban lévő szálláshely bérleti ideje huszonöt év volt. Felmerült többek között, hogy a határidő lejártáig a kastély délkeleti, hétszögű torony előtti részén, a déli falszakasz mentén található Asszonyok házát kellene helyreállítani, és úgy felépíteni, hogy a kolostor adta lehetőségeket, funkciókat oda lehessen átköltöztetni. Sajnos a rendszerváltást követő zűrzavaros időszakban ezt nem sikerült megvalósítani. Az egykori táboralapítót és táborigazgatót mások váltották fel, ezzel más prioritások kerültek előtérbe. A művésztelep működtetését Hargita Megye Tanácsa vállalta, 1996-ban megalakítva a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központot. Fontos periódusnak számít a 2004 – 2013 között működő KorkéP művésztelep, amikor is a Szárhegyi Művésztelep felkerült a nemzetközi képzőművészeti térképre.

A művésztelep 2014-ig működött a Lázár-kastélyban, amikor tizennyolc éves pereskedés végén a kastélyt végleges törvényszéki döntéssel az örökösöknek ítélték. Ekkor költözött ki innen a művésztelep a képtárral és minden ingóságával együtt. 

 

 

•Mikor vette át Ön az intézmény vezetését, és mik a további terveik?

2018 óta vagyok igazgató. Az új helyzetünk stratégiaváltásra ösztökélt. A gyűjteményeinket már nem helyben mutatjuk be, hanem nagyszabású kiállításokat szervezünk itthon és külföldön, hogy megismertessük a nemzetközi hírű művésztelep páratlan értékeit. Szeretném, hogy megfelelő infrastrukturális fejlesztéssel olyan művészteleppé váljunk, ahová az év bármely időszakában szívesen jönnek képző-
művészek vagy az egyetemi hallgatók szakmát tanulni, olyan körülmények között, olyan környezetben és olyan vendégszeretettel, amit máshol így együtt nem tudnak megtalálni.

 

 

•Milyen módon népszerűsítik a művésztelep alkotásait?

A kortárs képzőművészeti alkotások egyik leggazdagabb erdélyi, romániai gyűjteményének birtokában több alkalommal szerveztünk nagyszabású kiállítást, melyeknek anyagából katalógus készült Szárhegy 44, illetve Egy újratöltött szellemiség címmel. Az előbbi kiállítást a bukaresti parlament kiállítótermében rendeztük, az utóbbit Gödöllőn, a királyi kastélyban.

Vannak még a társművészetet, azaz a fotográfiát népszerűsítő kiadványaink is, mint amilyen a Gyergyói Fotóklub 10 év a fény játékában című 2020-ban megjelent albuma, illetve a 2022-ben szervezett Gyergyószárhegyi Nemzetközi Fotótábor anyagából válogatott Szem-lélek című albumunk. Ez a kiadvány Gyergyószék értékeit, kulturális és táji örökségét, hagyományait, a gyergyói emberek lelkivilágát vetíti fizikai síkra.

Az idei ünnepi év alkalmából megjelentetjük a Szárhegyi Művésztelep enciklopédiájának harmadik kötetét, amely a 2008-tól 2024-ig itt megforduló képzőművészeket mutatja be.

 

 

•Bizonyára nem marad el az elismerés azért a küldetésért, amit itt végeznek.

Fő tevékenységi területünk a képzőművészet, ám a kisebbségi lét helyzetéből adódóan hivatásunk a kultúra minél szélesebb területét átfogó programok szervezése is. Intézményünk tevékenysége és munkatársaink szakmai munkája elismeréseként 2023-ban a Szárhegyi Művésztelep értékteremtő és értékőrző munkája megkapta a Magyar Örökség Díjat. Szakmai vezetőnk három éven át részesült a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjában. Jómagam a több évtizedes, kultúrában kifejtett munkámért a Magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium Pro Cultura Hungarica díját vehettem át 2023 augusztusában.•