Hogyan érzi magát Barcelonában, és mit kell tudni a Piramidón Centerről, ahol most dolgozik?
Ha lehetőségem nyílik, szeretek dús növényzetű, napsütötte, gazdag architektúrájú térségben élni. Ezt Európában többnyire a Földközi-tenger mentén találtam meg. Monacótól Cartagenáig több helyen megfordultam az elmúlt hat-nyolc évben. Némi önismeret, kalandvágy és természetesen új szakmai kihívások vezéreltek, amikor rezidenciaprogramot kerestem a katalán térségben. Így találtam rá még 2023 tavaszán a Piramidónra, amely épp egy open callt hirdetett – természetesen azonnal megpályáztam. Pár héten belül választ kaptam, örömmel fogadnak, hiszen illeszkedik a portfólióm a programjukba.
Szeptemberben Barcelonában, a nemzetközi művészekkel is dolgozó Escat galériában szerepelnek majd a ’hamburgeres’ képei. Honnan a kapcsolat?
Ez a galéria Casa Estudio Granados néven korábban lakásgalériaként működött Barcelonában és Menorcán, idén azonban nevet váltottak és Barcelonában, központi helyen új kiállítóteret hoztak létre. Mára jó kapcsolatom alakult ki a galeristával, aminek alapja egy tavalyi műterem-látogatás volt. Tudtam, hogy nemzetközi művészekkel is foglalkoznak, így számomra nagy lehetőség új terepen bemutatkozni.
Jól értettem, hogy a residencyre azért is szüksége van, hogy kicsit resetelje az agyát, eltávolodjon az otthoni dolgoktól?
Természetesen. Számomra a legjobb dolgok a művészi pályán ezek a lehetőségek, amikor pályázat útján az ember hosszabb-rövidebb ideig egy másik országban élhet. Ilyenkor új szakmai kapcsolatok, barátságok, projektek születnek. Persze szeretek itt is egyedül lenni a műteremben. Külföldön inspiráló a hétköznapi élet feladatait is megoldani. Az eltávolodás mindig nagyon hasznos, hogy azután messzebbről, tágabb kontextusban tudjuk értelmezni az adott helyzetünket. Közhely, hogy a legtöbben túl kicsi buborékban élünk. Otthon én is szűkebb közegben mozgok: a barátaim főként a kultúrához, művészethez kapcsolódó értelmiségiek, és mindig az efféle beszédtémáknál kötünk ki. Nekem a „reset”-hez továbbá elengedhetetlen a sport, a főzés, növények nevelése, hogy meglegyen a balansz a fizikai és szellemi lét között.
Hányan vannak a pályán azok közül, akikkel együtt végzett? Azért kérdezem, mert úgy értettem, amit mondott, hogy külön feladat ébren tartani magában az alkotóerőt.
Erre nehéz válaszolnom, nem tudok mindenkit követni, akivel együtt jártam, de úgy hallom, hogy nagy a lemorzsolódás. Az egyetemen Károlyi Zsigmond volt a mesterem, szerencsésnek érzem magam emiatt, mert úgy gondolom, az ő szemlélete illett a legjobban hozzám. Összetett személyiség, klasszikus-konceptuális művész, szerteágazó ismeretanyaggal és érzékenységgel, így személyre szabott konzultációk zajlottak. Mindig azt mondta: aki hozzá jár, annak egyetlen tárgya van, a ’Károlyizsigmond’, és itt nem festeni kell megtanulni, hanem gondolkodni. Emellett Ötvös Zoltán volt a tanársegédünk, akinek szintén rengeteget köszönhetek. Egymást kiegészítve tartottak szakmai konzultációkat, kapcsolódó teoretikus kurzusokat az osztályban. Hat évet töltöttem az egyetemen, ahol már csak annak is örültem, hogy műteremhez jutok. Persze ez ennél jóval több volt: életre szóló, komoly barátságok alakultak ki, akikkel azóta is töretlen a kapcsolat.
Akik a pályán maradnak, azoknak szerintem kezdettől erőteljes vízióval és elszántsággal kell rendelkezniük, legalábbis olyan belső energiával, amelyet aztán a vizualitás nyelvi elemeivel kifejezésre tudnak juttatni. Azt nem gondolom, hogy meg kell halni a művészetért, én sosem éreztem ilyet. Inkább azt, hogy gazdag, sokrétegű, izgalmas tárgyakat szeretnék létrehozni, egyelőre festészeti kérdések jegyében. Az alkotóerő, ha nem lenne folyamatosan megújuló, akkor valami mással foglalkoznék, amiben örömömet lelem.
Most itt, Barcelonában milyen víziót követ? Miket fest, milyen hatások érték?
A személyes érdeklődésem – ami a munkamódszeremben is manifesztálódik – fontos: mostanában a textíliák, textúrák, szövetek világa iránt érdeklődöm. Innen jöttek a sneakerek. Többször hangsúlyoztam, hogy engem a formarendszer, a szín és a textúra érdekel, amit „rá lehet tenni” egy képre és aztán szembetaláltam magam egy sok szempontból kardinális motívummal, amely a jelenkori konzumerizmus egyik ikonjaként is jellemezhető. Persze erre tudatosan felépített festészeti programot kezdtem el kidolgozni.
Legutóbbi kiállításom az Einspach Fine Art & Photography Galériában Working with my Body címmel a ruházatoktól, a test elfedésének absztrakt módon való ábrázolásáról szólt. Ennek folytatásaképpen jelenleg a hajtások, törések, rendszerezések, összehajtott, szekrénybe, bőröndbe tett formájuk érdekel, ami az elmúlt évben sok utazásom során rendszeres észrevételként volt jelen. A nyers vászon színe és faktúrája plusz kompozíciós elemként jelenik meg néhány friss munkámon, amely hordozóanyagával utal a képek kiinduló tárgyaira, másrészt a helyi katalán festészeti tradíciókat is megidézi.
A kortárs fogyasztói kultúra néha banális, ugyanakkor érzékiséggel bíró tárgyaira figyelek egy ideje, amelyek a festészet klasszikus eszköztárával való találkozás során teljesen új értelmet nyernek, átlényegülnek. A munkáim mindig egymásra épülnek, következetesen igyekszem átívelni egyik sorozatból a másikba. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az ember kísérletezzen, és szülessenek sehova sem besorolható képek. Most is van néhány ilyen, amelyek mindig üdítő erővel hatnak. Az itt ért hatásokat nagyon nehéz verbalizálni, mindenesetre sokszínű, sokrétű élmények. Kiterjednek emberi kapcsolatokra, kultúrára, természetjárásra. Ami láthatóan, közvetlenül hat a munkámra az leginkább a fény, amely egészen más itt, mint a Kárpát-medencében, ezáltal a színek és az árnyékok is különösen gazdagok, ahogy délebbre utazik az ember.
A rezidenciaprogramokat kétféleképpen lehet kihasználni: vagy kész projekttervvel készül az ember, amelyet a helyszínen realizál, vagy pedig kísérleti jelleggel, kutatva az ismeretlent veti bele magát a munkába. Én meglévő tervekkel érkeztem, azonban több olyan váratlan tényező gyakorolt hatást rám, amelyeknek kardinális szerepük lesz a munkám alakulásában a jövőt illetően.
Mit visz haza magával szakmai szempontból Barcelonából?
Rengeteg jó szakmai kapcsolatot, új barátságokat. Sok új impulzust, egy új irány kezdeti lépéseit. Természetjárást, a tenger erejét.
Hogyan tovább, mi várja ősszel otthon?
Az elmúlt egy évben sokat utaztam. Szakmai és magánéleti szempontból is nagyon hasznos időszak volt, de öröm lesz hazatérni is. Új otthon és műterem együttes kialakításán is dolgozom jelenleg. Ez a régi vágy most körvonalazódni látszik. Nagyon izgatott vagyok.
