Alice Brazzit-CCCB Suburbia
Ezt a vágyat járja körül a CCCB (Center for Contemporary Culture of Barcelona) Suburbia (Külváros) című kiállítása, az őstoposz, az amerikai kertváros kialakulásának, mítoszának és átalakulásának bemutatásával. Aki szeptemberig megfordul Barcelonában, ne hagyja ki!
Ez a kiállítás olyan életstílus-ideál kultúrtörténetét követi nyomon, amelyet itt, Közép-Kelet-Európában mi is jól ismerünk, hiszen a televízióban, moziban, reklámokban és sorozatokban vég nélkül reprodukálják és viszik vászonra, képernyőre napjainkban is. De ma már sokkal többet tudunk arról, milyen ellentmondásokkal terhelt az Egyesült Államok lakossága felének otthont adó, eredetileg a városi és vidéki környezet előnyeit ötvözni próbáló amerikai külváros. A kiállítás ennek a várostervezési modellnek a legvitatottabb aspektusait, illetve jelenkori érvényességét elemzi.
Alice Brazzit-CCCB Suburbia
Rendkívül okosan összeállított, bőséges anyag mutatja be, hogyan épült fel a kertvárosok amerikai álma abból a demokratikus gondolatból, hogy legyen mindenkinek tágas, természetközeli lakhatása. Miként tették vonzóvá, elérhetővé ezt a fajta életet a fiatalok számára, és aztán hogyan vált zsákutcává éppen a fiatal, diplomás anyáknak, miként vált nehezített pályává vagy elérhetetlenné a társasági élet, a kultúra hozzáférhetősége, és hogyan szűkültek be a munkavállalási lehetőségek.
Greg Stimac, Chandler, Arizona de Mowing the Lawn portfolio, 2006
Maradt a fűnyírás, este pohár bor a kézbe és hétvégi grillezés. Beleolvashatunk az ezzel kapcsolatos, a vitrinekben sorakozó irodalmi alkotásokba, vagy belepillanthatunk a monitorokon futó film- és videórészletekbe is. Ideidézik a feminista ikon, Betty Friedan interjúit a témában, és külön szekció emlékezik meg arról, miként használták fel az amerikai ’álomotthonokat’ a hidegháborús propagandában. Nixon nyitotta meg 1959-ben az Amerikai Nemzeti Kiállítást Moszkvában, amelyet hárommillióan néztek meg vágyakozva, miközben esélyük sem volt az ott látott bútorokhoz vagy háztartási gépekhez hozzájutni.
XXIII Fira Internacional de Mostres de Barcelona, 1955.
Bill Owens fotós 1973-ban publikált Suburbia sorozata – amelytől a kiállítás a címét kölcsönözte – azt az időszakot mutatja, amikor már nehéz hinni ebben az amerikai álomban. A kertvárosokba először ázsiaiak, latinók, majd feketék is beköltöztek, pedig ez a fehér középosztály menekülési útvonala volt a gettósodó, bűnös város elől. Így aztán a kertvárosokban elkezdtek mindenféle titokzatos dolgoktól félni a filmekben. A rémálmokról Gregory Crewdson Dream House-sorozata szól 2002-ből, és közben egyre több a kertvárosokban a fegyver: GabrieleGalimberti 2021-es képein már teljes arzenál fekszik a garázsok előtt vagy a teraszokon.
Alice Brazzit-CCCB Suburbia
Mindent körbejár a kiállítás a szociológiai háttértől a művészi feldolgozásokon át a vitriolos építészkritikákig. Itt vannak Trump tweetjei arról, milyen cikkeket kell feltétlen elolvasniuk a külvárosi feleségeknek (suburban housewives) – ellenpontként mellette egy elemző elmondja, miért nincs is már ez a kategória, illetve nem úgy, ahogy Trump hivatkozik rá. Adatokat hoz arról a demográfiai tényről, hogy 2044-re a fehérek kisebbségbe kerülnek majd a latinókkal, afroamerikaiakkal és ázsiaiakkal szemben a városokban és a külvárosokban egyaránt.
Blanca Munt, Alerta Mira-sol, 2023
Törekvéseket és ellentmondásokat, értékeket és anomáliákat mutat fel, illetve a bennünk élő idealizált képet formálja át a séta a múzeumi térben, miközben végigkísérjük a XIX. század végétől napjainkig a középosztálybeli külvárosok történetét és kulturális hatását. A bőséges történelmi anyaggal – korabeli dokumentumfilmekkel, fényképekkel, festményekkel, filmekkel és sorozatokkal, regényekkel és folyóiratokkal, műalkotásokkal és használati tárgyakkal – a kiállítás a külváros látszatparadicsomába helyez, de valójában arra hív, hogy újragondoljuk a város és a közösség értékét.
Alice Brazzit-CCCB Suburbia
A vasúti közlekedés terjeszkedésének, illetve a villamosvonalak bővítésének köszönhetően a fejlődő külvárosok elérhetővé váltak a felső középosztály számára, majd az 1950-es években, az autók elterjedésével és a második világháború utáni családalapítási lázzal együtt érte el a csúcsot a beköltözők száma. A kiállítás első szekciója a Brooklyn címet kapta, utalva Kenneth T. Jackson történész – aki elsőként tanulmányozta a külvárosok kialakulását és jelentőségét – tézisére, mely szerint az amerikai külvárosok magja az 1810-es évek végén jelent meg, a Manhattant és Brooklynt összekötő gőzkomp megnyitásának hatására. A New York-iak számára hirtelen elérhetővé vált egy csendes, természetes élettér, mindössze húsz percre a város zajától.
Ed Templeton, Contemporary Suburbium, 2017
Természetesen szoros összefüggésben állt a városfejlődés, a város terjeszkedése az ipari forradalommal. Hiszen a műszaki és gazdasági fejlődés korszaka a járványokat, a nagy migrációs hullámokat, valamint a bűnözés és az alkoholfogyasztás növekedését is magával hozta. A városi környezet démonizálódott, és a kifelé költözés, újabb természeti tér meghódítása lett a menekülés útja. Az új közlekedési eszközök generálták tehát az elővárosok létrejöttének első hullámát, de a terjeszkedés ugrásszerűvé vált.
Alice Brazzit-CCCB Suburbia
Gazdag családok voltak az első kiköltözők. A családfők nyugodtan hagyták hátra a biztonságos, vidékies környezetben feleségüket és gyerekeiket, mialatt ők visszaingáztak a városba, dolgozni. Ezt a jelenséget a Burzsoá utópia szekció vizsgálja, megmutatva azt is, miként kezdték a gazdagokat követni a társadalom többi rétegéből. A XIX. század közepén az emberek már reálisan álmodozhattak egy város széli kertes házról. Ennek bizonyítéka az amerikai tájépítészet egyik atyja, Andrew Jackson Downing könyveinek kereskedelmi sikere. Nemcsak növényeket árult, de írt is, és publikációit parkosított kastélyokról készült rajzokkal illusztrálta.
Gabriele Galimberti, Joel, Lynne, Paige and Joshua (44, 43, 5 and 11 years old) – central Texas, 2021
Azok, akik nem engedhettek meg maguknak egy házat kerttel, megvették a könyveket, és arra gondoltak, hogy a jövőben talán nekik is lesz egy. A kiállítás első része ennek az álomnak a születéséről szól. Azután szép lassan megmutatkoznak a problémák is. Ilyen például a nők helyzete, amiről már korábban is ejtettem szót. A „burzsoá utópiától” a készházakon keresztüli „lakásdemokratizálásig” az amerikai külvárosok története rávilágít azokra a kihívásokra, amelyekkel a nők otthonteremtőként szembesülnek, és a társadalmi nyugtalanságoktól való félelmekre, amelyek az erősen felfegyverzett háztartásokhoz vezettek. A kiállítás Disturbia (dirturb+suburbia = korántsem zavartalan külváros) része a külvárosi élet szorongását, a Paradicsom színe szekció pedig a külvárosokba költöző színes családok küzdelmét vizsgálja.
Kate Wagner, Observations from McMansion Hell, 2023
A kiállítás McMansion Hell (McMansion-pokol) szekciója a gazdag lakástulajdonosok túlkapásait mutatja be, akik extravagáns, túlméretezett és mondjuk ki, ízléstelen otthonokat építtettek rendkívül sok pénzből, ahol a nappali sokszor leginkább egy szállodai lobbyra hajaz. Kate Wagner újságíró és építészeti kritikus alkotta meg a kifejezést, és mutatja be ezeket a lakásokat a saját McMansion Hell névre hallgató honlapján. A Suburbia kiállítás utolsó szekciója a kihalt bevásárlóközpontok fotóit mutatja, amelyeket az online kereskedelem térnyerése tett tönkre. Spanyolországban járunk, így a kiállítás végén ennek a folyamatnak a madridi megjelenése is kapott egy termet.
Joel Meyerowitz, Land. Provincetown, 1976
Bár szociológiai a téma, a külvárosi életmodell felépülésének, majd összeomlásának átélhetőségét nemcsak mozgóképes anyag, hanem műtárgyak – XIX. századi festményektől modern szobrokig –, illetve a hétköznapokat idéző kiállítási tárgyak is segítik, mint például régi fűnyírók, mosógépek, turmixgépek, hűtőszekrények, kenyérpirítók, ráadásnak pedig egy régi Ford T-modellt is közelről megcsodálhatunk. A kor olyan dokumentumaiként láthatjuk azokat a plakátokat, amelyek a bérlés helyett a lakástulajdon szerzésére ösztönöztek, készházak katalógusait, a The American Woman’s Home, az Amerikai Nő Otthona 1869-es kiadását vagy a Life magazin egyik példányát, borítóján az atomtámadás túlélési tippjeivel.
Untitled #52, de la sèrie Traces , 2015-2017
A Suburbia. Building the American Dream (Külváros, az amerikai álom felépítése) kiváló alkotók munkáit mutatja be, akik különböző nézőpontokból vetnek kritikus pillantást a híres amerikai életmódra: Jessica Chou, Gregory Crewdson, Thomas Doyle, Gerard Freixes, Rodrigo Fresán, Gabriele Galimberti, Weronika Gesicka, Benjamin Grant, Todd Hido, Joel Meyerowitz, Matthias Müller, Blanca Munt, Alberto Ortega, Bill Owens, Sheila Pree Bright, León Siminiani, Todd Solondz, Amy Stein, Greg Stimac, Angela Stras Strasman , Ed & Deanna Templeton, Kate Wagner és Christopher Willan.
Bill Owens, I don’t feel that Richie playing with guns will have a negative effect on his personality. (He already wants to be a policeman.), 1972
Fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepli idén a CCCB (Center for Contemporary Culture of Barcelona) kulturális központ, igazgatója, Judit Carrera ezt az évet arra szánja, hogy megvizsgálják a városok kulturális jelenlétének fontosságát, hiszen a lakosság hetvenhárom százaléka Európában is városokban és elővárosokban él.
Christopher Willan, Els Trullols Parc-1, 2023
Környezetvédelmi szempontból az elővárosban élés és a városba ingázás semmiképpen sem működőképes modell. Nemcsak azért, mert órákat veszítünk az életünkből, ledarálódik az idegrendszerünk a dugóban vagy a túlzsúfolt tömegközlekedési eszközökön ülve, hanem mert az üzemanyagköltségek és a légszennyezés sem elhanyagolható. És akkor még nem beszéltünk a nagyobb, különálló házak magasabb energiaköltségéről, a nyári öntözés vízpazarlásáról és annak költségeiről, az egymással versengő csodakertekben elhasznált mérgező növényvédő szerekről…
Bár az emberek még mindig vágynak a kertes házra, a kertes házas életérzésre az elővárosokban, hosszú távon azonban ez az életforma nem fenntartható. Vagy így nem tartható fenn.
