Jakovits József (1909–1994) alapvetően szobrászként él a köztudatban, aki sajátos, kísérletezésre nyitott és a hazai szobrászati hagyományoktól merőben eltérő szemlélettel és szellemiségben alkotta meg életművét.

Október közepén Baráth Nóra, Boros Miklós János és Piti Zsuzsanna közös kiállítása nyílt meg a nyíregyházi Pál Gyula Teremben. A majdnem egy hónapig látogatható kiállítás apropóját a három alkotó pécsi egyetemi éveire visszanyúló, azóta is aktív személyes és szellemi kapcsolódási pontjai adták.

Magánlakásoktól köztereken át egészen a híres Materfad Barcelona Collectionig sok helyen láthatók Hegedűs Andrea, Ferenczy Noémi-díjas textiltervező, a METU Divat és Textil Tanszéke tervezőtanárának munkái.

A FUGA pincehelyiségének Zalotay Elemér-termében, László Kiss Dezső akrillal festett, figuratív munkái keltenek bizarr, újszerű élményt. A kisebb és nagyobb méretű, kissé ziláltan, mégis tudatosan rendezett tárlat festményeiben emberi formákat, tárgyakat, növényeket, állatokat látunk, rajtuk időnként szavakat olvashatunk.

Négyszögek, pixelek, saját tervezésű betűk: ezek Szőnyei György Négyzetek című kiállításának alapelemei. Olyan apró, az alkotó munkásságát jellemző egységek, amelyekből képek rajzolódnak ki a Műcsarnok#Box alagsori kiállítóterében.

Több mint hat évtizeddel ezelőtt valami útjára indult Miskolcon, egy rangos kiállítássorozat, amely 2008-ig biennálé formájában, azóta triennáléként a sokszorosított, elektro- és kísérleti grafika jelentős fórumává vált.

Plakátváros címmel rendezett közös szabadtéri plakátkiállítást a IX. és a VIII. kerület két pontján a Magyar Plakát Társaság és az OPLA Projekt.

Bencs Máté autodidakta képzőművész, aki a testvérén keresztül, kvázi véletlenül csöppent bele a művészeti világba. Mára azonban már kézjegye jól felismerhető a plexire készült kompozícióin, amelyek érzékenyen oszcillálnak a digitalitás és manualitás tengelyén.

A Néprajzi Múzeum Claudia Andujar, az apai ágon magyar származású, Brazíliában élő kilencvenkét esztendős fotóművész és aktivista különleges életművét mutatja be. A több szempontból is különleges tárlatról beszélgettünk a négy kurátor közül az antropológus Szeljak Györggyel és Gellér Judit fotókurátorral. 

Szerencsére a magyar fotográfiának – akárcsak a képzőművészetnek, irodalomnak, zenének – megvan a maga bensőségesnek tetsző otthona, hiteles helye. Hitelessé pedig elsősorban olyan fontos és jelentős kiállítások teszik, mint Féner Tamásé volt ezen a kora őszön.

A 13. Dunartcom Somorjai Nemzetközi Művésztelep tárlatának szakrális terében akrillal és akvarellel festett vásznak, kollázsok, printek, bronzból és márványból készült szobrok, könnyed, faanyagokból; balsafából vagy rattanból alkotott lighboxszerű installációk fogadnak.

Renoir és Cezanne, noha művészi világuk a lehető legnagyobb mértékben különbözött, kölcsönösen tisztelték egymást. Egyetlen közös témájuk volt – A nagy fürdőzők –, amit rendkívül sajátos módon festettek meg.

Gergely Réka szobrászművész a keleti és nyugati filozófia és gondolkodásmód egyesítésének jegyében főként vaslemezből készíti szobrait. A látszólag kemény és rideg anyagot természetes, lágy matériákkal, vízzel, hamuval, textíliákkal ötvözi, hogy így teremtsen harmóniát.

Hat művész reflektál a fraknói Esterházy-vár kincseire, összekötve múltat és jelent, hagyományt és modernitást. A tavalyihoz hasonlóan most is a Q Contemporary ad otthont és Zsikla Mónika a kurátora az Esterházy Magyarország Alapítvány új, Mediating Time and Charm című kiállításának.

Az ukrán háborút állítja előtérbe a Robert Capa Fotográfiai Központ kiállítása. A tárlat körüljárja, hogy egy országot miként tesznek láthatóvá az oda érkező külföldi fotósokkal szemben az ott élő fotográfusok. Emellett több olyan alkotó műveit is felvonultatja, amelyek közvetlenül reagálnak a tavaly február óta Ukrajnában zajló háborúra.

Egyes sorozatainak vizualitása heterogén, azonban azokat több szempont szerint is koherenciába lehet rendezni egymással. Lehet ugyan, hogy a képen burjánzó virágcsokor vagy éppen absztrahált macskaforma tűnik fel, de tulajdonképpen minden kompozícióját a repetitív, ismétlődő mintázatok határozzák meg.

A Ludwig Múzeum új időszaki kiállítása a gondoskodás témakörét járja körül, a bemutatott művek sokszínűsége pedig azt támasztja alá, hogy a gondoskodás korunk egyik kulcsfogalma, melynek kritikai potenciálja sem elhanyagolható.

A Q Contemporary Kortárs Művészeti Központ új kiállítása, a Megragadott emlékezet a hetvenéves Fehér László előtt tiszteleg. Zsikla Mónika, a kiállítás kurátora a művész az elmúlt  öt évalkotásaiból válogatta a tárlat anyagát, amely egyszerre hordozza a folytonosságot és a megújulást. 

A Víg utcai ISBN könyv+galéria decemberben ünnepli fennállásának hatodik évfordulóját. A művészeti szakkönyvesbolt és kortárs művészeti galéria Magyarországon hiánypótló szerepet tölt be. Erről beszélgettünk az alapító tulajdonossal, Istvánkó Beátával.

Szilágyi Erzsébet Tex-túrák című kiállítása – amely válogatás különböző munkáiból – a galéria terén kívül kezdődik és ott is ér véget. Az általa kedvelt természeti képződmények összemosódnak az emberi létformával, helyzetekkel, s mintegy kiváló metaforákként képesek szolgálni.

Ferenczy Bálint sok évi tanulás és tapasztalatszerzés után, édesanyja és nagymamája nyomdokain haladva, ám kilépve a biztonságos budapesti közegből, galériát alapított a világ leghíresebb párizsi műtárgypiacán. Az Initio Arts & Design galéria sikerének titkáról és a műtárgypiacok közötti különbségekről beszélgettünk.

Nagy színterekből épülő képeit apró figurák népesítik be, akik olykor a saját útjukat járják, máskor pedig különféle viszonyokba rendeződnek. A mozgó emberi alakok és a végtelen táj kapcsolata sajátos idő- és tértapasztalatot, s létélményt közvetít a befogadó számára.

2019 őszén alakult a 8AK+ csoport, melynek célja a hazai kortárs képzőművészeten belül a nagy hagyománnyal rendelkező és nemzetközileg is elismert geometrikus irányzat továbbvitele, folytatása és népszerűsítése.