








Művészi pályája a képregényrajzolástól egészen az absztrahált tájképekig vezet. A Képzőművészeti Egyetem elvégzése után huzamosabb időt töltött Írországban, ahonnan néhány éve tért haza. Biztos grafikai tudását társszakmáiban is aktívan használta, ám most újra jelentős szerepet játszik mindennapjaiban a festés.









Az amerikai nem Gershwin, nem is zeneszerző, hanem a XIX. század végének és a XX. század elejének egyik legnagyobb hatású portréfestője, aki egyaránt kötődött az amerikai, az angol és a francia művészeti hagyományhoz.

Mindig a legnagyobb előadóteremben tartotta az óráit, sokszor még a lépcsőkön is ültünk: a nagy lógós bölcsészek György Péter óráin mindig szép számmal megjelentek, mert egészen elképesztő volt, milyen óriási tudás tud kiáramlani ebből az emberből kilencven perc alatt.

Alkotásai régi gépeket élesztenek újjá: a mozdulatlan szobrok mozgékonnyá válnak és hangokat – néha fényeket is – adnak. Összetettségük rejtélyes és irracionálisan romantikus.