Változatos művészeti médiumokon keresztül ad képet a rendszerváltás előtti építészet egyik „ikonjáról” a Ludwig Múzeumban nyílt Kis magyar kockológia. A modernitás hajlékai a Kádár-korszakban című kiállítás, mely „a XX. századi magyarországi építészet egyik alulról jövő, meghatározó formájának kulturális környezetét és genealógiáját” mutatja be.

Birkás Ákos - Új Ház 1973
  

Kockolódjunk!

Talán mindannyiunknak, de nagyszüleinknek, szüleinknek szinte biztos, hogy volt/van élménye erről a száz négyzetméter körüli alapterületű, többségükben földszintes, sátortetős családiháztípusról. A Kádár-kocka egyszerre jelent átkot és áldást. Noha „olcsó” és gyors megoldást kínált a hatvanas-hetvenes évek lakhatási problémáira, a korban rendelkezésre álló anyaghasználat és technológia miatt energiahatékonyság szempontjából mára elavultak. Az uniformizált házakat azóta sok kritika érte, de továbbra is stabilan állnak, nem lettek bontásra ítélve. És ez így is marad, hiszen rengeteg embernek biztosítanak hajlékot. Legalább egymillióan élnek szám szerint több mint nyolcszázezer Kádár-kockában kül- és kertvárosokban, igazán azonban a vidéki Magyarországot bejárva találkozhatunk velük.

Kis magyar kockológia / © Ludwig Múzeum/© fotó: Rosta József
 
 
Hadd oszlassuk el a tévhitet, miszerint Kádár János idejében nevezték el így ezeket az építményeket. Nem tehették, mivel hasonlók már a néhai pártvezető hatalomra jutása előtt léteztek. Tudunk arról, mikor épült az első ilyen – bár csak 9×9-es alapú – kocka: 1930-ban álmodta meg, s 1931-re fel is építette Major Máté Kossuth-díjas építész, egyetemi tanár. A séma elterjedt volna, ha nem szól közbe a gazdasági világválság, majd a második világháború. A háborút követően az ország építési lázban égett. A lelkesedésnek a Rákosi-korszak azután egy időre megálljt parancsolt. A hatvanas évek elejétől pedig már tömegesen húzták fel az ilyen típusú lakóhelyeket egészen a hetvenes évek végéig.
 
NEMES Csaba: Építkezés (Apja neve: Nemes Csaba című sorozatból) 2010
 
 
A nyolcvanas évek elejétől már a nagyobb alapterületű, emeletes Kádár-kockák is megjelentek, sőt olyanok is, amelyek L alaprajzúak voltak. Homlokzati falukat díszítőelemek lepték el, s több helyütt garázzsal toldották meg a lakóépületeket. A retró korát élve egyre divatosabb megvásárolni, majd szépen „kipofozni” az ilyen házakat. A folyamatos modernizáció és felújítás ellenére még jó néhány őrzi eredeti kinézetét. És hogy honnan az elnevezés? Bár nem az előző rendszer terméke, mégis jelképévé vált. A közhiedelem, miszerint típustervek alapján lehetett csak építkezni, téves. Létrejöttüket sokkal inkább a kor társadalmi igénye határozta meg: a szakítás a paraszti létformával, egyfajta kispolgári, városias életmód felé törekvés, a modernizáció illúziója.
 
Kis magyar kockológia / © Ludwig Múzeum/© fotó: Rosta József
  

Miben rejlett a „varázsa”?

Hogy miért váltak olyan népszerűvé? A könnyű tervezhetőség és kivitelezés mind mellette szólt. A sátortetős megoldás is praktikusan egyszerűnek számított, nem beszélve az építkezésekre jellemző családi, közösségi összefogásról. Barátok, rokonok, szomszédok segítették a majdani beköltözőket, viszonossági alapon. Generációkat kovácsoltak össze a Kádár-kocka építésének munkafolyamatai, hiszen többnyire a jövőnek, gyermekeiknek hoztak létre saját tulajdont, mint biztos fedelet. A munka szervezése, a kaláka a népi építkezés hagyományához kötődik, miközben éppen ezt az építészetet szerették volna meghaladni. Nem helyben található anyagokat használtak, megjelent a beton és a nemesvakolat, és kialakult egy újfajta esztétikumra törekvés: színes vakolatdíszek, lábazatok.

BUKTA Imre: Romantika eladó (Kettes szoba) 2019 

 

Amire az alkotók vállalkoztak

Ez az újfajta esztétikum, annak társadalmi háttere, építészeti értékelése az elmúlt időben többeket foglalkoztatott. A Ludwig Múzeumban látható nagyszabású tárlattal párhuzamosan a szentendrei skanzenben is foglalkoznak a témával. A Ludwigban kiállítók nem kisebb feladatra vállalkoznak, mint hogy felidézzék „a háztípus eredetét, alakulását, hatását a magyarországi vizualitás történetében”. Valamint azokra a kérdésekre keresik a választ, melyek e háztípus megjelenésének földrajzi határai, ikonográfiai jellemzői, s milyen lélektani és szociológiai, kulturális antropológiai összetevői voltak térhódításának stb. Minderre természetesen nem kaphatunk kielégítő választ, de számos adalékot, információt, érdekes véleményt és nézőpontot ismerhetünk meg.

Kis magyar kockológia / © Ludwig Múzeum/© fotó: Rosta József
 
 
Nem mintha nem irányult volna a témára a közelmúltban kellő figyelem. Sőt, nem is csak mostanában, hiszen Zolnay Pál 1975-ben forgatott, A ház című filmjébe is betekinthetünk a kiállításon. Foglalkozott a Kádár-kockával a Heti Napló műsora, amely egy ahhoz ragaszkodó szemszögén keresztül mutatja be azt.

Más szempontot tűzött ki maga elé a Készman József kurátor, Maj Ajna, Máté Zsófia kurátorasszisztensek által megvalósított Kis magyar kockológia. Készman elmondása szerint „a kiállítással nem építészeti vagy építészettörténeti nyomon követést szerettünk volna megvalósítani, hanem mindenekelőtt azt, hogy a vizuális kultúrában milyen hatásokat váltott ki a kockaház”. Éppen ezért a tárlat kortárs képzőművészeket vonultat fel.

KERESZTESI Botond: A középosztály kastélya 2015

 

Mit láthatunk?

Festményektől rajzokon át fotókig, installációkig szinte minden műfaj képviselteti magát. A paletta igencsak széles és színes. Olajjal és akrillal vászonra festett képeket, giclée-printeket, installációs objekteket, legókockákból épített házakat egyaránt láthatunk a kiállítóterekben. Olyan alkotók adták a nevüket a tárlathoz, mint Birkás Ákos, Bukta Imre, Csizik Balázs, Szöllősi Géza vagy éppen Szolnoki József – a hazai kortárs művészet közismertségnek örvendő szereplői, akiket érdemes nyomon követni. A Kis magyar kockológia műveinek döntő többsége eredetileg más kontextusban született, eltérő fókuszokkal operálnak. Apró tényeket, időkapszulákat, láthatóságokat fednek fel, újraértelmezik és összekötik a múlt adottságait a jelen problémájával. Ahány alkotó, annyiféle viszonyulás a kockaházhoz. Még játszhatunk is vele: pontokat gyűjtve dönthetünk, hogy az-e az adott objektum, avagy sem. Még magyarázatot is kapunk helytelen és helyes válaszainkra.

Kis magyar kockológia / © Ludwig Múzeum/© fotó: Rosta József
 
A devecseri születésű Szolnoki József Gulyás betonkeverő (2012–2014) című installációobjektje mintha kilógna a sorból. Hol van ebben a Kádár-kocka? – vetődik fel a kérdés, amire persze megvan a válasz. Szolnoki betonkeverője a szocializmus életvilágára reflektál, az akkori építkezések ikonikus eszközét helyezi előtérbe, amelyet ma már nemigen használunk. A gépezet a kockaházak építése közösen végzett munkájának is a szimbóluma: kölcsönkérték és kölcsönadták egymásnak. Az átalakított gulyáságyú-betonkeverő hibrid gépezete alatt ellentétpárokból álló fogalmi iránytűre lehetünk figyelmesek. A helymeghatározásra használt szavak olyan ideológiai-kulturális koordinátarendszert jelölnek, amelybe belehelyezhető a kockaház, mint az informális együttműködések, erőfeszítések céltárgya.
Kis magyar kockológia / © Ludwig Múzeum/© fotó:Rosta József
 
 
Birkás Ákos 1973-as Fal és kép című olajvászna kicsiny mérete ellenére is valósághűen, mértani pontosággal jeleníti meg a Kádár-kockát. Élénk színvilágú műve olyannyira realisztikus, hogy kedvünk támad élőben is felkeresni. Másutt az enteriőré a főszerep. Szöllősi Géza életrajzi jelenetet felvillantó fotóján nagymamája kockaházi lakásába enged betekintést. A Nagyanyám, Mahuyu és én (2005) sorozat printje három generációról, világok közötti ellentétekről és kapcsolódásokról szól. A képen feltűnnek a korabeli tipikus elemek: a hengerelt fal, az otthonka.
 
Katharina ROTERS: Index 2, 2004 – 2012/2024 
 
 
Különös jelentőséggel bír Katharina Roters Index 2 című printje. 2014-es, Szolnoki József közreműködésével létrejött kiadványában a német fotográfus magyar falvak házainak homlokzatát örökítette meg. A gyűjtemény és a hozzá kapcsolódó kutatás komolyan hozzájárult a Kádár-kocka újraértékeléséhez.