L. Ritók Nóra, Sándor Zita, Szuhay Péter és a múzeum igazgatója, Lakner Lajos írt egy-egy tanulmányt a kötetbe az eredetmesékről, a roma mesékről és a mesék hatásáról. Szándékaik szerint empátiára, odafigyelésre, a megszokottól való eltérés elfogadására buzdító munka grafikai tervezése és illusztrálása szépen és odafigyelőn támogatja a szándékot, az L. Ritók Nóra által vezetett Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola diákjai rajzainak felhasználásával. A rajzok kooperatív technikával készültek, amit Bogdán János Amigo továbbgondolt, amikor a rajzokra új réteget vitt föl a saját alkotói stílusában.
A cigányságra (is) jellemző problémákat tematizáló történetekhez a gyerekrajzokat a tanult és érzékeny – történetesen maga is roma származású – képzőművész összerakta, összeszerkesztette a saját vizuális világával, és a két nézőpont gyönyörű egységgé olvad össze. Mintha ezeknek a munkáknak minden eleme azt sugallná, hogy együtt többre megyünk, egymást segítve, a másik szempontrendszerét, világlátását magunkévá téve gazdagabb lesz a bennünket körülvevő környezet és mélyebb a megértés.
Az Igazgyöngy alapvállalása az a hármas fókuszú művészeti nevelés, amely egyszerre segít az ismeretátadásban, a kompetenciafejlesztésben és a hátrányok ledolgozásában.
Az 1975-ben született, tehát csaknem ötvenéves Bogdán János Amigó mögött is sok nehézséggel terhelt út áll, jól ismeri azokat a helyzeteket, amikkel az Igazgyöngy diákjainak is meg kell birkózniuk. Kétségbevonhatatlan tehetsége és felsőfokú művészeti végzettsége ellenére még mindig nehezen találja a helyét a képzőművészeti világ rendszerében.
Lengyeltótiban született, Pécsett tanult, először a Kisképzőben kerámia szakirányon, majd a Pécsi Művészeti Karon diplomázott vizuális szakon. Ez már nem a roma autodidakta művészek útja, ahogy Amigó témái sem azok. Egyetemes emberi tematikák foglalkoztatják, ami mindannyiunkat érint, képzőművészeti munkásságának fókuszában nem a cigány származás áll, munkáinak nem ez a lényege. Azonban a képein gyakran szembejövő motívum, a kör közepén egyedül álló alak, aki egyrészt az egyetemes magányról beszél, másrészt tagadhatatlanul a többség és a kisebbség, a kívülálló és a hatalom viszonyát jeleníti meg. A kirekesztettség, a kívülállóság, a sok romára is jellemző kisebbségi érzés képei mélyén mindig jelen van.
A budapesti KuglerArt Szalon lakásgaléria művésze pályája kezdetétől fontosnak tartja, hogy sem ő, sem társai ne ragadjanak bele a ’roma művész’ gettójába. „Húsz éve ismerem Amigót, körülbelül akkor költözött Pécsről Budapestre és Ferkovics Józsi, aki egyébként szintén egyetemet végzett roma festő és az állami gondozott gyerekkorból tört ki. Akkoriban sokat járt fel hozzánk, egyszer elhozta magával Amigót is, hogy próbáljuk meg helyzetbe hozni, képeket eladni tőle – mesél a kezdetekről Kőszegi Edit, számtalan roma témájú dokumentumfilm rendezője és a KuglerArt Szalon alapítója, roma képzőművészeti gyűjtemény tulajdonosa. – Két olyan képet hozott magával, már az első alkalommal, amelyek azonnal meggyőztek. Szereztünk neki műtermet a Tűzraktérben, ahol elég sokáig dolgozott, sok projektbe bevonódott ott, a lépcsőház és a közösségi terek is a keze nyomát viselték.
Többek között Szirtes Andrással volt közös kiállítása. Az én egyik kedvenc képem tőle, ami most éppen Észtországban szerepel egy kiállításon, a Lili című, eredetileg egy tűzrakteres kiállításhoz született. A Tűzraktár és a KuglerArt szalon volt akkoriban Amigo életének két sarokpontja. Mi csináltunk egy nagy kiállítást a »kék korszakából«. Még a régi helyünkön, a Bazilikánál működtünk, de már elkezdődött az ingatlanfejlesztés, kiürítették a házat, mi pedig, spontán szerveződő alkotóközösségként az üres lakásokban és a lépcsőházban művészeti projekteket hoztunk létre. A KuglerArt Szalon és Galériához csatlakozott a Romani Design és Amigó, ez lett az EgyHáz projekt. Pezsgő élet volt, szorosan együtt dolgoztunk Amigóval. Közösen részt vettünk az Art Marketen, és nagyon hittünk abban, hogy sikerül áttörni az üvegplafont, találkozások történnek, amelyek nyomán alkotásai bekerülhetnek fontos gyűjteményekbe.”
Amigó képzett és tehetséges művész, unikális, jól felismerhető vizuális nyelven alkot, de az önmenedzselés nem az erőssége. Nem tudni, mi lett volna, ha a sodródás helyett a tudatosság erősebben jelen van az életében, sok művész küzd ezzel. Sokáig mindig érkezett valaki, aki felkarolta, egy ideig vitte magával, talán ez azt az illúziót táplálta, hogy ezzel neki nem kell foglalkozni. Nem jutott el addig a felismerésig, hogy ezt nem bízhatja másra, és itt talán az életkor is számít, a mai fiatalok ezt már jobban tudják. Akkor kerül be egy művész fontos műgyűjteményekbe, ha vannak referenciái, azaz kiállításokon vesz részt és gyűjteményekbe kerül be.
Kőszegi Editnek erről markáns véleménye van: „Amikor a KuglerArt keretében elkezdetem roma képzőművészekkel foglalkozni, bő tíz éve, aminek az előzménye nemcsak a saját képzőművészeti érdeklődésem volt, hanem az is, hogy nagyjából harminc éve készítek dokumentumfilmeket roma életutakról, tehát jól ismerem a gondolkodásukat, érzékenységüket. Eléggé megviselt, amikor azt tapasztaltam, milyen agresszíven nyomják le az árakat a gyűjtők, mennyire nem kockáztatnak és milyen magától értetődőn tesznek megalázó és méltatlan ajánlatokat. Akikkel foglalkoztam, ők ennél önérzetesebb művészek, tanultak, érzékenyek, tudják, hogy jó művészetet csinálnak, és rendre azt válaszolták: akkor inkább maradok Ordacsehiben, de ezért a méltatlan árért, ami az én költségeimet sem fedezi, nem adok el. A gyűjtők viszont nem kockáztatnak, csak attól vesznek, akit befutott nagy galerista ajánl, illetve akinek kiállítása volt fontos helyen. Ez a 22-es csapdája.
Nem tudom, hogy a nem roma művészekkel mit csinálnak, de az az érzésem, hogy velük is ez történik. Ha nem ismerünk, nem fizetünk a képeidért, legfeljebb filléreket, nagy tételben, aztán kivárunk és majd egyszer megcsináljuk azt a kiállítást, mert mi szeretnénk nyerni rajta. A művésznek nagyon kevés lehetősége van a kiszolgáltatott helyzetekből való kitörésre és a nyugodt munkafeltételeinek megteremtésére.”
Visszatérve Amigóra, az ő szubjektív, lírai festészete naplószerűen a saját érzéseiről beszél. Magányról, kiszolgáltatottságról, tömegekről, hatalmi viszonyokról. A közelség és az intimitás lehetetlenségéről. A lányáról. Képeihez minden keze ügyébe kerülő anyagot felhasznál, a banános ládától a matekkönyvekig, vagy a televízió kartondobozára fest. A Tűzraktérben talált könyvet saját művészkönyvvé dolgozta át. Az eredetileg a borítón szereplő A csőd címet átjavította A csodára. Minden oldalt átrajzolt, átfestett, gyönyörű könyv műtárgy lett belőle. A KuglerArt Szalon és Galéria néhány éve a budapesti Francia Intézetben rendezett egy kiállítást a Csodakönyv beszkennelt és kinagyított lapjairól.
Amigó a honlapján így ír a munkáiról: „Ahogy az idő telik, egyre inkább egyfajta naplóírásnak látom a munkámat. A rajzok, a szövegek, a különböző nyomok mintha egy útinapló bejegyzései volnának. Az út maga az élet, a naplóíró pedig a személy, akinek tükrei lesznek a nyomok, amiket hagy maga után. Valaki, aki élt, valaki, aki gondolkodott. Akinek élményei voltak, amiket feldolgozott, vagy feldolgozni próbált. Rögzített valamit, amit fontosnak vélt, mert tudta, hogy szüksége lesz arra, hogy emlékezzen. Máskor a múltban kutatott, hogy kibogozza ezzel a jelent, vagy ábrándozott a jövőről, álmokat faragott. Tanult. Gyakorolt a papíron. Gyakorolta a megfogalmazást. Kommunikált. Elsősorban saját magával, és magán keresztül valamivel. Így érthette csak a külvilágot: más személyeket és a valóságot.”
A művészetet leginkább kommunikációs tevékenységnek tartja, eszköznek, aminek a segítségével párbeszédbe kerülhetünk egymással. És itt ér össze Amigó ars poeticája az ennek az írásnak apropójául szolgáló, oktatási célú mesekönyvvel. Mindkettő azt fogalmazza meg: beszélgessünk, ismerjük meg egymást, mert csak azt tudom megkedvelni, amit ismerek is. Az ismeretlentől félünk.
A Megélt mesék című kötetben Amigó által felhasznált kooperatív rajzokat a Komádi Gyerekotthon neveltjei, körösszakáli és biharkeresztesi tanulók készítették.
További infók: https://kuglerart.com/
