Három fő motívum: az ablakfelületen megjelenő tükröződés, a velencei miliőbe helyezett ütött-kopott téglafal, valamint a természeti környezetben fellelhető ritmika köré csoportosíthatók Posta Máté kiállított képei. Az utca vizualitását torzított tükörképként megjelenítő téma a fellazult részletek által festői gesztusok megörökítését teszi lehetővé, anélkül, hogy a művész változtatni kényszerülne az általa kiválasztott valóságrészleten.
Ez a vizuális sajátosság filozofikus gondolatmenettel párosul, melyre a Minden egész eltörött sorozat címválasztása verbálisan is felhívja a figyelmet: a széteső látvány korunk töredezettségére is utal. A témakörhöz tartozó Madrid, Csipkefüggöny, Szekvencia II–III című alkotásokon hangsúlyosan jelenik meg a káosz és a rend ellentéte, a geometrikus elemek (ablakkiosztás, sötétítő, rács), illetve az elmosódott formák ütköztetése által.
Ugyanez a kontraszt figyelhető meg a velencei házfalakat ábrázoló festmények esetében a szabálytalan alakzatokban lehullott vakolat és az így felszínre kerülő téglafal ritmikája révén. Ezek az alkotások a Veduta sorozat részei, az elnevezés első hallásra megtévesztő lehet, valójában azonban a művek megértéséhez nyújt segítséget.
Akárcsak a hagyományos vedutaábrázolások, úgy Posta Máté képei is a város hangulatát idézik fel, ám egész városkép megfestése helyett egyetlen falfelület töredékét örökítik meg, ilyen értelemben pedig az objektív részlet a látkép absztrakciójaként értelmezhető.
A ciklus kiállított két korábbi darabja, a Ponte e Calle de Forno, illetve a Campo S. Giacomo kizárólag a falfelszínre és az azon megjelenő festett utca névtáblamotívumára összpontosít. A Vaporetto és a Karnevál című olajfestmények újabb elemekkel egészülnek ki (Madonna-szobor, velencei maszkok), további jelentéstartalommal bővítve az értelmezést, valamint a képeken látható üvegfelületek révén a művész a tükröztetés témaköréhez is visszanyúl. A pusztuló falfelület látványa miatt a sorozat minden darabja egyfajta vanitas-ábrázolásként is értelmezhető.
A kiállítótérben a festmények által leképezett (konceptuális minőségeket is kifejező) realisztikus valóságrészletek csaknem ellentéteként jelennek meg Szabó György misztikus hangulatot sejtető kisplasztikái: a képek objektivitásával mintegy kontrasztot képez a szobrok szokatlan formavilága. Ahogyan Posta Máté képein, úgy Szabó György munkáin is megfigyelhetők ismétlődő motívumok: gyakoriak például a különböző vázszerű épületek, az angyalokra emlékeztető figurák, vagy épp az aprólékosan megmunkált felületű korongok, amelyeket sokszor egy-egy lepelbe burkolt talányos alak egészít ki.
Többnyire egymás mellé kerültek az azonos formákra emlékeztető kisplasztikák. A tárlat elején sorakoznak az épületszerű Turbulens emlék, az Aszimmetrikus kilátó, illetve a Katedrális című munkák, de egymáshoz közel kerültek a hajó (Kapcsolat, Naphajó, Noé bárkája, Szinbád hajója I–II, Charon ladikja) vagy a ház alakját felidéző alkotások (Angyalok háza, Lélekóra) is. Külön csoportba rendezve láthatók az ásatásokról előkerült leletek formavilágából merítő Archaikus emlék sorozat darabjai, valamint különböző mágikus tárgyak (Kompasz I–II, Mágikus korong I, II, IV).
A felismerhető motívumok minden esetben különleges, már-már meghökkentő formaképzésükkel elbizonytalanítják a nézőt, és arra szólítják fel, hogy a szimbólumok hagyományos jelentését figyelmen kívül hagyva nyíljon meg az egyedi tartalom befogadása felé. Szabó György munkáinak megértéséhez elengedhetetlen a művek apró részleteinek felfedezése, ami csak a kisplasztikák alapos szemügyre vétele révén érhető el. Sok esetben csak ezáltal érzékelhető az alkotásokra oly jellemző kettősség.
Az Időkerék I. című munka esetében például (noha a kisplasztika teljesen nem járható körbe), a figyelmes befogadó számára észrevehető, hogy a mű egyik oldala (a korongon kirajzolódó mintázat révén) forgó mozgást érzékeltet, a másik mozdulatlanságot sugároz, ennek az ellentétnek révén pedig a változó – a pillanatnyi és az állandó – örökkévaló idő kontrasztját fejezheti ki.
Alapvető különbsége a két művész munkáinak a mögöttes tartalmak kifejezésének eltérő minősége. Míg Posta Máté a látható környezet realisztikus megörökítésével, addig Szabó György épp az attól elrugaszkodó, különös formaalakítással dolgozik. A már-már ellentétbe hajló differenciák ellenére az alkotások többször összecsengenek, a hasonlóságok kidomborításában pedig az installálásnak is nagy szerepe van. Ebben a tekintetben a tárlat csúcspontja lehet az angyalfigurákból álló Vizitáció szoborcsoport és a Manzárdtető című festmény találkozása: az angyalok mozdulatai összhangban állnak a festményen megörökített optikai tünemény pillanatnyiságával, az apró szárnyak több irányba tartó ívelése pedig az elmosódott épületrészletek rendezetlen ritmikáját visszahangozzák.
Munkásságuk legszembetűnőbb közös vonására, a ciklikusságra – azaz az ismétlődő vizuális elemekre, visszatérő témákra és a sorozatokban való gondolkodásra hívja fel a figyelmet a kiállítás címe. Ezen kívül azonban mindkét alkotó művein fontos szerepet kap az ezerarcú idő, valamint az ellentétes minőségek ütköztetése: ami Posta Máténál a káosz és a rend, az Szabó Györgynél ‑ többek között – az egyensúly és az abból való kibillenés kötéltánca. A kisplasztikák utazásra hívnak: az emberi lélek mélyére, míg a festmények a hétköznapi leképezése által vezetik a nézőt filozófiai magaslatok felé.
A Repetitív konstrukciók című tárlat augusztus 31-ig tekinthető meg a BAB/Budapest Art Bridge Galériában (1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 10.).
