Sien ezt megfelelőnek tartja súlyos anyagi gondjai megoldására, Van Gogh pedig beleszeret, és feleségül is akarja venni. A depressziós asszony bevallja a festőnek, azért él prostituáltként, mert nem tud mit kezdeni az életével, és azt is megjövendöli, hogy egyszer biztosan a folyóba öli magát. Sien élete tragédiák sorozata, amikor Van Gogh-ot megismeri, már túl van négy kapcsolaton és négy terhességen, amelyek során két gyermekét elveszítette.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan vehette magához Van Gogh szánalomból Sient, tudnunk kell, hogy 1876-ban Vincent mai kifejezéssel élve hátrányos helyzetű gyerekeket tanított, akiknek nyomora megrendítette. Elhatározta, hogy apja példáját követve lelkipásztor lesz, hogy a szerencsétlen emberek számára vigaszt nyújtson. Ez a szándéka ugyan nem vált valóra, de Van Gogh gazdag érzelemvilágának bizonyítéka.
Vincent ezt mondta Sienről: „Nem volt se durva, se közönséges, volt benne valami nőies (…) ez a nő jó volt hozzám, nagyon, nagyon jó, igen, nagyon kedves.” Van Gogh néhány hétig festő unokatestvérének férjénél, Anton Mauve-nál lakott, aki mestere volt, estéit pedig Siennel töltötte. Úgy tervezte, visszatér Ettenbe dolgozni, ám apjával való kapcsolata olyannyira megromlott, hogy csakhamar ott kellett hagynia a szülői házat. Mauve újra befogadta néhány hétre, azonban Vincent kiszámíthatatlan viselkedése miatt ő is kitette a szűrét. A festő Siennel vigasztalja magát, aki állandó modellje, és aki olyan, mint „egy házigalamb”. Ekkor rajzolja Sorrow/Bánat című képét, a „legjobbat legjobb rajzai közül”. Az 1882-ben készült, mélységes fájdalmat tükröző rajz egy fejét karjai közé rejtő, guggoló, gyermeket váró nőt ábrázol.
Attól tartva, hogy családja elfordulna tőle kapcsolata miatt, Vincent nem szól az asszonyról, ám tavasszal óvatosan közli Theóval, hogy feleségül akarja venni Sient. Elmagyarázza neki, hogy szüksége van az asszonyra, s könyörög testvérének, támogassa őt anyagilag. Ennek fejében megígéri, hogy még többet dolgozik, és minden festményét neki adja. Theo gyorsan válaszol, biztosítja fivérét támogatásáról, de semmi okát nem látja annak, hogy Vincent nőül vegye Sient. Majd felveti annak lehetőségét, hogy a család gyámság alá helyezi a festőt, ami feldühíti Vincentet. Mindennek betetőzéséül Sientől nemi betegséget kap, ezért három héten át kezelik. Az orvosok tanácsa ellenére elhagyja a kórházat, visszatér Sienhez, aki éppen akkor szülte meg fiúgyermekét. Nagyobb lakást bérel, ami „tiszta, világos és vidám”. Mellette van egy nő és egy „bölcső, amelyben egy gyermek pihen”. Két hét múlva azonban megjelenik Hermanus Tersteeg képkereskedő, akit Vincent nagyon tisztel, és aki felháborodva kérdezi Vincenttől, mit keres nála az asszony meg a gyermeke. Megfenyegeti barátját, hogy szülei tudomására hozza, hogyan állnak a dolgok. Vincent nem akarja elhagyni Sient, s kitessékeli Tersteeget a lakásból. Átgondolva helyzetét, megírja Theónak, hogy addig nem veszi feleségül Sient, míg nem tud festészetéből önálló egzisztenciát teremteni. A család megnyugszik, úgy tűnik, minden elrendeződik. A sors iróniája, hogy Theo, aki kézzel-lábbal tiltakozott testvére nemkívánatos kapcsolata ellen, ugyanúgy találkozik egy szegény, beteg prostituálttal, mint Vincent, csak ezt az asszonyt Marie-nak hívják. Megdöbbentően azonos történet. „Egy hideg és kegyetlen járdán megpillantottunk te meg én egy gyászos, szomorú női sziluettet és sem te, sem én nem mentünk tovább, megálltunk, és meghallgattuk szívünk emberi hangját” – írja Vincent öccsének. Ezután azt tanácsolja neki, segítse az asszonyt, vegye magához, de csak akkor vegye majd feleségül, amikor biztos lesz a szerelmében. Ettől kezdve bátran beszél testvérének Sienről és a kisfiúról, akit nagyon megszeret. Theo bejelenti családjának, hogy feleségül kívánja venni Marie-t. A szülők felháborodnak azon, hogy kedvenc gyermekük, a család szemefénye egy volt prostituáltat akar nőül venni. Vincent dühösen mondja: azt még megértette, hogy az ő esetében ellenezték a szülők a házasságot, mivel nem volt biztos megélhetése, Theónak azonban nincsenek anyagi gondjai.
Újabb problémák: Sien egy bordélyházban próbál munkát találni. Vincent magánkívül van, s mivel azt gondolja, hogy az asszonyt a családja akarja „újra az utcára küldeni”, megtiltja Siennek, hogy a „kétes hírű negyedben” meglátogassa „strici” testvérét.
Miután Sien túl sokat költ, és továbbra is családja hatása alatt él, Vincent elhatározza, hogy vidékre költözik, ahol olcsóbb az élet, és ahol Sien „visszanyerheti nyugalmát és méltóképpen nevelheti gyermekeit”. Theo meglátogatja Vincentet, és egy teljes napon át igyekszik meggyőzn, hogy testvérének egyedül kell elhagynia La Hayét. Ő maga már nem akarja feleségül venni Marie-t, Vincent számára pedig – úgy véli – zsákutcát jelent, ha Siennel marad. Késhegyre menő vita után megegyeznek abban, hogy nem találkoznak többé, legalábbis egy ideig. Vincentnek azonban sürgősen pénzre van szüksége a költözködéshez, Theo pedig elküldi neki a csekket. A festő egyedül megy vidékre, miután fájdalmas búcsút vesz Sientől és a gyerekektől. Néhány hét után visszatér La Hayéba, hogy magához vegye ottmaradt holmijait. Rettenetes lelkifurdalást érez Sien miatt, akit viszontlát, majd egy levélben minden dühét Theóra zúdítja: „Te vagy a felelős a rám nehezedett nyomás miatt. Mély nyomorban találtam Sient, és tudom, hogy ez leginkább az én hibám.” Azzal fenyegeti meg öccsét, hogy visszatér az asszonyhoz, sőt, feleségül is veszi, és ebben Theo nem akadályozhatja meg. Egy váratlan baleset újabb irányba tereli az eseményeket. Vincent édesanyja combnyaktörést szenved, és ettől élete is veszélybe kerül. Fia habozás nélkül hazaköltözik, és ápolja a beteget. Szerencse a szerencsétlenségben: úgy tűnik, helyreáll a családi béke. Csakhamar a Sien miatti konfliktus is megoldódik. Az beteg anyát meglátogató egyik ismerősük, Margaretha Cornelia Begemann gyengéd érzelmeket táplál Vincent iránt, s a kibontakozó kapcsolat miatt a festő véglegesen eltávolodik Sientől.
Sien 1901-ben, ötvenegy éves korában megy férjhez a nála tizenegy évvel fiatalabb Arnoldus van Wijkhez. 1904-ben végül beteljesedik az asszony jóslata: Rotterdamban, egy fagyos éjszakán a Provenierssingel csatornába veti magát.
Együttlétük alatt Van Gogh számos képen örökítette meg élettársát.
