Magyarország második és Európa negyedik legnagyobb zsinagógája az utóbbi időben kortárs képzőművészeti tárlatoknak is helyet ad. A Baumhorn Lipót tervezte impozáns, szecessziós stílusú, páratlan léptékű szegedi Új Zsinagóga szakrális terében most egy reménnyel és rettegéssel teli összművészeti élményben lehet részünk.

Rendhagyó időszaki kiállítás nyílt a Szolnoki Művésztelep Kert Galériájában, az ARTjáró Összművészeti Fesztivál programjaként. A Párhuzamok/Parallelen című csoportos tárlat hat reutlingeni és tizenhat, a Szolnoki Művésztelep alkotói körébe tartozó képzőművész munkáit vonultatja fel.

Alkotásai könnyen felismerhetők a pszeudofelületről, amely érzékenyen billeg az analóg és a digitális, valamint a festészeti és sokszorosított grafikai minőségek között. Bizonyos távolságból nyomtatott felületként hatnak, azonban, ha közel megyünk, megláthatjuk a festői jellegét.

Tódor Tamással, a Szatmárnémetiben született, Kolozsváron a neves Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen, az Universitatea de Artă și Designon végzett fiatal festőművésszel beszélgettünk.

A XX. századi magyar művészet különös alakjának, Gulácsy Lajosnak az életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása, ahol a jól ismert remekműveken kívül a művész több, újabban azonosított alkotása is látható. A tárlat társkurátorával, Bellák Gáborral beszélgettünk.

A prófétákkal nem tud mit kezdeni a modern kor. A régiekkel különböző hamisítástechnikákkal még csak-csak elboldogul valahogy, de a kortársakkal küszködik.

Talán Tót Endre volt a huszadik század második felében az Amszterdamtól keletre élő művészek között a legtüneményesebb festőtehetség. De önként hagyott fel a festészettel egy menet közben megismert és fontosabbnak érzett igazság kedvéért – írja a festőről Perneczky Géza művészettörténész.

Nagyjából két éve kezdett el sneakereket festeni, amelyek újabb és újabb sorozatain fokozatosan absztrahálódtak, egészen addig, míg legfrissebb képein már az ábrázolt tárgynál sokkal lényegesebb a rétegek, a színek és a formák párbeszéde.

Fazekas Magdolna, a Szolnoki Művésztelep rangidős alkotója idén márciusban töltötte be kilencvenedik életévét. A kerek születésnap alkalmából nagyszabású, az életmű egészét felölelő kiállítás nyílt a Szolnoki Galériában, a Szolnoki Művésztelep alapításának százhuszonegyedik évfordulóján.

A független győri kiállítótérben látható Andreas Fogarasi és Kiss Adrienn Mária Letting Do című tárlata, amely a művészeti munka és a kiszervezés fogalmait értelmezi újra. A kiállítás bemutatja, hogyan működik együtt az emberi alkotóerő és a mesterséges intelligencia (AI).

Alkotói praxisában a nőket érintő kérdésköröket vizsgálja, a feminin és maszkulin archetípusok feltárása érdekli, miközben igyekszik a dualista gondolkodásmódot is meghaladni. Nagyjából egy éve kezdett el nagyméretű textilmunkákat készíteni.

Közösségi összefogással valósult meg Szentendrén a Deim Pál térre megálmodott Deim-szobor. Az ötvenhat színes zománctáblával borított köztéri alkotást a művész születésnapján, június 29-én avatták fel.

Színes tájak kavalkádja, letisztult formavilágú, bronz cipőszobrokkal teli relief- és szoborinstallációk együttese fogad a Karinthy Szalon két kiállítóterében. Góra Orsolya festőművész és Somogyi Emese szobrászművész újabb közös, Rétegszekvenciák című tárlata izgalmasan színes világokba és kimerevített időpillanatokba enged betekintést.

Miként a hálót fonó est nagy barna pókja, úgy szőtte sűrű szövetté képeit Rozsda Endre. A Várfok Galéria tárlatán a szövetstruktúrák némelyikén figuratív formák, arcok rajzolódnak ki, a „szélfútta” formációk földön túli lebegést árasztanak.

A dokumentarista fotográfia meghatározó alakjának munkásságáról nemcsak Palotai János írt monográfiát Benkő Imre élet-mű címen, hanem a Magyar Művészeti Akadémia is készített róla portréfilmet még 2017-ben Szürke fények címmel.

Különleges kiállítótér nyílt Balatonfüreden két felújított városi műemlék villában. A Modern Műtár (MOMÜ) története „nemcsak” a világhírű absztrakt művészek bemutatása vagy a különleges építészeti megoldások miatt érdekes, hanem az egyelőre még ritkaságszámba menő tudatos gyűjtői szemlélet okán is. Szöllősi-Nagy András hidrológussal és Nem’s Judith képzőművésszel beszélgettünk.

Balázs Nikolett első magyar meghívott művészként Chilében, a SACO Biennálén állít ki. Bodyland című anyagát a biennálé fő témája inspirálja, mely a hatalmi elnyomásról és ahhoz fűződő viszonyunkról formál történetet. Textilszobrai Chilében, a helyszínen születnek, a biennálé fő termében, részben önköltségből.

Praxisában a klasszikus festészeti gesztusok mibenlétével foglalkozik. Szintetikus anyagokból létrehozott elemei a vásznon organikus érzeteket keltenek, haptikus felületekké alakulnak, amelyek a manualitás és a digitalitás kérdéseit is feszegetik.

Az Art 9 Galéria két termében színes és néhány fekete-fehér kollázsa, a különböző méretű és formájú újságkivágatok közelről szemlélve embereket, állatokat, tárgyakat, természeti képződményeket mutatnak fel, amelyek távolról absztrakt kompozíciókká állnak össze. 

És még mondja valaki, hogy a nyár nem kedvez a képzőművészetnek, mert füllesztő a kánikula, záporok, viharok váltják egymást. A Siklósi Szalon több mint három évtizede, 1991 óta bizonyítja, hogy ebben az évszakban is lehet és kell tárlatokat rendezni.

A születése óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi. A Capa Központ kiállítása azonban azt mutatja be, hogyha a költő most indulna vándorútjára, vajon mit látna. Hogyan élnek ma a magyarok?

„Nem perelek a világgal / Fegyverkezek egy szál virággal...” címmel nyílt Asztalos Zoltán fotókiállítása a cigányság mai viszonyairól Miskolcon.

Legutóbbi kiállítását Papírok, rácsok, akkád címmel a budapesti Műcsarnokban rendezték 2020 elején, éppen a Covid-járvány kezdetén. A Franciaországban élő kortárs festőművész, Major Kamill tárlatát akkor a nyitás után néhány héttel be kellett zárni, így csupán a Műcsarnok elektronikus felületein lehetett megtekinteni. Új kiállítása alkalmából beszélgetünk vele.