








Művészi pályája a képregényrajzolástól egészen az absztrahált tájképekig vezet. A Képzőművészeti Egyetem elvégzése után huzamosabb időt töltött Írországban, ahonnan néhány éve tért haza. Biztos grafikai tudását társszakmáiban is aktívan használta, ám most újra jelentős szerepet játszik mindennapjaiban a festés.









Intuitívan merít letűnt korok formakincséből, archaikus motívumaiból, amelyek tudatában megragadva, az alkotás közben új kontextusban kerülnek a vászonra. Nem Verebics Kati az egyetlen kortárs alkotó, aki úgy vélekedik, hogy a Nyugat-imádatban felnőtt mai embernek az archaikus kultúrákra volna a legnagyobb igénye.

Nagy érzékenységgel dokumentált lakótelepek és lakóik, s szűkebb környezetük tűnik fel Hernád Géza legújabb fotográfiasorozatán. A tárlat anyagának képei tisztelettel fordulnak az oly sokak számára ismerős lakókörnyezet felé, ahol az elterjedt vélekedésekkel szemben korántsem szürke tucatemberek élnek.

„Hol a bölcsek szerint ma az égen / lélektelen tűzgolyó forog, / Héliosz szállt aranyos szekéren néma méltósággal egykor ott – Friedrich Schiller: Görögország istenei” (fordította Rónay György)